Puszi a gazdinak! Gondoljuk sokan, amikor házi kedvencünk boldogan arcon nyal minket. Bár ez részben valóban lehet egy szeretetet és kedvességet jelző gesztus, annál sokkal többet is jelenthet.
A kutyák életében a nyalogatás egy teljesen természetes ösztön. Amellett, hogy önmagukat, kölykeiket is így tisztítják, a kölykök pedig egymást nyalogatva tartják a kapcsolatot, illetve az anyjuk emlőjét nyalva azt jelzik, hogy éhesek, mert erre a mozdulatra beindul a tejtermelődés – írja a HáziPatika.com. Hozzáteszi: a kutyafalkákban vadászat után az alacsonyabb rendű példányok azt is nyalogatással jelezték az alfáknak, hogy szeretnének részt venni a közös étkezésben. Így kértek engedélyt arra, hogy ők is ehessenek a zsákmányból.
Egyes kutatók szerint a kutyák nyalakodása egyfajta érzékelésnek is felfogható. Hasonló ahhoz, mint amikor az ember a kezével megérintve próbál megismerni, megtapasztalni valamit. Ezen túl figyelemfelkeltő eszközként is előszeretettel alkalmazzák a nyelvüket:
az arcunk vagy a kezünk nyalogatásával azt jelezhetik, hogy simogatásra, dögönyözésre, játékra vágynak.
Ugyanakkor maga a nyalakodás is jelenthet egyfajta játékot a számukra. Egyes kutyák a foguk helyett a nyelvüket használják, hogy ne sértsék meg a „partnerüket".
Mindemellett tanult viselkedésformaként is jelentkezhet a rendszeres nyelvi kontaktus. A kutyákban ok-okozati összefüggésként rögzülhet, hogyha megnyalják a gazdájukat, akkor több figyelmet kapnak. Szélsőséges esetben ugyanakkor kényszeres viselkedészavar is állhat annak hátterében, ha a kutyánk túl sokat nyalogatja akár önmagát, akár minket. Ha utóbbi gyanúja felmerül, érdemes állatorvos vagy viselkedésterapeuta segítségét kérni csakúgy, mint abban az esetben, ha le akarjuk szoktatni őt a nyalogatásról. Ilyenkor egy kutyakiképző is nagy segítségünkre lehet.