„Egy régebbi hazalátogatásom során az egyik telekocsis oldalon foglalt fuvarral jöttem vissza Bécsbe. Az autóban rajtam kívül négyen ültek, a rendkívül vegyes társaságon jól modellezhető volt a külföldre szakadt magyarok egy-egy archetípusa” – vezette be legutóbbi, nekünk írt levelét Dániel. Bécsben élő olvasónk most tehát róluk írt, tapasztalatai szerint ilyenek (is) sorstársai.

Okos Kriszti

A harmincas évei közepén járó, külsőre átlagos hölgy velem együtt indult az egyik vidéki nagyvárosból. A hétvégéit otthon tölti, a párjával közösen vett lakása van, Ausztriában tanítónőként dolgozik. Még csak pár éve van kint, de úgy tervezi, hamarosan hazajön. A távkapcsolatot jónak tartja, így nem unják meg egymást. Bécsben egy, a magyarok által kedvelt környéken lakik, de még egy magyarral sem beszélt, mert az otthoni mentalitás az, ami külföldre űzte. Ha magyar szót hall, elfordul, hogy ne lássák rosszalló arckifejezését. Szülei, nagyszülei az országban szétszórva élnek, ezért gyakorlatilag minden hétvégéje az utazással telik, de élvezi, a telekocsis utakon mindig új embereket ismer meg.

Szolis Gabi

A szintén harmincas éveiben járó, dekoratív, télvíz idején is napbarnított hölgy utunk közepén csatlakozott hozzánk. Ő is még csak pár éve van kint, a harmadik munkahelynél tart, ott most eladó, és tetszik neki. A hétvégére jött haza, Majka koncerten volt, ami jó volt, bár nem hallott belőle sokat, mert a barátnője elnézte a kezdést, és későn értek oda. Kint csak részmunkaidőben dolgozik, ezért sokat jár haza, de ha kevés lenne a szabi, majd táppénzre megy, mert a Balaton Soundot nem hagyja ki egyik évben sem. Bécsben sok magyar ismerőse van, szerinte itt minden második ember, magyar vagy szlovák. Szereti őket, csak az Évát nem, de ő most úgyis szülési szabadságon van. A telekocsizást ő is szereti, mert mindig jó a társaság, csak a határnál rossz, mert a migránsok miatt, akiket az ő adójából tartanak el, várni kell.

Diák Sanyi

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
Ha magyar szót hall, elfordul, hogy ne lássák rosszalló arckifejezését

Olvasónk, Dániel most arról írt nekünk, milyen jellegzetes embertípusokkal szokott együtt ingázni, Magyarország és Ausztria között.

22 · Jun 18, 2017 06:52pm Tovább a kommentekhez
Facebook Comments

A 19 éves fiú a határ előtt nem sokkal társult hozzánk. Abban rövid időben, amíg nem a telefonját nyomkodta, megtudtuk, hogy tavaly érettségizett, anyukája német, így nem volt kérdés, hogy külföldön tanul tovább. A barátnője otthon van, minden hétvégén látja, vagy ő megy haza, vagy a lány megy ki hozzá. A mérnöki alapképzés után szeretne hazamenni, mert a sok utazás fárasztó, meg a nyugati határszélén akad munka, a pénz pedig nem minden. A kollégium rendben van, havi hatvanezerbe kerül, ha nem kéne a szobán, a fürdőn, meg a konyhán másokkal osztozni, lehet, még a mesterszakot is itt csinálná, de nem biztos, mert a leányzó várja haza.

Melós Peti

Peti állásinterjúra igyekezett az osztrák fővárosba. Bár kútkezelőként éjjel is kell néha dolgozni, sőt, ekkor a vécétakarítás az ő feladata, a nettó 1200  euró  [~370 ezer forint] azért jobb lenne, mint bármi, ami kis dunántúli falujában várna rá. Az út során hívást kap, ahol egy sívidékre hívják dolgozni, de ott, bár 1400 eurót [~431 ezer forint] kapna, nincs 13. és 14. havi fizetés (igen, ezek léteznek Ausztriában) és rendes szerződése se lenne, úgyhogy az utastársai véleményére (is) hallgatva lemondja az ajánlatot. Felesége, barátnője nincs, egy lány volt, akivel lehetett volna valami, de mint kiderült, a Badoo-s ismertség nem gondolta komolyan. A sztori hallatán Sanyi javasolta neki, próbálja ki a Tindert, mert Bécsben mindenkinek az van, és azon lehetetlen nem becsajozni.