Van egy hely, ahol repülőre se kell ülni, hogy az ember eljusson hosszú vonat-, busz- vagy autóút nélkül Spanyolországból Nagy-Britanniába. A repüléshez ugyan van köze a dolognak, mert át kell sétálni egy kifutópályán, keresztbe.
Spanyolország dél-nyugati csücskénél, a róla elnevezett szorosnál van Gibraltár, a Földközi-tenger kapujának már ókori mítoszokban is emlegetett egyik pillérje. Ami így, a XXI. század elején történetesen Nagy-Britanniához tartozik.
Egy nagy hegy, egy kis városka, egy kikötő és egy repülőtér az egész, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni. De egy félnapos séta elég ahhoz, hogy érezzük, bizarr ez a hely. Délen vagyunk, de mégis.
Egy közintézmény kapujába pillantva Erzsébet királynő arcképe néz vissza. A kocsmák pubok és angolok, de egy ír utca is van persze. Csak azért nem tudtunk az évekkel ezelőttről maradt ötfontossal fizetni a kávéért, mert azóta kicserélték a bankjegyeket, de font a fizetőeszköz.
A hegyen radar és Afrikából áttelepített makákók. A határ után keresztbe kifutópálya, amikor érkeztünk, meg is kellett várnunk, hogy két gép leszálljon. Kifogástalanul öltözött gentlemanek és ladyk gyülekeztek az egyik parkban. A napsütésben, 25 fokban, októberben, Nagy-Britanniában.
