Már kiköltözésünk előtt feltűnt, ahogy a szóba jöhető lakóhelyeket nézegettük, hogy a német városok utcahálózatát meg-megbontják furcsa bódénegyedek, a legkülönbözőbb helyeken beleolvadva akár a lakótelepi házak rengetegébe is. Kis utánajárással kiderült, hogy ezek az úgynevezett Kleingartenek, azaz kiskertek, ami a német jogrendszerben egy speciális jogállású ingatlant jelent. Azt hiszem, már akkor eldöntöttük, hogy nekünk is kell ilyen.
Egy kis történelem
A maihoz hasonló kiskertek a XIX. században kezdtek elterjedni Németországban. Előbb városi jótékonysági egyletek, jószándékú földesurak és gyártulajdonosok parcelláztak kisebb földeket, hogy a városokba áramlott munkások ott élelmet termelhessenek maguknak. A század közepére nagyjából az egész országban kialakult az a rendszer, amelyben a kertet művelők földtulajdont nem, de bérleti jogot szerezhettek kevés pénzért, a jellemzően 400 négyzetméternél kisebb parcellákra tagolt „szegénykertekben”.
Eddigre a kiskertek elterjedésének újabb lökést adott Moritz Schreber lipcsei orvos, aki közegészségügyi szempontból közelítette meg a kérdést. Szorgalmazta, hogy a rossz, penészes lakásokban élő munkások és azok gyerekei minél több időt töltsenek ilyen kertecskékben, hiszen a szabad levegőn mozgás jóval egészségesebb, mint a nedves szükséglakásokban ücsörgés. Az 1865-ben felavatott első lipcsei közösségi tér megnyitásakor Dr. Schreber egyfajta tornaparkot képzelt el, ahol a szülők és gyerekek együtt mozoghatnak, sportolhatnak. Kertészkedésről ekkor még szó sem volt, néhány évvel később Karl Heinrich Gesell, a közösség egyik tanára vetette fel, hogy akár kertészkedhetnének is együtt a rendelkezésre álló helyen. Néhány év alatt az első, közös kert mellett megjelentek a „privát” ágyások, és hamarosan ezek száma meghaladta a százat is. Ekkor elkészítették az azóta is etalonnak tekintett egyesületi alapszabályt, a privát parcellákat elkerítették, megalapítva ezzel az első igazi kiskert-közösséget.
Bár a kertészkedős szálat Herr Gesell fonta a történetbe, a kiskerteket a köznyelv máig Schreber-kerteknek hívja, ilyen csalfa az emlékezet. Az első kertközösség egyébként máig működik az eredeti helyen. Elég népszerű, jelenleg egyetlen szabad parcellájuk sincs. Mára Németországban majdnem egymillió kiskert-parcellát tartanak nyilván, ebből a legtöbb Berlinben, Hamburgban és Lipcsében található.
Kertészkedésre fel!
Jogi szabályozás
- A földtulajdon a kiskert-egyesületé, a városé vagy más fenntartó szervezeté, a kertek használói csak bérlői jogokat kaphatnak. A kertben lévő építmények, növények azonban a bérlők tulajdonát képezik.
- A kiskert-parcellák maximális mérete 400 négyzetméter lehet.
- A kertben nem építhető 24 négyzetmétert meghaladó épület. Ebbe beleszámít a fedett terasz, de nem számít bele az üvegház vagy a különálló szerszámoskamra.
- A kertben lévő épület nem lehet alkalmas állandó lakhelynek, tilos bekötni oda vezetékes gázt, kábeltévét, internetet, illetve nem lehet teljes értékű fűtőberendezése.
- A kert területének legalább egyharmadát folyamatosan élelmiszertermelésre kell használni. Ez részben lehet gyümölcsfa vagy –cserje, -bokor is.
- A legtöbb kiskert-egyesület előírja, hogy a kertek átjárhatóak legyenek, azokat teljesen elkeríteni tilos, a kerítés telepítését, átalakítását (például élő sövényről épített kerítésre) a tagsággal egyeztetni kell.
- A kertben autó, lakókocsi semmilyen céllal, még ideiglenesen sem állhat, az autókat csak a közösség által erre kijelölt helyen lehet tárolni.
A fentiek alól bizonyos esetekben (például a kert vagy az épület maximális méretében) felmentést kaphat az a kert vagy épület, amely a volt NDK területén az ottani szabályozás szerint, annak megfelelően épült, ez ugyanis valamivel megengedőbb volt a mostaninál.
(A kiskertek németországi jogállása meglehetősen speciális, azt egy külön előírás, a Bundeskleingartengesetz [Szövetségi Kiskert-törvény] szabályozza az általános rendelkezések szintjén. Ezt kiegészíti tartományi és városi szintű szabályozás, illetve a kiskertközösség alapszabálya is, azonban bizonyos dolgok alapvetőek és egységesek az egész országban. Ezeket a jobb hasábban látható, keretes írásban olvashatja.)
