15-ogli-150730-IMG 8138

A valóság megnyerte a harcot a gengszterélettel szemben

2015.07.31. 13:38

Biztosan sokan gondolunk vissza könnybe lábadt szemekkel azokra az időkre, amikor még elhittük, hogy Dopeman és Ganxsta Zolee irányítja a budapesti alvilág nagyrészét, a Szigony utcában a világ legegyszerűbb dolga beszerezni pár csík kokót és beültetni a Lada hátsó ülésére a város legjobb kurváit. 2015-re sajnos kiderült, hogy azért ez nem stimmel minden elemében, de például a TKO zenekarból indult Ogli G annyit elért hitelben, hogy 2001-ben 27 hónapra börtönbe került zsarolásért és testi sértésért, azóta pedig kisebb-nagyobb rendszerességgel próbál visszatérni.

Csütörtök este például az Ez a város című harmadik lemeze jelent meg saját (illetve alkotó társa, Big Money) kiadásában, úgyhogy kiült három órára a budapesti Weiner szalon elé, hogy dedikáljon is kicsit a nyolc éve éhező rajongóknak. Amikor odamentem, nem is voltam felkészülve arra, micsoda látvány fogad. Arra készültem titokban, hogy kipakolt mellű hostesslányok igazgatják majd a magyar gengszter hiphop minden korosztályból érkező rajongóit, Ogli a sétálóutcába is Bentleyvel áll be. Ehhez képest ez a látvány fogadott, a magyar hiphop két állócsillaga egy cukrászda előtt, miközben telefonról kirakva hangfalra szólnak az új slágerek.

„Várható volt, hogy nem tudnak eljönni sokan.

A magyar emberek ilyenkor még általában dolgoznak, de azért csináljuk este 8-ig, hogy sokan tudjanak jönni.

Nyaralós időszak is van, sokan nincsenek a városban, egyértelmű volt” – magyarázta meg a látszólagos érdektelenség okát a Velvetnek Ogli G, aki mosolyogva üldögélt az Almdudleres székek mellett, miközben Big Money jó pénztárosként porciózta a váltópénzt, és jó utcai király módjára lapozgatta a számlatömböt.

Végül találtam embereket azért, akik tényleg nem sajnálták rá az időt, hogy a hegyomlás méretű Oglitól személyesen vásárolják meg az új lemezt, úgyhogy kicsit beszélgettem velük annak a reményében, hogy végre megtudok valamit erről az egész gengszterizmus dologról. „Áh, én csak hallgatom, nem élem ezt az életet.

De ahogy Ogli énekel az utcáról, a családról vagy a börtönről, teljesen átélem az egészet

– magyarázta el egy csillogó szemű rajongó. Két fiatal lánytól is megpróbáltuk megtudni, mennyire érzik át a „bármennyi lét megér, hogy kúrjuk ezt a pinát” örökbecsű sor megalkotójának üzenetét, de sajnos kiderült, hogy igazából csak az egyikük pasija kedvéért jöttek el egy CD-ért, bár a zenével nincs bajuk.

Már hosszú ideje ott voltam, de még nem kerültem közelebb a gengszterkedéshez. Amikor vásároltam egy CD-t, és

Big Money mondta, hogy adjak még negyven forintot,

kicsit elhittem, hogy most védelmi pénzt fizetek, de mint kiderült, csak az árat néztem el, és 2440 forint helyett 2550 forintot kellett adnom a tízszámos lemezért.

Sajnos kiderül, hogy mi az oka ennek a fiaskónak:

Ogli G már nem gengszterrap!

„Már nem ez a jellemző rá, ez más stílus. A Full Gizda lemezen kezdődött el egy átalakulás, mostanra pedig végleg megtörtént. Összesen két gengszterrap stílusú dal van a lemezen” – avatott be a dalok többségében valóban mélyebb témákról (a város szépségei, szex, bulizás) rappelő férfi.

Az értékes CD birtokában végül kicsit szomorkodva távoztam a helyszínről, szinte biztos vagyok benne, hogy fegyver se volt senkinél a környéken, amikor hirtelen felvillant a fény: két előttünk dedikáltató, kicsit lakótelepinek kinéző rajongó hajtott el mellettem egy német rendszámú ötös BMW-ben, miközben döngött a hangfalaikból az egyik új Ogli-sláger, bizonyítva ezzel azt, hogy Ogli G-nek nincs már igazán sok rajongója, de azok nagyon értékesek. Utána én sem lyukasztottam már ki a jegyemet a villamoson.