A szerző, George R.R. Martin bevallottan történelmi eseményekből ihletődött.
Kevesen tudják, hogy az epizódok történéseit, valamint a karaktereket az angol történelem lapjain is felfedezhetjük. Az amerikai író nem véletlenül választotta több regényének inspirációjául a brit történelmet, azon belül pedig a 15. századot.
Ebben az időszakban Angliában három királyt is megöltek, trónkövetelők vesztették fejüket, valamint hadseregek lettek porrá.
Azt maga R.R. Martin vallotta be, hogy az úgynevezett rózsák háborújából is nyert ihletett legnépszerűbb művéhez, a Trónok harcához. A rózsák háborúja az egyik legvéresebb polgárháborúként szerepel a történelemkönyvekben. Főszereplői között még némi áthallás is van:
a Starkok és Lannisterek helyett, a Yorkok és Lancasterek ellenségeskedése volt a háború kiváltó oka.
A hasonlóság szembetűnő: a Yorkok és a Starkok is északiak, míg a Lannisterek, a Lancasterekhez hasonlóan híresen gazdagok voltak. A vérengzés krónikájában megannyi ármányt, árulást, lefejezést, könyörtelen és véres tettet találhatunk – akárcsak Westeros meséjében.
Martin művének szereplői közül is sok karakter alapul valós történelmi személyek leírásain. Cersei királyné például Anjou Margitra hasonlít kísértetiesen. A nemesasszony szép, ámde könyörtelen nő hírében állt, aki könnyedén irányította együgyű férjét.
A Trónok harca egyik legutáltabb karaktere, Joffrey Baratheon királynak is megvan az „ikertestvére”. Anjou Margit és VI. Henrik gyermekének, Lancasteri Eduárdnak – Joffrey-hoz hasonlóan – komoly dühkitörései voltak, de a fikciós szereplővel osztoztak az ellenségek lefejezéséhez való vonzódásukban is.
A harmincéves háborúskodásból végül a Tudor-dinasztiát megalapító, VII. Henrik került ki győztesen, akinek sarjai több mint 100 évig uralkodtak ezt követően.
(Borítókép: A Trónok harca ikonikus jelképe: a vastrón. Fotó: Don Arnold/Getty)