Kiderült, mi segítette az ókori egyiptomiakat az építkezésben.
Amióta a régészek ráleltek az első piramis építményekre, azóta foglalkoztatja őket a kérdés: egy viszonylag primitív eszközökkel rendelkező népcsoport, amely főként a színtiszta emberi erőre támaszkodott az építkezések során, hogyan volt képes több tonnás kövekből, közel150 méter magas építmények létrehozására?
A National Geographic szerint a kutatók még sosem voltak ilyen közel ennek a kérdésnek a megválaszolásához. A legújabb felfedezések szerint az ókori egyiptomiak a Nílus sodrását használták fel segítségül.
Az elmúlt évszázadokban nemcsak az éghajlat, hanem a domborzat is rendkívüli mértékben formálódott a területen. Jelenleg nagyjából 7 kilométer távolságban folyik a Nílus a Gízai piramisoktól, annak idején azonban volt egy ága, amely a Gízai-fennsík felé vette az irányt. A tudósok szerint ez egy emberi erővel létrehozott csatorna lehetett, amely kialakításának oka a piramisok voltak. Mivel a kövek szállítása a sivatagon át rendkívül nagy erőfeszítést igényelt volna, egy, a szállítási munkálatoknak megfelelő vízi útvonal tökéletes megoldásnak tűnt.
Bizonyítékok
A kutatók számos leletet fedeztek fel ennek az elméletnek az alátámasztására. Többek között 2013-ban rábukkantak egy papiruszra, amelyen egy olyan építőcsapat tagjainak az erőfeszítéseiről emlékeztek meg, akik a folyón szállították az építkezéshez való köveket.
Egy amerikai folyóirat tanulmánya szerint az akkori vízállás lehetővé tette egy, az építkezésekhez közeli mellékág kialakítását. A kutatók a különböző üledékek, növények, az éghajlat, az eddig feltárt leletek és az állatvilág vizsgálata alapján megállapították, hogy a Nílusban akkor még elég víz volt a kövek szállításához, de olyan sok már nem, hogy áradásokkal fenyegette volna a Gízai-fennsíkot.
(Borítókép: Gízai piramismező Fotó: David Sacks/GettyImages)