Mesterszak Ausztriában: „gyakorlati példák, lényegre törő előadások, emberbarát vizsgák”

Szinte az Európa blog indulása óta követjük figyelemmel Dániel történetét, aki immár bő hat éve él Ausztriában, és 2017 januárja óta többször is írt nekünk arról, milyen számára a kinti élet. Másfél éve nem hallottunk felőle, de most újra jelentkezett egy levéllel, ami négy témával foglalkozik, a címben kiemelt mesterképzés ezek közül csak az egyik. Nézzük, olvassuk!

„Közel másfél éves szünet újra billentyűzetet ragadok, hogy beszámoljak ausztriai életem további alakulásáról.

Az eseményekben gazdag első félévtizedet követően az elmúlt időszakot leginkább a nyugodt jelzővel illetném. A zsúfolt és zajos belvárosból egy csendesebb külkerületbe költöztem, ahonnan a munkahely bár lényegesen messzebb van, a természet karnyújtási közelsége, a környék zöldje kompenzálja a hosszabb, de egyébként kényelmes utazásokat. Az elővárosi vonatot szinte mindig új kocsik alkotják, csak ritkán azok a több mint 20 éve gyártottak, amiket a MÁV most újít fel és próbál újdonságként elsütni.

A munka mellett időm egy részét az ősszel kezdetett második mesterszak köti le. A levelezős formában zajló képzés bár nem olcsó (kb. 10 ezer euró 2 évre) de a képzés a szakmába vág, így nagyjából a felét le lehet írni az adóból. A munkáltatóm szintén támogat, a jelenlétet igénylő előadási napokra akkor is szabadságot kapok, ha az ügymenet egyébként ezt nem tenné lehetővé. A tananyag,az oktatás módja nagyon hasonlít az első mesterszakra: gyakorlati példák tömkelege, lényegre törő előadások, emberbarát vizsgák segítik az előmenetelt. A megszerzett tudást nem csak papíron, hanem a gyakorlatban is lehet hasznosítani. Az egyetemmel szerződésben álló cégek kétféléves projektmunkát adnak az évfolyamnak, melynek eredménye nem csak az önéletrajzban mutat jól, hanem a csoport a feladat végeztével a megbízótól kapott wellness-hétvégén együtt pihenheti ki a munka fáradalmait.

Az elmúlt hetek osztrák belpolitikai eseményei mellett természetesen nem lehet szó nélkül elmenni, ugyanis mindenki erről beszél. A botrányt és annak utóéletét a hírekből mindenki megismerhette, így arra részletese nem térnek ki. Az ominózus videót látva azonban egy dolog eszembe jutott: Ausztriában csupán a korrupció kilátásba helyezésért az alkancellárnak kevesebb, mint fél nap alatt le kellett mondania. És nem (csak) azért, mert egy egészséges politikai kultúrában ezt így szokás, hanem mert nem volt maradása, már az őt választók sem tartották méltónak a tisztségre.

Negyedik, egyben utolsó bekezdésemet egy kellemes, az egészségügyből vett példának szentelem, a borítékdugdosás és az orvos előtt hajbókolás ellenpéldájaként. A néhány évente esedékes, önkéntes, teljes állapotfelmérés legutóbbi elvégzésére kicsit korábban érkezem. Jöttemet látva az orvos, aki délelőtt asszisztens nélkül dolgozik, kijött a rendelő elé, kinyitotta előttem az ajtót és kezet fogott velem, majd bekísért. A vizsgálatot szintén egyedül, hosszú tanácsadással egybekötve végezte, annak végeztével pedig ismét az ajtóig kísért.”