A közmédia honlapján nyilvánosságra hozták A Dal című műsor döntőibe jutott, harminc versenydalt. Ezek azért érdekesek, mert a harminc dal valamelyike fogja képviselni Magyarország dalművészetét a májusi döntőben, Stockholmban. Meg azért is, ahogy a december 15-e óta többé-kevésbé titkolt dalok végül a közönség elé kerültek.
A titkolás alatt azt értjük, hogy bár a verseny első sajtótájékoztatóján kiderült, melyik pályaművek és előadók bizonyultak annyira jónak, hogy az élő műsorokban hallhatjuk majd őket – de meghallgatni idáig nem lehetett őket, csak néhány másodperces részleteket. Ez több szempontból is értelmetlen volt: egyrészt, mert a szabályzat nem tiltotta, hogy a versenyzők nyilvánosságra hozzák azokat, szóval aki akarta, megmutatta. Másrészt pedig hogyan lehetne népszerűsíteni dalokat, vagy elérni, hogy már a műsor előtt beszéljenek róluk az emberek, ha meg sem mutatjuk őket?
Hát most itt vannak
Így néz ki az az oldal, ahol, egyenként kattintgatva, meghallgathatjuk a versenyműveket. Nemcsak olvashatósági, vagy esztétikai gondok akadnak ezzel a megoldással (100 százalékos nézetben fest így a lap, 16:9-es monitoron): hiába számít arra, hogy a méretes űrben kattintásra megjelenik az adott dal, mondjuk egy videólejátszóban. Egy önálló oldalra jut, ahol az óriási playerben egyetlen, rossz minőségű képen látható az előadó, és csak a dal címe, illetve előadója szerepel. A videó nem ágyazható be, nem lehet csak a videóra linkelni, és magától elindul.
Komoly probléma viszont, hogy a dalok nemhogy élvezhetetlen minőségben kerültek fel, határozottan fájdalmas hallgatni őket, annyira gyengén szólnak.
Hallgassanak bele a Passed dalába, és zokogjanak minden effekttől, magasabb hangtól és cintől például, itt. Ebben a dalban a mélyek oltanak ki mindent, ez pedig az ötvenedik másodpercnél késként hasít a fülbe.
Elképzelhető olyan magyarázat is, hogy direkt ilyen rossz a minőség, nehogy az ügyes rajongók már most ellopják a dalokat. Ennek viszont ellentmondani látszanak azok a – nem működő – opciók, amelyekkel elvileg a lejátszott dal minőségét lehetne javítani a lejátszó jobb alsó sarkában.
Az sem feltétlenül szerencsés ötlet, hogy a versenyművek és előadóik felsorolásában nem a nevek vannak elöl, hanem a dalcímek – legalábbis általában könnyebb megjegyezni egy dal előadóját. Talán tudatos szerkesztési elv volt, hogy így is hangsúlyozzák, itt nem az előadó személye, hanem a dal milyensége a fontos. Akkor viszont jó lenne úgy hallgatni a pályaműveket, mintha nem egy mókus vette volna fel mindent egy rosszul szigetelt sufniban, a rádióból.
(Címlap-és borítóképünkön Harsányi Levente és Tatár Csilla műsorvezetők fogják közre a tavalyi győztes Csemer Boglárkát, Boggie-t.)