hanem, mert a szmogos belváros helyett, például ilyen környezetben gondolhattam mindazokra, akiknek valamivel rosszabb az életük.

Az észak-olaszországi kisváros kicsivel több mint

hat óra alatt

elérhető Budapestről, ami a beiktatott kényszerpihenők ellenére sem mondható elviselhetetlennek.

Igen, jól számolja, nagyjából annyi idő alatt juthat el a sokkal barátságosabb olaszokhoz, mint az árakban egyre jobban elszállt horvátokhoz.

És bár előszezonban a világ egyik legbékésebb helye, főszezonban azért számítson rá, hogy az egy négyzetméterre eső gazdag, osztrák és/vagy német nyugdíjasok száma itt is megnő.

Az 1500 lelkes olasz városban ugyanis ugyanaz a tipikus helyzet állt elő, mint ami számtalan horvát tengerparti településen.

Szomszédaink idősebb generációja ilyen szuper helyeken élvezik még az életet.

Na meg az ételeket. Merthogy Gradoban még elég nagy hagyománya van a halászatnak,

és nevetséges összegekért lehet kapni és enni olyan tengeri ételeket, amiért az ember itthon bármikor megveszne.

200 euró

(nagyjából 62 ezer forint) körül mozgott,

amit aztán dobozonként adnak el valamivel magasabb áron a helyi kereskedőknek és/vagy vendéglátósoknak.

A végtermék.

Egy ilyenhez az igényesebb gradói helyeken is  nagyjából 15 euróért (nagyjából 5000 forint) juthat hozzá,

és két felnőtt bőségesen jól lakik tőle.

az Aquileiába vezető út.

A Római Birodalom harmadik legnagyobb itáliai városa ma már az UNESCO Világörökség része.

A hunok Attila vezetésével, majd az avarok és a kalandozó magyarok rombolták le, végül egy földrengés pecsételte meg a sorsát.

A római lakosok többsége el is menekült innen és kisebb városokat alapítottak a környéken. Ők voltak azok is, akik a lagúnákba húzódtak, s előbb Grado, majd Velence alapjait is lerakták.

Jó utat!