Biztosan sokan gondolunk vissza könnybe lábadt szemekkel azokra az időkre, amikor még elhittük, hogy Dopeman és Ganxsta Zolee irányítja a budapesti alvilág nagyrészét, a Szigony utcában a világ legegyszerűbb dolga beszerezni pár csík kokót és beültetni a Lada hátsó ülésére a város legjobb kurváit. 2015-re sajnos kiderült, hogy azért ez nem stimmel minden elemében, de például a TKO zenekarból indult Ogli G annyit elért hitelben, hogy 2001-ben 27 hónapra börtönbe került zsarolásért és testi sértésért, azóta pedig kisebb-nagyobb rendszerességgel próbál visszatérni.
Csütörtök este például az Ez a város című harmadik lemeze jelent meg saját (illetve alkotó társa, Big Money) kiadásában, úgyhogy kiült három órára a budapesti Weiner szalon elé, hogy dedikáljon is kicsit a nyolc éve éhező rajongóknak. Amikor odamentem, nem is voltam felkészülve arra, micsoda látvány fogad. Arra készültem titokban, hogy kipakolt mellű hostesslányok igazgatják majd a magyar gengszter hiphop minden korosztályból érkező rajongóit, Ogli a sétálóutcába is Bentleyvel áll be. Ehhez képest ez a látvány fogadott, a magyar hiphop két állócsillaga egy cukrászda előtt, miközben telefonról kirakva hangfalra szólnak az új slágerek.
„Várható volt, hogy nem tudnak eljönni sokan.
A magyar emberek ilyenkor még általában dolgoznak, de azért csináljuk este 8-ig, hogy sokan tudjanak jönni.
Nyaralós időszak is van, sokan nincsenek a városban, egyértelmű volt” – magyarázta meg a látszólagos érdektelenség okát a Velvetnek Ogli G, aki mosolyogva üldögélt az Almdudleres székek mellett, miközben Big Money jó pénztárosként porciózta a váltópénzt, és jó utcai király módjára lapozgatta a számlatömböt.
Végül találtam embereket azért, akik tényleg nem sajnálták rá az időt, hogy a hegyomlás méretű Oglitól személyesen vásárolják meg az új lemezt, úgyhogy kicsit beszélgettem velük annak a reményében, hogy végre megtudok valamit erről az egész gengszterizmus dologról. „Áh, én csak hallgatom, nem élem ezt az életet.
De ahogy Ogli énekel az utcáról, a családról vagy a börtönről, teljesen átélem az egészet
– magyarázta el egy csillogó szemű rajongó. Két fiatal lánytól is megpróbáltuk megtudni, mennyire érzik át a „bármennyi lét megér, hogy kúrjuk ezt a pinát” örökbecsű sor megalkotójának üzenetét, de sajnos kiderült, hogy igazából csak az egyikük pasija kedvéért jöttek el egy CD-ért, bár a zenével nincs bajuk.
Már hosszú ideje ott voltam, de még nem kerültem közelebb a gengszterkedéshez. Amikor vásároltam egy CD-t, és
kicsit elhittem, hogy most védelmi pénzt fizetek, de mint kiderült, csak az árat néztem el, és 2440 forint helyett 2550 forintot kellett adnom a tízszámos lemezért.
Sajnos kiderül, hogy mi az oka ennek a fiaskónak:
„Már nem ez a jellemző rá, ez más stílus. A Full Gizda lemezen kezdődött el egy átalakulás, mostanra pedig végleg megtörtént. Összesen két gengszterrap stílusú dal van a lemezen” – avatott be a dalok többségében valóban mélyebb témákról (a város szépségei, szex, bulizás) rappelő férfi.
Az értékes CD birtokában végül kicsit szomorkodva távoztam a helyszínről, szinte biztos vagyok benne, hogy fegyver se volt senkinél a környéken, amikor hirtelen felvillant a fény: két előttünk dedikáltató, kicsit lakótelepinek kinéző rajongó hajtott el mellettem egy német rendszámú ötös BMW-ben, miközben döngött a hangfalaikból az egyik új Ogli-sláger, bizonyítva ezzel azt, hogy Ogli G-nek nincs már igazán sok rajongója, de azok nagyon értékesek. Utána én sem lyukasztottam már ki a jegyemet a villamoson.