Vajon akkor segít a szülő a gyermekének, ha – időt, energiát és pénzt nem sajnálva – egyik különóráról a másikra viszi, vagy ha hagyja játszani?
Azt, hogy mennyire élvezi a kisdiák a plusz órákat, megkérdezhető tőle is.
A kisebbek nem biztos, hogy pontosan meg tudják fogalmazni, hogy mi az, ami zavarja őket. Ha azonban nagyon ellenáll egy különórának, vagy láthatóan folyamatosan fáradt, akkor érdemes átgondolni, hogy szükség van-e arra az extrára. Fontos, hogy a szülő minél több információt begyűjtsön a foglalkozásról, megkérdezze, mi történik ott, hogy érzi magát közben a gyerek.
– mondta Biró Tamara, a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai kórház pszichológusa, aki szerint a különórák számának kiválasztásakor nem árt odafigyelni arra sem, hogy mi zajlik az iskolában.
A 8-tól 4-ig tartó egyhelyben ülés amúgy sem kedvez a felszabadult gyermekkornak, ha ehhez még további kötött foglalkozásokat teszünk, az bizony sok lehet.
Érdemes megfontolni ebben az egyéni különbségeket, hogy az iskolai tevékenységek mennyire fárasztják le a gyermeket. Szintén fontos szempont lehet, hogy mennyire érett idegrendszerrel került iskolába, okoz-e nehézséget számára a beilleszkedés.
A szenzorosan érzékeny vagy figyelmi nehézséggel küzdő diák lehet, hogy már az első két tanórán telítődik az ingerekkel és a szülő egy szétesett, fáradt, túlpörgött gyereket kap estére.
– magyarázta a szakértő.
A legjobb programok mindig azok, amelyek felszabadult játékot, mozgást, rajzolási lehetőséget biztosítanak a kicsiknek. A sport természetesen ilyen, azonban a szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy egyre nehezebb olyan egyesületet találni, amely nem a versenyzésre, hanem a mozgás örömére helyezi a hangsúlyt.
(Borítókép: Tanuló kislány Fotó: Shutterstock)