Sophia Loren a lapnak egy sorozat keretében meséli el életét. Az első részben a kezdettől halálraítélt kapcsolatáról beszélt Cary Granttel, hogy hogyan őrlődött férje, Carlo Ponti és Grant között. A második epizódban pedig a legfélelmetesebb pillanatairól írt.
Még 1970-ben egy Central Parkra néző lakásban laktak Carlo Pontival. Amikor a férfinek Milánóba kellett repülnie, Loren egyedül maradt két asszisztensével és kisfiával. Egy nap két férfi rontott be a ajtón (úgy jutottak be, hogy megfenyegették a portást, aki így kénytelen volt segédkezni nekik). Az egyik férfinél egy sztetoszkóp-szerű tárgyat látott, de kiderült, hogy egy fegyvert szegeztek rá, és az ékszereit követelték.
Volt mit: éppen akkor kapott kölcsön drága függőket, hogy egy estélyen viselhesse. De a rablóknak ez sem volt elég, és egy gyűrűt is magukkal akartak vinni, amit Loren egy korábbi, tévés szereplésén láttak a színésznőn.
A műbajuszos tolvaj nem hitt a színésznőnek és a hajánál fogva a földre lökte. Mikor a férfi a fia után kérdezősködött, Lorenben meghűlt a vér. Szerencséjére viszont a rabló társa a másik szobából átkiabált, hogy menjenek, mielőtt bajba kerülnek. Mielőtt távoztak, volna Loren utánuk dobott egy zacskót, amit saját ékszereivel tömött meg. Nem tudta miért tette, csak ösztönösen cselekedett.
De nem a fegyveres ékszer-rablás volt az egyetlen megrázó momentum a színésznő életében. Amikor Rómában lakott, egy pszichiátriáról frissen szabadult, mentálisan zavart férfi látogatta meg és egy dombról kiáltozta, hogy Cipi, Loren fia az ő gyereke. Carlo Ponti is viszontagságos életet élt: két emberrablási kísérletet is megúszott.
Ha ennyi nem lett volna elég, Sophia Loren a börtönt is megjárta. Még az 1950-60-as években vádolták meg adócsalással. Akkoriban külföldön élt, és a vádak szerint elfelejtette az olasz adót kifizetni. Az ügyben, bár fellebbeztek, nem az ő javára döntött a bíróság:
Loren az elzárást választotta, ahol sokat olvasott, főzött és naplót is írt. A magányról és a körülményekről is beszámolt:
A kitárulkozó cikk végén azt is elárulta, mintegy bónuszként, hogy Marlon Brando egy szomorú, boldogtalan ember volt. Charlie Chaplin utolsó filmjében dolgozott vele együtt, mégis nehezére esett a legendás színész mellett eltöltenie a napokat.