Ha az ember néhány hetet Svájcban tölt, mit hoz utána a kollégáinak? Természetesen svájci különlegességeket. Hát én most Svájcban voltam, vonattal jöttem haza, és próbáltam olyasmiket hozni haza, amik kint teljesen hétköznapinak számítanak, de nekünk valamiért furák vagy érdekesek vagy az újdonság erejével hatnak.

Ez vagyok én, és soha életemben nem szerettem az érlelt sajtokat. Mindig kapacitáltak, hogy kóstoljak már meg egyszer valamit, de ellenálltam, arra tekintettel, hogy szerintem ha valaminek már a szagától is émelygek, akkor azt jobb, ha nem veszem a számba. Sok sajtrajongó ekkor azt válaszolja, hogy de az íze nem is olyan, mint a szaga.

Hát jó, akkor próbáljuk ki!

A híres svájci csokikat kihagytuk, mert azok szimplán fantasztikusak, nem lenne belőlük túl érdekes a teszt. Ez az ízre Kit-Katra, kekszes Milkára vagy karamelltelen Twixre emlékeztető, megintcsak übersvájci termék egy kivétellel mindenkitől maximum pontot kapott. A többség annál lényegében többet nem is mondott róla, hogy

ez finom.

Vajon finomabb lesz-e a tejkaramella az alpesi tehenek tejéből? Egyvalaki szerint igen, ő azt a kommentet fűzte hozzá ehhez a termékhez 5-ös pontszám mellé, hogy

CSÚCS!

Az élmény azonban sajnos inkább vizuális, mint kulináris. „Büdös, mint a szar”, „hússzaga van”, „baromfipárizsi-illat” – ilyen vélemények jöttek a jó orrú tesztelőktől. Az ízt tekintve a legfontosabb megállapítás, hogy „nincs benne rumaroma” és hogy „sokkal gesztenyébb”, mint a magyar püré, csakhogy ettől még sajna nem jó. Az ízhatást az „égett műanyag” és a „cukrozott májkrém” szókombinációk írják le a legplasztikusabban. Talán a tejszínhab hiányzott, ez is hozzájárult, hogy ez az igazából vermiszellnek ejtendő termék 1,6-os átlagosztályzatot kapott.

Nem kell megijedni, nem durván erős, csak 18%-os.

Egészségünkre!

Két vélemény: „A kevertnek közelébe se érhet! Szegény svájci tinik, akik ettől hánynak rózsaszínt!” „Olyan, mint az olcsó, nem kókuszízű, de kókuszos szaloncukor, rózsaszín aromával.”