Ha az ember néhány hetet Svájcban tölt, mit hoz utána a kollégáinak? Természetesen svájci különlegességeket. Hát én most Svájcban voltam, vonattal jöttem haza, és próbáltam olyasmiket hozni haza, amik kint teljesen hétköznapinak számítanak, de nekünk valamiért furák vagy érdekesek vagy az újdonság erejével hatnak.
Fotó: Velvet
Ez volt a zsákmány, összesen kilenc termék.
Fotó: Velvet
Úgyhogy összeült a Velvet Kommandó, hogy szépen sorban végigkóstoljunk mindent.
Fotó: Velvet
Ahogy a cím beígérte, volt büdössajt, gesztenyepüré, csokis keksz, de egy egészen bizarr rágógumi és kisüveges szeszesital is.
Fotó: Velvet
Természetesen nem random sorrendben teszteltünk, hanem a két sajttal kezdtük, aztán áttértünk az édességekre, azután jött a pia és legvégül a rágó. Hát kezdjünk bele.
Fotó: Velvet
Az Appenzeller nevű sajt Svájc egyik leghíresebb sajtja. Arról híres, hogy büdös, és én persze ha már lúd, legyen kövér alapon az extrabüdös verziót szereztem be. Ennél svájcibb svájci termék talán nem is létezik!
Fotó: Velvet
Ez vagyok én, és soha életemben nem szerettem az érlelt sajtokat. Mindig kapacitáltak, hogy kóstoljak már meg egyszer valamit, de ellenálltam, arra tekintettel, hogy szerintem ha valaminek már a szagától is émelygek, akkor azt jobb, ha nem veszem a számba. Sok sajtrajongó ekkor azt válaszolja, hogy de az íze nem is olyan, mint a szaga.
Hát jó, akkor próbáljuk ki!
Fotó: Velvet
A fejem valószínűleg mindent elmond: hát szerintem meg ugyanolyan az íze is, mint a szaga. De szintén beszédes, hogy ez a sajt csak vagy maximális, vagy minimális pontszámot kapott a tesztelőktől. Tipikus vélemények: „betegségíz, rohadásíz, gyomorrontás”, illetve „bármennyit meg tudnék enni belőle” és „szeretném elvinni a maradékot”. A sajtkedvelők egyébként a Pannóniához, emmentálihoz, cheddarhoz hasonlították.
Fotó: Velvet
Volt a tesztben egy camembert-szerű lágy sajt is. Nézzék, ez is mennyire svájci!
Fotó: Velvet
Kibontottuk, felszeleteltük, és valaki rögtön meg is állapította, hogy „olyan a szaga, mint az ázott kutyának”. Hát akkor ebben a szellemben jöhet a kóstolás, bár már sejthető, hogy mi lesz az eredmény.
Fotó: Velvet
Pontosan ugyanaz történt, mint az Appenzellernél. Akinek ez a műfaja, az imádta („nagyon jó a krémessége”, „ehhez képest a tihanyi camembert olyan, mint az érett barack az éretlenhez”, „lehetne még büdösebb, úgy is szuper lenne”), aki nem, az viszolygott („emberi fogyasztásra nem alkalmas”).
Fotó: Velvet
Na és akkor térjünk át az édességekre, kezdve a mogyorós rudacskákkal ,amik 5-ös skálán átlag 3-as eredményt értek el a teszten. „Száraz kutyaeledel-feeling, de azért finom. Protézis kizáró ok a fogyasztásra” – ez a megjegyzés minden fontosat tartalmaz, a lényeg, hogy ez a termék döbbenetesen, sokkolóan száraz. Talán teába/kávéba kell áztatni.
Fotó: Velvet
A híres svájci csokikat kihagytuk, mert azok szimplán fantasztikusak, nem lenne belőlük túl érdekes a teszt. Ez az ízre Kit-Katra, kekszes Milkára vagy karamelltelen Twixre emlékeztető, megintcsak übersvájci termék egy kivétellel mindenkitől maximum pontot kapott. A többség annál lényegében többet nem is mondott róla, hogy
ez finom.
Fotó: Velvet
A magyar négercsóknak megfelelő termék rengeteg más országban létezik. Svájc sem kivétel, de a négerség náluk persze már rég eltűnt a megnevezésből, maradt a csók, az is angolul és három s-sel. Ez a feketecsokis változat, bontsuk ki!
Fotó: Velvet
Első pillantásra tök ugyanolyannak tűnik, mint a magyar.
Fotó: Velvet
Na de aztán jönnek a meglepetések, pl. hogy az alja kicsit vastagabb és keményebb, hogy a bevonó csoki is vastagabb, mint ami itthon a jellemző. Viszont „ahogy beleharapok, összeesik és azonnali fogszuvasodást okoz”, sőt, valaki szerint „minden része borzasztó és fujtó”. Gyenge kettes lett az összpontszáma, bár volt olyan tesztelő is, aki 1-5-ig terjedő skálán nullára taksálta a Kisss élvezeti értékét.
