Olvasóink nagy részének gyermekkori, vadnyugati olvasmányai valószínűleg Észak-Amerikába, a Sziklás-hegységbe helyezik a Sierra Nevada névre hallgató hegységet, valószínűtlenül vadregényes távolságba és magasságba.
Pedig ha azt vesszük, hogy a Sierra Nevada spanyolul csak annyit jelent, hogy havas hegység, máris kevésbé meglepő, hogy a világ sok táján neveztek el így hegycsoportokat. Spanyolország déli részén is van egy ilyen, Granadától keletre, és nem hiába nevezik havasnak.
Itt található az egész Ibériai-félsziget legmagasabb hegycsúcsa, a 3478,6 méter magas Mulhacén, ami a leírások szerint technikailag ugyan nem nehéz, de a ritkább levegő és a csúcstámadás hossza miatt mégis nehéz túrának van besorolva. Mi sem erre a laza sétára hívjuk az olvasót
Granadához közel, ahol úgyis érdemes megnézni a mórok csodakastélyát, az Alhambrát, egy Monachil nevű faluból indulhatunk kirándulásra a Sierra Nevada aljában a Cahorros de Monachil kanyonban.
A városból pár perc autózás vagy buszozás után sétálhatunk fel a völgyön, és hamar a jól kiépített úton egy szűk sziklavölgybe érünk, amin az ivóvízvezetékeket követve haladhatunk felfelé, néhol a fölénk kiemelkedő szirt alatt guggolva haladva egy-egy métert, miközben a mászósportot űző spanyolok ránk-ránk mosolyognak fent lévő társuk biztosítása közben.
Miután kiterebélyesedik a völgy, vissza is fordulhatunk, de ha van még erőnk, érdemes kigyalogolni a kanyonból, fent a völgyek, a fennsík és a másik irányba a Sierra Nevada is nagyon látványos, ahogy elénk tárul. Ráadásul innen egy laza sétával visszaérünk Monachilbe. Indulás előtt azért mindenképp tájékozódjunk ez időről, legyen rendes túracipőnk és valódi térképünk!
