Két éve, egyik napról a másikra, egy esti beszélgetés alkalmával jött az ötlet, hogy mindent magunk mögött hagyva, három iskoláskorú gyerekkel, és egy kicsivel a hátunkon, elhagyjuk Magyarországot.

Miért?

Elsősorban a nyelvtanulás miatt. Tudtuk, bárhogy is alakul az életünk a határon túl, egy nyelvtudással többek leszünk, amit nagyon nem mindegy, hogy az iskolapadban, heti pár órában sajátít el az ember, vagy az adott nyelvterületen.

Másrészt a politikai helyzet miatt. Nem akarok ebbe jobban belemenni, lényeg az, hogy mindketten hiszünk az európai liberális értékrendben, ebben a szellemben neveljük a gyerekeinket is, és nem szerettünk volna egy olyan országban maradni, ahol a politikai elit miatt mind az európai, mind a liberális kifejezés szitokszóvá vált. A rothadó egészségügy, a hiányos, 19. században gyökerező oktatási rendszer, a szeméthalmazok látványa is arra sarkallt minket, hogy minél előbb pakoljunk. Mi már nem hittünk a csodában, és nem volt időnk arra, hogy még többet tegyünk a csodáért.

Összecsomagoltunk. 

Amikor megszületett a döntés, még nem igazán tudtuk, pontosan hol kötünk ki. A választásnál több szempont szerint mérlegeltünk: 

  • Gazdaságilag stabil ország legyen. Nem akartunk csöbörből vödörbe esni, így például hiába imádjuk Olaszországot, és az ott élők mentalitását, kultúráját, kizártuk. (Egyébként, ha 1-2 évről, kalandvágyról lenne csak szó, és gyerekek nélkül lennénk, simán.)  
  • A fentiekből már ki lehet következtetni, hogy hosszabb távra terveztünk, a lehetőségek szerint örökre. Tehát olyan új otthont kerestünk, ahol a későbbiekben saját ingatlant is vehetünk, gyökeret ereszthetünk. 
  • Nagyon fontos volt az oktatási rendszer minősége, és az, hogy egy migránsgyerek is egyenlő esélyekkel indulhasson. 
  • Nyáron ne legyen túl meleg, télen ne legyen túl hideg, ne essen folyton az eső, süssön sokat a nap. (Itt lőttük ki Angliát és a skandináv országokat.) 
  • Ha úgy alakul, pár óra alatt Magyarországra tudjunk utazni az ottmaradt családtagokhoz, rokonokhoz, barátokhoz, és a szülőknek se jelentsen problémát eljönni hozzánk. 

Sokat gondolkoztunk Ausztriában, és ekkor jött az ötlet: ha már költözünk, ne a szomszédba költözzünk, és ha már német nyelvterület, akkor legyen Németország. Mostohanővérem a volt NDK-ban nőtt fel, most Drezdában él – adta magát a lehetőség, hogy egy közeli kisvárost nézzünk ki.

Meissen szerelem volt első látásra.

A cirka 30 ezres lakosságú, csendes szász kisváros macskaköves utcái, sikátorai, a gondosan megőrzött középkori hangulata, a vár, a katedrális, az Elba-part, a helyi gasztronómia, a megóvott régi épületek különleges látványa egyből meggyőzött minket arról, hogy megtaláltuk, amit kerestünk: az új otthonunkat.

Drezdába félóránként közlekedik emeletes vonat, na nem mintha szükség lenne a városnézésen kívül egyéb dolog miatt kiruccanni oda. Meissen ugyanis infrastruktúráját tekintve rendkívül jól ellátott, a gyerekeknek majd csak az egyetem miatt kell vonatra ülni. 

Hogy megtaláltuk-e a számításainkat?

Egyelőre elégedettek vagyunk az itteni élettel. A keletnémet emberek javarészt udvariasak és kedvesek, és bár kevésbé precízek és tisztaságmániásak, mint azt tartják róluk, lényegesen kevesebb az eldobált vagy fel nem szedett szemét, mint Magyarországon. A gyerekek hamar integrálódtak, és nem csak ahhoz képest tanulnak jól, hogy migránsok, hanem több tantárgyból is kiemelkedő a teljesítményük. Az egészségüggyel is volt ez idő alatt többször dolgunk, és nagyon kellemes emlékekkel távoztunk mind az ambuláns, mind a kórházi ellátásról. 

Bár Meissenben az ingatlanok jóval drágábbak, mint  egy magyar kisvárosban (fővárosi ingatlanárakkal vetekszik), eszünk ágában sincs visszamenni.

A lábunkban viszont ott a mehetnék, utaznánk, új dolgokkal, kultúrával ismerkednénk, felfedeznénk, így egyáltalán nem kizárt, hogy ha a nagyobbak befejezik a tanulmányaikat, a kisebbikkel ismét elindulunk, és akár Olaszországban, egy ázsiai országban, vagy Új-Zélandon eltöltünk minimum egy évet. De hazajönni már Németországba fogunk. 

A jövőben az itteni tapasztalataimat, élményeimet fogom megosztani a Velvet Európa-blogján. Nem ígérem, hogy elfogulatlan tudok maradni. :) 

Ön melyik európai országba költözne legszívesebben és miért?

Ha ön is elhagyta Magyarországot, esetleg még csak álmodozik arról, hogy el fogja, örülnénk, ha összefoglalná nekünk, hová és miért.  Írjon a Velvet mailcímére!