A Zürichi-tó egy hosszúkás tó, aminek az egyik végében van Zürich. Amit a képen lát, az a tónak a másik vége, ezt a fotót a vonatról csináltam afölött érzett örömömben, hogy a megelőző napokban borzasztó szürke-ködös idő volt, most viszont végre kisütött a nap. Budapestre tartottam éppen, vissza haza karácsonyra, nemrég indult a délelőtt 10:40-es vonat, és elhatároztam, hogy fotózok végig szorgalmasan. Ebben a lapozgatóban megosztom önnel, mi mindent lehet látni a vonatból Zürichtől Budapestig: ha kíváncsi, klikkeljen tovább! Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Amikor tiszta idő van, Zürichből látszanak az Alpok havas csúcsai. Most éppen ezek felé a csúcsok felé tartunk, a vonat a határon átlépve átszeli majd Ausztriát hosszában Bécsig, aztán onnan egyenesen tovább Budapestig. Hurrá, megyek haza karácsonyra! Fotó: Gyulai Bence / Velvet

De ne szaladjunk előre, jó hosszú út lesz ez. Ez még itt Svájc, de már egy másik tó. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Remekül meg lehet figyelni, hogy hol van éppen a hóhatár. December közepe van, és az igazi tél még csak most van érkezőben. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Itt szőlőt termesztenek! Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Itt még nagyon zöld minden, de nem lesz ez így sokáig, mert lassan elindulunk felfelé a hegyekbe. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Ez viszont már Ausztria, azon belül Bludenz. Az ember nem igazán veszi észre, hogy pontosan hol van a határ, de az biztos, hogy Zürichből Budapest felé közeledve az igazán nagy hegyek az osztrák részre esnek. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Itt már teljesen téli a táj, nyoma sincs már semmi zöldnek. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Ha a tél mindig ilyen lenne, akkor, gondolom, nem utálnám ennyire. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Ezen a fotón egy alvó utastárs tükörképe van elrejtve. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Rengeteg gyönyörű templomot lehet látni út közben, egy idő után fegyelmeztem magam és nem fotóztam le az összeset. A vonaton van wifi, nálam meg van laptop, szóval fényképezgetés helyett mással is el tudom foglalni magam, pl. akár dolgozhatok is. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Egy vallomás: újabban elég sokszor alkalmazom a miniature fantázianevű effektet a fényképezőgépen. Ez a fotó is ezzel az effekttel készült, mint ahogy a lapozgatóban látható képek jó része. Ha már az embernek van fényképezőgépe, kísérletezgessen vele néha, nem?
Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Na szóval itt már vastagon tél van. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Általában hegyeket-völgyeket lehet látni a vonatból, elég ritkák a gyárak vagy ipari területek. Ez mondjuk pont egy ipari terület, de itt még ez is szép. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Sorra hagyjuk le az autókat-teherautókat! Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Hopp, egy vízisí-pálya! Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Ez az Ötz-völgy vasútállomása. Ez a környék arról híres, hogy sokáig itt élt Hedwig von Trapp, aki az egyik gyerek volt abban a családban, akikről A muzsika hangja című musical szól. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Ér átfényképezni egy másik vonatba? Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Na most viszont egy tehervonat állt meg mellettünk, túlságosan közel. Sajnos ezúttal elég sokat rostokolunk. Vagy tízszer tettem már meg a Zürich-Budapest távot ezzel a vonattal, eddig mindig pontos volt. Ezúttal egy órát késik. Na nem baj, a plusz egy óra alatt összerakom a fotókból ezt a posztot. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Egyszercsak szembejött az ellenvonat, ami Budapestről közlekedik Zürichbe. Az négy órával korábban indul a Keletiből. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Micsoda hegycsúcs! De ezek már a naplemente fényei. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

A vonat áthalad Amstetten városán is, de nem áll meg. Amstetten neve az amstetteni rém szókapcsolatról lehet híres. Az amstetteni rém Josef Fritzl volt, aki a saját lányát hosszú évekig a ház alatti pincében... Sajnos mindig eszembe jut ez, amikor áthaladok Amstettenen.
Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Az osztrák Alpok a lemenő nap fényében, a vonat mellett elsuhanó kopasz fák ágain keresztül fényképezve, kétszázzal száguldó szerelvényről. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Még mindig nem vagyunk Bécsben sem, de már egyre kevésbé lehet kifényképezni az ablakon, ahogy kint rohamosan sötétedik, bent viszont ég a villany. Fotó: Gyulai Bence / Velvet

Az út utolsó óráiban már csak ilyen művészi képeket tudok lőni, miközben szép lassan magyar utastársakkal telik meg a vonat az eddigi osztrákok helyett. Egy éve járok itt viszonylag rendszeresen, és ha ön kíváncsi arra, hogy mit szeretek a vonatozásban a szép kilátáson kívül, olvassa el ezt a posztot, mert több értelmes fotóm most már végképp nincs. Köszönöm, hogy velem tartott egész végig, elég hosszú út volt ez! Boldog karácsonyt!
Fotó: Gyulai Bence / Velvet