A 2015-ös dal első középdöntője a Voice Station a'capella kórus produkciójával kezdődött, akik összemixelték az elmúlt négy év magyar eurovíziós dalait, és úgy néztek ki, mint egy középiskolából ballagó osztály a szalagavatón:voicestation.png

Nem emlékszünk, volt-e ilyen fícsör a megelőző döntőkben, de a műsor elején most egyenként bemutatták nekünk a zsűritagokat, akik mindannyian elmondták a maguk véleményét A Dal című műsorról:

  • Csiszár Jenő szerint őt csak utálni meg szeretni lehet
  • Rákay Philip Kálmánnak az a lényeg, hogy hatással legyen rá a dal
  • Rúzsa Magdi szerint ez a jó, ha a dalnak egyénisége van
  • Pierrot szerint egy jó dalnak kell, hogy üzenete legyen

Az őrületes közhelyek után Tatár Csilla, aki ebben a ruhában pont olyan volt, mint egy ovis szülinapi zsúr elengedhetetlen kelléke, a Barbie-torta, felkonferálta Antal Timit, és már el is kezdődtek is a jobbnál jobb Dalok!

Antal Timi kezdett a Woke Up This Way-jel, amit a zsűri javaslatára múlt alkalom óta kicsit átírt, ennek meg is lett a hatása, mert jó sok pontot kapott a zsűritől. Nekem az tetszett legjobban, hogy a gitárosa akkora terpeszben állt, amekkorában nem is lehet:

A Karmapolis folytatta a Time Is Now-val, ami nekünk sajnos továbbra sem tetszik, Csiszár Jenőnek viszont nagyon. Rákay Philip szerint elegánsak voltak.

Tóth Vera következett, akit Tatár Csilla Verocskának hívott, és akit elmondása szerint nem zavar, hogy a Gyémánt című dala nagyon hasonlít a Skyfallra, mert egyedi akar lenni. Remélem, értik az összefüggést, mert én nem, mindenesetre Rúzsa Magdinak bejött a dal, mert volt üzenete!

Mujahid Zoltán katonai szerkóban énekelte el a Beside You-t, és az is kiderült, egy egész hete gyakorol, hogy ne mozogja túl az előadást. 

A Spoon engem még sosem emlékeztetett annyira a One Directionre, mint ma, ráadásul ezt a mondatot akkor kezdtem el írni, amikor még nem láttam, hogy produkciójuk végén plüssállatokat is kaptak a nézőktől. A daluk amúgy a Keep Marching On.

Szabó Ádámot széthájpolja a zsűri, szerintük a Give Me Your Love egy csodálatos, nagyívű ballada. Szabó Ádám elmondta, hogy nagyon szerelmes a nőjébe, ami szintén rettentően romantikus dolog így Valentin-napon, de sajnos nem tudom, rajtuk kívül ennek még kit kellene érdekelnie.

A Pankastic! megint cuki volt a Kicsi a világ, de nagy világgal, Rúzsa Magdi megígérte nekik, hogy ezentúl a koncertjeiken fog mulatni Csiszár Jenővel. 

Boggie dala, a Wars for Nothing eléggé megható élmény, Csiszár azt mondta, belőle érzelmeket vált ki. A zsűri olyan hosszas vitába keveredett a humanitárius nézeteket közvetítő dallal kapcsolatban, hogy Tatár Csillának rájuk is kellett szólnia, fejezzék be. 

A New Level Empire-nek Pierrot eléggé beszólt, pattogatott kukoricához hasonlította őket a zenekarok luxuséttermében, amivel tulajdonképpen csak azt akarta mondani, hogy nem nagyon tetszik neki a Homelights. A szettjük mondjuk jó volt.

 Ez lett a végeredmény:

Előadók és a dalok Rúzsa Rákay Pierrot Csiszár Nézők Összesen
  Antal Timi – Woke Up This Way   8   7   8   8   8   39
  Karmapolis – Time Is Now   7   8   7   8   6   36
  Tóth Vera – Gyémánt   7   6   5   7   7   32
  Mujahid Zoltán – Beside You   9   9  10   8   7   43
  Spoon – Keep Marching On   8   9   8   8   8   41
  Szabó Ádám – Give Me Your Love   9   10   10   9   9   47
  Pankastic! – Kicsi a világ, de nagy világ   7   7   6   7   7   34
  Boggie – Wars for Nothing   10  10   10   8   9   47
  New Level Empire – Homelights   6  8   4   7   8   33

Az egyértelmű továbbjutók pontszámaik alapján

  • Szabó Ádám
  • Boggie
  • Mujahid Zoltán

voltak, illetve a nézői szimpátia továbbjuttatta még a

  • Spoont is.

Szívből gratulálunk nekik, önöktől pedig azzal a jótanáccsal búcsúzunk, hogy legközelebb feltétlenül szavazzanak valakire, ugyanis tudják, mit lehet nyerni a szavazással?

AKÁR TÍZ DARAB PIZZÁT IS!
 

 Ez meg a mai adás legjobb képkockája volt. Jó éjszakát!