Nem volt nehéz dolgunk, Meissen környékén rengeteg kiskert-közösség (Kleingartenverein, vagy a keleti oldalon az NDK-s jogi terminusból átvett köznyelvi kifejezéssel Gartensparte) létezik, és ezekben rengeteg a szabad kert. Mára sokat veszített a népszerűségéből ez az intézmény, a nyugdíjaskort elérő tulajdonosok egyre kevésbé bírják a munkát, a fiatalabbak közül pedig kevesek látnak fantáziát egy ilyen közösségben. Így a helyi viszonyokat feltérképezve nagyon gyorsan kiderült, hogy több száz (!!!) kertből válogathatunk a városban, már csak azt kell kitalálni, milyen messze legyen a lakástól.
Magyarországon szocializálódva, ahol a pesti bérházból legalább a Dunakanyarig, de inkább a Balatonig szokás menni a hétvégi telekre, elég hülye szokásnak tűnik, hogy az itteniek minél közelebbi kertet igyekeznek választani. Drezdában egyáltalán nem ritka, hogy a panelházból karonfogva sétálnak át a pár száz méterre lévő Spartékba az egyen-szalmakalapos, egybe-fürdőruhás, műanyagszandálos nénik. Ahogy a közelebbi-távolabbi szomszédságot megfigyeltük, itt sem járnak sokkal messzebbre, és szép lassan mi is beláttuk, hogy a közelben is találunk olyan helyet, ahol jól érezhetjük magunkat.
Némi utánjárással kiszűrtük a városi közösségek közül azokat, ahol nem volt áram és/vagy vezetékes víz. Mivel az Elbának azon oldalán, ahol mi élünk, a város jelentős része völgyben, a kertek pedig jellemzően a hegyoldalban fekszenek, azt is kifigyeltük, melyik hegyoldal van döntően árnyékban, és ezeket is kizártuk a lehetőségek közül. A redukáltak közül öt-hat olyan terület maradt, ahová szívesen mennénk, elkezdtük hát az apróhirdetéseket és a városi kiskert-egyesület honlapját bújni.
Az gyorsan kiderült, hogy bár sok kert nulla euróért átvehető, azért a nagyjából rendben lévő kertek, ahol jó állapotú ház is van, ezertől felfelé, akár hat-nyolcezer euróig bezárólag várják új gazdájukat. Ez elég vastag összeg ahhoz képest, hogy egy ilyen kert „megvásárlásával” nem szerez a vevő tulajdont a kertben, csak a rajta lévő növényeket, építményeket vásárolja meg. Amiket persze nem tud onnan elvinni.
Amikor a keresgélést elkezdtük, egy olyan közösségben próbálkoztunk először, amire szinte rálátunk otthonról, a szemben lévő lakóház épp csak kitakarja a hegyoldalnak ezt a részét. Ahogy az egyeztetett időpontban megérkeztünk, hogy a közösség vezetője megmutassa a szabad kerteket, gyorsan kiderült, hogy ő maga és felesége is épp befejezni tervezi kiskerti tevékenységét. A gyerekek az unokákkal több száz kilométerre költöztek, ők ketten már nem bírják a munkát, hát szívesen megválnának a kerttől.
Elsőként az ő telküket néztük meg, amiről gyorsan kiderült, hogy a területi adottságok miatt az egyik legnagyobb kert a városban (565 négyzetméter), gyönyörű, gondozott növényekkel, házzal, szerszámoskamrával, medencével – nagyjából úgy, ahogyan azt addig a hirdetésekben látott kopasz kerteket elképzeltük magunknak úgy tíz évvel később, rengeteg munka és pénz beleölése után. Az árra kétszer kérdeztünk rá, annyira hihetetlen volt. 100 Euro fizetendő az egyesületnek csatlakozási díjként, illetve 150 Euro az addigi bérlőnek a házért és minden másért, amiről akkor még nem tudtuk, hogy a szerszámoskamra teljes beltartalma hozzá tartozik, még a fűnyíró is. A kert éves költsége egyébként (bérleti díjjal, áram- és vízfogyasztással) nagyjából száz euró körül alakul, persze fogyasztástól függően.
Megköszöntük a felvilágosítást, és elindultunk a következő címre, de nem nagy meglepetésre néhány tíz méterről teljes egyetértésben visszafordultunk, és a házaspár tenyerébe csaptunk. A késő nyarat már gyakorlatilag kint töltöttük frissen szerzett nyaralónkban – szerencsére a mobilnet sebessége is kiváló, így akár dolgozni is tudunk onnan. Idén már munka is vár kint, a szokásos szezonális tennivalók mellett, egy kicsit gyerekbarátabbá alakítjuk, a homokozó és mászóka mellé épp a héten érkezik a csúszda is. Kiderült hát, hogy az elsőre a hirdetésekben látott, rémisztő, sok ezer eurós költség helyett jóval kevesebből is megúszható egy ilyen kert.
Ha ön is Németországban él és szívesen töltené idejét hasonló kiskertben, nézzen körül a környéken, keresse meg az egyesületeket (az elérhetőségük a kertközösség hirdetőtábláin megtalálható, ezeket a kapun vagy a parkolóban keresse!), tájékozódjon – mindenhol szívesen fogadják a kertészkedni szerető családokat!