Nagyon sok ismert magyar nő használja rettentően tudatosan a Facebookot-Instagramot: gondoljanak mondjuk Sarka Katára, akinek hogy, hogy nem, szinte mindig előkerül valamiképpen a dekoltázsa, vagy valami mása; Bódi Szörf Sylvire, akinek annyira bejött ez a felület a reklámozásra, hogy legalább részben ebből él, vagy Rubint Rékára, aki egyszerre futtatja ott önmagát, a családját és a brandjeit. Megint mások eleve ott kezdték a megalapozni a karrierjüket.

Na, Görög Zita olyan szempontból nem tartozik közéjük, hogy teljesen ötletszerűen csinálja, amihez kedve van, csak attól tartózkodik, amivel mások általában hírértéket szoktak generálni. De ezt persze nem ő mondja, hanem mi. Ő ugyanis ezt mondja:

„Bevallom, én nem recept alapján megyek, hanem azzal foglalkozom, ami megérint, vagy érdekel. De nyilván annak is csak a tíz százalékát rakja ki az ember a Facebookra, legalábbis az én esetemben. Megosztom, ami kell ahhoz, hogy működőképes tudjak lenni a szakmámban, de semmi olyat, ami már túl sok intimitást mutatna a privát életemből. Persze vannak cukiságok, nyilván a gyerekekről is szoktam mutatni egy-egy dolgot, és sajnos vannak mostanában olyan politikai események, sajátosságok, amiket néha már nem tudok magamban tartani." 

És tényleg, ha megnézik az oldalát, talán csalódottan fogják tapasztalni, hogy sem politikai hőzöngés, sem közönségesbe hajlón szexi fotó nincs rajta, de hát tényleg nincs. Amikor azzal menekültfiúval és édesapjával foglalkozott, akiket egy magyar operatőr felrúgott, akkor sem a nő ellen uszított. Hanem: 

"ott is csak azt osztottam meg, hogy utána mi történt az apukával és a kisfiúval. Kaptak egy olyan emléket, amire a kisfiú egész életében visszagondolhat, miközben egy csomó szörnyűségen átment. Ez engem meghatott. De nem szeretek ítélkezni más emberek fölött, nem voltam ott, nem ismerem a körülményeket, nem tudom, hogy hogy volt."

És bár vannak ilyen (   ) dögös fotói is az oldalán, de van egy szint, amin sosem lép túl.  

Persze, tudja az ember, hogy mit kell kirakni ahhoz, hogy minél többet foglalkozzon vele a bulvár, de én ezzel már nem élek, köszönöm szépen.

Ő maga egyébként a reklámszerződéseiből, a filmes jogdíjaiból és a műsorvezetői munkáiból él, ha ezen tűnődtek volna.

Hát önök mit tennének, ha híresek lennének?