Egyetlen más európai országban sincs akkora népszerűsége a grillezésnek, mint Németországban. Sütögetnek az idősebbek és a fiatalok, a városiak és a falusiak, száll a füst és a sült hús szaga kertes házban és társasházban egyaránt. Sülnek kolbászok és húsok, faszénen és elektromos grillsütőn egyaránt.

 

A német identitásnak és társadalmi kultúrának ma szerves része a közös grillezés. Születésnap, vallási vagy állami ünnep, szimpla hétvége vagy az iskolai szünet kezdete mind megfelelő alkalom néhány kiló sült hús vagy kolbász szabadtéri elkészítéséhez, ha egy kicsit is jó az idő. Különösen kemény, országos grillpartikra ad alkalmat a német futball egy-egy jelesebb ünnepe.

2014-ben épp a futball-világbajnokság egyenes kiesési szakaszának kezdetekor költöztünk Németországba, így már itt éltük meg, ahogy előbb a francia, majd a brazil, végül a döntőben az argentin válogatottat verte a német csapat. A döntőre már zsíros füstöt lélegeztünk és kolbászszagút izzadtunk, hiszen hetek óta egyetlen óriási Wurst-Lollapalozává állt össze a város. A kertekben és a nagyobb társasházi teraszokon a szomszédok együtt nyomták a sör-kolbász kombót, de a lakótelepiek sem maradtak ki a jóból. A szigorú tűzvédelmi szabályok miatt vagy elektromos grillsütővel szálltak be az össznépi buliba, vagy a bérelt garázsokat alakították át partihelyszínné. A nagyobb bevásárlóközpontok komplett grill-szetteket kínáltak, a sütőn és a faszénen kívül mellékelve nem csak a szükséges konyhai eszközöket, de a székeket, napernyőt is. A kisebb élelmiszerláncok sör+kolbász akciót hirdettek, egy-egy márkásabb csomag kolbász mellé egy üveg ingyen sör járt.

Azóta megszoktuk, hogy tavasztól őszig nem múlik el úgy hétvége, hogy ne kerülne elő mindenhol a sütni- és innivaló. Most is folyóvölgyben lakunk, amit az első melegebb napokban lassan elkezd belepni az izzó grillszén füstjével kevert sült hús és kolbász szaga, az iskolaszünet első hétvégéjén pedig olyan töményen borít be mindent, hogy az ember hirtelen olthatatlan vágyat érez arra, hogy a boltba induljon kolbászért. Mármint mi, „gyüttmentek”, mert a rendes németnek ott van a vészkolbász a fagyasztójában, für alle Falle.

Persze érthető, a kolbásznak önmagában is komoly hagyományai vannak, a XIV. századból származó dalok már négyféle kolbászról szólnak, amit sütve, kenyérrel fogyasztanak. Az idősebbek mai is ezt az iskolát követik, egy „rendes” német nem is enged mást a grillrácsára, mint türingiai vagy nürnbergi kolbászt. A fiatalabbak már beengedik az amerikai barbecue-vonalat is, a kereskedelem pedig boldogan kiszolgálja őket is natúr vagy előre fűszerezett-pácolt húsokkal.

A sütögetést alapvetően családi vagy szűk baráti körben intézik, húsimádó családokban akár minden hétvégére jut egy ilyen étkezés, de alkalmanként nagyobb közösségek is összeteszik a sütnivalójukat. A kiskertekben például szokás a tavaszi és őszi közös nagytakarítást óriási kolbászozással zárni, és klubok, sportegyesületek is gyakran szerveznek komolyabb összetartásokat a faszén köré.

A sült húsokat és kolbászokat természetesen sörrel illik lekísérni. Ennek a szeszes italnak a kultusza egy külön írás témája lehetne végtelen sorokban – most csak annyit említünk meg a témában, hogy a sörarányt úgy illik kiszámolni, hogy térben nagyobb helyet foglaljon el a sütőnél. Egy kisebb családi sütögetést tehát meg lehet úszni egy rekeszből, ennél kisebb egység már gyanús. Komolyabb társaságban a sokszemélyes sütők már csak hat-nyolc rekeszt kívánnak, és ne legyenek illúzióink, üveg nem marad teli ilyenkor.

Külön tudomány a „kitelepült” sütés. Ezeknek két nagy csoportja van:

  • Autós találkozók, kempingek, más események, amelyeket lakókocsival, lakóautóval közelítenek meg: itt a megállás és a jármű rögzítése után az első lépés a sütő helyének megválasztása, a második pedig annak beüzemelése. Rögtön ezután illik árnyékban elhelyezni a sörös rekeszeket, majd tudományos alapossággal megvizsgálni, nem romlott-e meg valamelyik üveg. Bármi más csak ezután következhet.
  • Vatertag, azaz apák napja, áldozócsütörtökön. Ez minden német tartományban munkaszüneti nap, így remek alkalom arra, hogy az apák (és velük persze a fiaik) megünnepeljék Jézus mennybemenetelét. És hát mi is lehetne méltóbb módja az ünneplésnek, mint a fiúk és férfiak kivonulása a városokból a rétekre, mezőkre és erdei tisztásokra, ahol illő módon elfogyasztják a lehető legtöbb grillezett kolbászt/húst és az ahhoz feltétlen szükséges sört. Erre az évi egy napra egyébként sok helyen külön kézikocsikat, vagy akár lovas szekereket építenek, hogy méltó és biztonságos módon szállíthassák a sörös rekeszeket és a grillsütőt.

Van ennek a hagyománynak egy vadhajtása szezonon kívül is, a karácsonyi és egyéb vásárokon. Bár az átlag ilyenkor nem áll ki a hidegbe grillezni, mégsem kell nélkülöznie a sült kolbászt, hiszen minden vásárban találunk több faszénen sült kolbászt árusító bódét is.

Zárásként egy pro tipp: aki otthon szeretné megidézni az ilyen vásárokon kóstolt kolbász-hangulatot: a legtöbb ilyen bódéban a Kaufland saját márkás (K-Classic) brötchenébe (zsemle, buci) szintén K-Classic grillkolbászt sütnek, a végén pedig Bautzner mustárral öntik meg.