Sokak szerint hazaáruló vagyok, mert Angliába költöztem

Bálint 35 éves és barátnőjével együtt szűk három éve költözött Budapestről az angliai Bracknell nevű városba. Sorozatunk újabb történetét olvashatják. 

Mi volt a munkád Magyarországon és mi most külföldön?

Fényképész/képszerkesztő voltam. A gazdasági válság után 2009-ben elvesztettem a munkahelyem, és utána nem tudtam talpra állni. Fotóztam gyerekeket, vállalhatatlan színvonalú bulvárújságnál voltam fotós/képszerkesztő, természetesen bejelentés nélkül, zsebbe fizetéssel. Ebből elegünk lett, lépnünk kellett. Kitanultam egy teljesen más szakmát: villanyszerelő. Nem állt távol tőlem egyáltalán, mivel édesapás is az, bő húsz év alatt volt rálátásom a mesterségre. A szakmunkásbizonyítvány kézhezvétele után másnap felültünk a repülőgépre. Bátyámék már kint éltek akkor kb. három éve, egy ideig náluk húztuk meg magunkat. A munkakeresés keservesen telt, az álmomat egyből fel kellett hagynom, hogy villanyszerelőként dolgozzak. Vizsgák és tanfolyamok álltak előttem. Hogy előteremtsük a hozzávaló anyagiakat, egy helyi raktárban kezdtem dolgozni. 12 órás műszak, három nap munka, három szabad. Gyötrelem volt. Kb. fél évig húztam, mire meglettek a papírjaim a szakmához, és találtam villanyszerelő állást.

Miért döntöttél úgy, hogy elhagyod Magyarországot?

Egy szó: kilátástalanság. Adódott a lehetőség, bátyámék biztattak, hogy van munka bőven, lépni kell.

Hogyan zajlott a kiköltözés?

Otthon szinte mindent, amit lehetett, pénzzé tettük. Kerékpár, motor, műszaki termékek. Valamiből finanszírozni kell az első néhány hetet-hónapot. Egy nagy bőröndbe és két kézipoggyászba összepakoltuk az életünket. A papírok intézése volt a legegyszerűbb. Az ideiglenes letelepedést nem kellett bejelenteni, és nem volt megszabva az időtartama (nem tudom, azóta változott-e), ill a NAV-nál kellett a TB-t lemondani ha jól emlékszem, mert magam után fizettem a társadalombiztosítást. Miután kiérkeztünk, jelentkezni kellet az NI számra. Ez az angliai társadalombiztosítási szám. Miután megkaptuk, 15 napon belül le kellett jelenteni az otthoni OEP-nél. Elég volt levélben intézni.

Mennyire beszélted az adott ország nyelvét?

Hosszú évekig tanultam angol nyelvet, de azért megkopott az a tudás. Társalgási szintnek mondanám, de mikor bekerültünk a hétköznapi idegennyelvi területre, rá kellett jönnünk, hogy amit Magyarországon tanítanak angolt, az szinte teljesen más, mint amit itt beszélnek.

Milyen életkörülmények között élsz most?

Idekint mindkettőnknek rendes tisztességes, megbecsült munkája van, nem szorulunk anyagi segítségre, tudunk félretenni. Szerencsére nem szobát bérlünk, hanem egy kis studio lakást, így van privát szféránk. Több, mint két éve lakunk 24 négyzetméteren, kinőttük, most tervezzük a lakásvásárlást.

Mi volt a legnehezebb az első évben?

Hogy saját lábunkra álljunk. Nekem gyötrelem volt a 6-18-ig tartó műszak, fél évig csináltam, párom szerencsére másfél hónap után tudott váltani hoteltakarításról kávézói munkára.

Hogyan jellemeznéd az angol emberek habitusát?

Az angolok nagyon figyelmesek, érdeklődőek és segítőkészek. De ez csk a felszín. Illedelmességből kérdezik meg, hogy hogy vagy, de a válaszra nem kíváncsiak. Így köszönnek.

Milyen pozitív tapasztalataid vannak az országgal kapcsolatban?

Rendkívül befogadóak. Annyiféle népcsoport él angliában, amit a magyarok szinte elképzelni sem tudnak. Nincs diszkrimináció, legalábbis nyíltan nem találkozni vele.

Milyen negatív tapasztalataid vannak az országgal kapcsolatban?

Van egy szűk réteg, akik a középeurópai emberben az “ellenséget” látják. Hogy elveszik a munkát, segélyen élnek, stb. Egyesek szerint süllyed az ország a sok lengyel és roman miatt.

Hogyan tartod a Magyarországon maradt családdal/barátokkal a kapcsolatot? Milyen időközönként találkoztok?

Szülőkkel Messenger/Skype/Viber szentháromság segítségével tartjuk a kapcsolatot. Barátoknak akkor szoktam szólni, mikor tudom, hogy hazamegyek, hogy előre leszervezzünk valami programot. Sajnos nagyon ritkán járok haza, évente egyszer, nem túl hosszú időre. Szülők szoktak kilátogatni szintén, évente egy-két alkalommal.

Olvasol még magyar híreket?  

Igen, szoktam olvasni híreket, kíváncsi vagyok, hogyan folynak a dolgok otthon. Elszomorít, hogy fórumokon, hozzászólásokban, csak a politika, vádaskodás, ócsárolás megy.

Érnek támadások Magyarországról, mert külföldre költöztél?

Otthonról nem ér közvetlen támadás, csak internetes fórumokon, hozzászólásokban tapasztalni negatív hozzáállást a külföldre települtek felé. Sokak szerint hazaárulók vagyunk.

Hogy érzed, sikerült teljesen beilleszkedned?

Nem érzem Angliát úgy otthonomnak, mint Magyarországot, mikor otthon laktunk. Elfogadnak, kollégának, partnernek tekintenek a kollégák, a mindennapi ügyintézésnél sincs semmi zökkenő. De akkor sem tudom úgy otthonomnak érezni az országot.

Tartod a közelben élő magyarokkal a kapcsolatot? Mik a tapasztalataid a külföldi honfitársaiddal kapcsolatban?

Nem igazán. Sűrűn hallok magyar beszédet üzletekben, de nem köszününk egymásnak, sőt, inkább kerülöm őket. Mert ha véletlenül is szóba elegyedünk, jönnek a nem kívánt kérdések. Mit dolgozol, mennyit keresel, nem tudsz-e munkát, nem tudsz-e lakást, hogy lehet pénzt félre tenni, stb...

Mik a terveid a jövőben? Szeretnél Angliában maradni vagy egy idő után szeretnél visszaköltözni Magyarországra? Esetleg újabb európai országba költöznél?

Most tervezünk lakást venni, ami hosszú távú elköteleződés. De hogy mit hoz a jövő, nem tudjuk. Egyelőre csak azt tudom mondani, hogy nincs tervben, hogy hazaköltözzünk. Ha költözni kellene, valami angol nyelvterület jöhetne szóba, más idegen nyelvet nem beszélünk.

Szerinted melyik a legélhetőbb európai ország és miért?

Tapasztalat híjján nem tudok nyilatkozni. De mások elbeszélése alapján skandináv országokra tippelnék. Talán Norvégia.