Fotó: Velvet
Vajon finomabb lesz-e a tejkaramella az alpesi tehenek tejéből? Egyvalaki szerint igen, ő azt a kommentet fűzte hozzá ehhez a termékhez 5-ös pontszám mellé, hogy
CSÚCS!
Fotó: Velvet
Sajnos a többieket azonban kevésbé győzte meg a Micamu, mert „nem omlós”, hanem „túl kemény”, „ragad”, „kellemetlen állagú”. Ráadásul „van egy kis utóíze, ami elrontja az egészet”. Ezt a valamit többen is éreztük, az egyik tesztelő szerint csak „élvezhetetlen”, de más azt mondta, hogy „enyhén mentolos utóíze van”. 3,2-es átlagpontszámot ért el. Fotó: Velvet
Na és akkor jöjjön végre a Vermicelles! A gesztenyepüréről van szó, amit Svájc német részén meglepően sokat fogyasztanak ősszel. A gesztenyepürét szerintük Vermicellesnek hívják, ez nem márkanév, hanem az étteremben is ezzel a névvel kapható. A vermicello szó olaszul kukacocskát jelent, amit abszolút értünk, csak az a rejtély, hogy a német svájciak miért tesznek egy s-t egy olasz szó végére. Mindegy.
Fotó: Velvet
A tubusos gesztenyepürét nemhogy fagyasztani nem kell, még hűtőbe sem kell tenni. A kupakjával ki kell szúrni a tubust, aztán a kupakot visszacsavarni, és a T alakú tekercselővel elkezdeni tekerni a csomagolás végét. És hurrá, már jön is a kupak lyukain keresztük a vermicsellesz!
Fotó: Velvet
Az élmény azonban sajnos inkább vizuális, mint kulináris. „Büdös, mint a szar”, „hússzaga van”, „baromfipárizsi-illat” – ilyen vélemények jöttek a jó orrú tesztelőktől. Az ízt tekintve a legfontosabb megállapítás, hogy „nincs benne rumaroma” és hogy „sokkal gesztenyébb”, mint a magyar püré, csakhogy ettől még sajna nem jó. Az ízhatást az „égett műanyag” és a „cukrozott májkrém” szókombinációk írják le a legplasztikusabban. Talán a tejszínhab hiányzott, ez is hozzájárult, hogy ez az igazából vermiszellnek ejtendő termék 1,6-os átlagosztályzatot kapott.
Fotó: Velvet
Na és akkor a végén jöjjön két termék, amit a közértben a pénztárnál sorban állás közben szúrtunk ki. Az egyik a kisüveges Teufel's Zeug, azaz Ördögcucc, cseresznyearoma és chilli kombinációjával.
Fotó: Velvet
Nem kell megijedni, nem durván erős, csak 18%-os.
Egészségünkre!
Fotó: Velvet
Két vélemény: „A kevertnek közelébe se érhet! Szegény svájci tinik, akik ettől hánynak rózsaszínt!” „Olyan, mint az olcsó, nem kókuszízű, de kókuszos szaloncukor, rózsaszín aromával.”
Fotó: Velvet
Még két vélemény: „Innám.” „Viccnek jó. Utálom a csípőset, de ez jó.”
Fotó: Velvet
Szóval az ördögre hivatkozó névtől nem kell megijedni, azért nem csíp vészesen ez a termék, inkább a gyümölcsaroma dominál benne. Valamivel hármas feletti átlagot ért el, a fő erénye mindenképpen, hogy ilyen nincs itthon.
Fotó: Velvet
Utolsónak pedig vegyük elő a Frey csokigyár cukormentes, de vaníliaízű rágóját! Az ízből szinte mindenki másra asszociált, volt marshmallow, fagyi, hókifli és cukrozott tejszín is az értékelések között. Csak ötösöket és ketteseket kapott, szóval akinek ízlik (a többség), aszerint csodás, de akinek nem, annak se élete legrosszabbja, csak úgy érzi, ez a gyerekrágó-szint már túl édes neki. Közülünk még senki sem találkozott vanília ízű rágóval Magyarországon, szóval ezért mindenképpen érdemes volt kipróbálni.
Fotó: Velvet
Összefoglalásképpen: a kilenc termékből a legegyöntetűbb sikert a csokis keksz aratta, de ezen kívül is volt egy-két kellemes meglepetés mindenkinek. A legrosszabb a négercsók és a tubusos gesztenyepüré volt, de azért ennél sokkal brutálisabb teszteket is túléltünk már.
Fotó: Velvet
Kipróbáltuk a kisüveges szeszt, amivel először rúgnak be a svájci kamaszok, és ettünk egy olyan rágót, amilyet ön még nem. Mindezt változatos eredménnyel.
