Európai utazásaink során északon nem sok magyarral volt szerencsénk találkozni. Norvégiában, a sarkkörön túl egy kemping konyhájában melegedtünk, (nyáron, augusztusban, az 5 fokban!,) amikor egy magyar pár lépett be az ajtón. A meglepődés persze beszélgetést szült. Minden olyan helyen jártak, amit mi is fontolóra vettünk, többek között a hihetetlen mélységet, amivel mindenki szelfizik, a Preikestolen sziklát.
Egyértelmű volt, hogy a turistatömegek ellenére nekünk is útba kell ejtenünk. Egy 604 méter magas sziklafalról van szó, amiről egy fjorba lógathatjuk a lábunkat. Szószék-sziklának is nevezik. A kilátás a Lysefjordra bámulatos, ahogy az emberek sora is, akik csak egy gyors fotóra várnak és azonnal posztolnak. Szédítő a mélység, ez mégse riaszt vissza sokakat az ugrándozástól, extrém pózolástól, egy lány a barátja nyakába ült egy lépésre a szakadéktól. Bátrak, maradjunk annyiban. Az útikönyvek szerint az évi 200.000 látogató ellenére halálos baleset egyszer történt, 2013-ban.
Mi már a norvég ősz kezdetén, turisztikai nyelven utószezonban érkeztünk, de a hegyre menet így is alig győztük kerülgetni az embereket. Egy kicsit az volt az érzésünk, hogy itt sikerült összesűríteni egész Norvégiát kicsiben, lápok, sziklák, tajga, tundra, vízesés, fjord stb. Az edzettebbek a hegyre vezető út utolsó szakaszán egy párhuzamos ösvényt is választhatnak, ami tömegmentes. Kicsit magasabbra kell ugyan kapaszkodni, sziklásabb terepen, de megéri, felülről is megnézhetjük, hogyan piknikeznek és pózolnak az emberek Norvégia egyik legszebb fjordjában.
