A borravalót az ágyon meztelenül fekvő barátnője nyújtotta át

Folytatjuk olvasónk, Dániel történetét: ő Bécsben él, és először arról írt nekünk, hogyan került egyáltalán külföldre. Utána pedig szakmai gyakorlata alatt szerzett tapasztalatait osztotta meg velünk. Most pedig kiderül, milyen volt elkezdenie éjszakai recepciósként dolgozni Bécsben. Hát, nem mindennapi.

Ahogy korábban már röviden említettem, a magyarországi egyetem befejezése után közvetlenül, az államvizsga másnapján kezdtem el Bécsben dolgozni, éjszakai recepciósként. Harmadik írásomban az e pozícióban eltöltött szűk fél év tapasztalatait mutatom be. 

A gyakorlatilag azonnali kezdés miatt nem volt túl sok időm lakást keresni, így az egyetlen szabad hely, egy ifjúsági szálló kétágyas szobája is csak a következő hónaptól volt szabad. Addig – holtszezon lévén  – a hotelben aludtam, egy Dunára néző lakosztályban, az éjszakai pótléknak megfelelő napi 20 euróért. A kezdeti jó világnak hamar meglett a böjtje, az ifjúsági szállóban közös konyha, fürdő és vécé várt. Ez volt a kisebbik baj: az iskolából délután hazaérő szobatársam robaja rendre legmélyebb álmomból vert fel, ami után visszaaludni már nem sikerült igazán. Valószínűleg a soha be nem álló bioritmus volt az egyik ok, amiért meglehetősen hamar munkahelyet váltottam. 

Arról, hogy a nyelv ismerete nélkül nem egyszerű boldogulni, már korábban írtam. A szintén külföldiekből álló, éjszakai mosogatóbrigád remek példa erre. A szállodában használt, ipari mosogatógépek idő előtti kinyitása nagy gőzkicsapódással jár, ami képes beindítani a tűzjelző rendszert, ami  – mivel a tűzoltóságra is be van kötve – azonnali riasztást eredményez. Ez annak ellenére, hogy a gépekre a „Várj, míg elalszik a piros lámpa!” három nyelven, nagy betűkkel fel volt írva, gyakran megtörtént. Mikor ugyanazon az éjszakán, ugyanazon okból másodszorra vonultak ki a tűzoltók, már csak a parancsnok szállt ki, sisak és kabát nélkül. Fejét rázva jött a recepcióhoz és tette fel a költői kérdést: már megint a mosogató?! 

De nem csak tűzoltók jártak éjjel a hotelhez, hanem magyar rendszámos Suzuki Swiftek is. Ezekből összetéveszthetetlenül felöltözött lányok szálltak ki, hogy a hotelben megszállt vendégek különféle igényeit elégítsék ki. A meglehetősen nagy épületben nem volt egyszerű a tájékozódás, így a hölgyek tört angollal néha a recepción érdeklődtek, hogy „where is the room five-six-nulla?”. Mire a válasz, „az 560-as az ötödik emeleten balra” volt – magyarul. Máig nem tudom, hogy az arcokra a válasz nyomán kiült meglepődöttség mit jelentett pontosan.

Valószínűleg hasonló tanácstalanságot látott rajtam az az ötvenes úr, akinek a szobájába egyszer pezsgőt vittem fel. A szokástól eltérően nem nyitott nekem ajtót, hanem a szobából kiabálva megkért, hogy jöjjek be, nyissam ki az üveget és töltsek a poharakba. Távoztamkor a borravalót az ágyon mellette meztelenül fekvő, fiatal barátnője (?) nyújtotta át. 

Nemzetközi szállodalánc révén a vendégkör nagyon vegyes volt, így láthattam két sör után már járni nem tudó ázsiai vendégeket, buliból szobára vitt lányokat, az üveg forgóajtóval kötekedő izompacsirtákat, valamint drogoktól hallucináló diákokat is. Ezek a történetek utólag viccesnek tűnnek,  jobban belegondolva azonban inkább csak tanulságosak. Az éjszakai munkával kereshető több(nek érzett) pénz relatív, inkább csak a felcserélődött napszakoknak miatt nincs idő, erő elkölteni azt. 

A külföldi tartózkodás kezdetén egy ilyen munka pedig azért is kifejezetten előnytelen, mert új ismertségeket szinte lehetetlen kötni és 8-10 óra munka után nem egy álom a hivatali sorbanállás, még akkor sem, ha az ügyek intézése osztrák oldalon nem különösebben bonyolult.  A hivatalok nagy része emberbarát és halad a korral. Az online ügyintézés – legyen szó időpontfoglalásról, távközlési szerződésekről, banki ügyekről vagy akár adóbevallásról – bevett módszer és működik, hasonlóan a többi közösségi szolgáltatáshoz. A metrók, buszok, villamosok tiszták és pontosak, sőt az éves bérlet is csak napi 1 euróba kerül. A postán a kihelyezett gépek segítségével komolyabb sorban állás nélkül lehet levelet, csomagot feladni. A nagy nemzetközi csomagküldők 1-2 napos határidővel, postaköltség nélkül szállítanak Ausztriába. Ha pedig a kezelőorvos halad a korral, akkor a megbeszélt időpont napján sms érkezik, hogy ne felejtse el az aznapi terminust. 

Az osztrák mentalitás közel áll a magyarhoz, szintén kicsit Pató Pál uras, amolyan ej, ráérünk arra még, annyi különbséggel, hogy itt dolgok nagy része működik és az elvégzett munkának van eredménye. Az emberek zöme barátságos és könnyen szóba elegyedik, feltéve, ha az ember érti, mit mondanak: ugyanis ahány tartomány, annyi nyelvjárás, melyek egyike sem a Magyarországon tanított hochdeutschra hajaz.  Az otthon erőltetett nyelvvizsgakényszer osztrák területen sokra nem vezet, a C2-es szintet igazoló okmány legfeljebb a nappali egyik dísze lehet.