Új blogot indítunk a Velveten, Európa címmel. Itt arról olvashat majd, milyen magyarként más európai országban élni, vagy pont hogy európaiként Magyarországra jönni. Egyéni történeteken keresztül foglalkozunk azzal, miért dönt úgy valaki, hogy nem a hazájában folytatja életét, és megbánta-e, vagy ez volt a legjobb döntése. A személyes történeteken mellett pedig hasznos információkat is talál majd itt, a téma gyakorlati oldaláról.

Miért?

Bizonyára nem mondunk újdonságot azzal, hogy sok magyar él ma külföldön, jó részük európai országokban – becslések szerint 500-600 ezer emberről van szó. Én csak átmenetileg voltam köztük: családi okokból éltem négy hónapig egy német kisvárosban, Schwäbisch Gmündben, de korábban még ezt sem gondoltam volna.

Mindenkire máshogy hat, ha ennyire kimozdul a komfortzónájából, én – harmincon felül, és úgy, hogy születésem óta Budapesten laktam– óriási váltásként éltem meg, hogy egy hatvanezres, teljesen más mentalitású településen vagyok, tágabb családi, és persze baráti kör nélkül. 

Négy hónap alatt csak felületesen tapasztaltam meg, milyen egy másik európai országban élni, mégis nagy hatást tettek rám a kis, de látványos különbségek: például, hogy normális, ha a dolgozók a hétórás munkanapjaikon egy-egy órára ellepik a közösségi tereket, és jó játék az üvegvisszaváltás (kapok-e annyi eurót érte, hogy csak a palackokból megoldom a bevásárlást?).

Ebben kisvárosban a köztulajdont mindenki sajátjának érezte, és vigyázott rá. A kutyakakákat sem kellett folyamatosan kerülgetni, ami budapestiként igazán szokatlan élmény – de nem zárom ki, hogy mondjuk Veszprémben ugyanez lenne a helyzet, és ez csak egy nagyvárosi probléma. Tisztában vagyok azzal, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés, senki helyett sem szeretném eldönteni, mi az ideális. Főleg így, mindössze néhány hónap németországi tartózkodás után.

Van két állandó szerzőnk, akik tartósan külföldön élnek, így az ő tapasztalataik igazán relevánsak – ezentúl az Európában is rendszeresen találkozhatnak majd írásaikkal. És, ahogy más cikkeinknél, kíváncsian várjuk az önök leveleit is, bármilyen okokból is hagyták maguk mögött Magyarországot, és telepedtek le Európa más részein – akár egyedül, akár családjukkal; tartósan, vagy csak átmenetileg.