IMG 7196

Szopránnak szoktuk meg, de A Dalban popénekesként énekel

2016.01.19. 10:16

Vásáry André a mai napig a Csillag születik egyik legemlékezetesebb versenyzőjének számít, mert olyat tud, amit azóta se csinált utána senki: férfi létére szopránként énekel. Persze ez nem olyasmi, hogy az ember elhatározza, dolgozik rajta, és fog tudni így énekelni, mert akinek nincs meg rá az adottsága, annak nem is érdemes a munkát elkezdeni.

Vásáry André viszont most, hogy indul A Dalban, egy kicsit félreteszi különleges tehetségét, és úgy énekel, ahogy a nagyközönség még nem hallhatta. Hogy pontosan hogyan, azt alább meghallgatja, plusz mellé olvassa el interjúnkat is Vásáry Andréval!

Meséld el először is, hogy hogyan jött az ötlet, hogy indulsz A Dalban!

A menedzsmentem hívott fel, hogy van-e kedvem indulni az Eurovízión. Még soha nem szerepeltem ebben a versenyben, de mindig figyelemmel követtem, abszolút rajongója vagyok. Emlékszem, hogy Wolf Katiért annak idején annyira izgultam, hogy amikor Düsseldorfban elénekelte a dalát, szinte elkezdtek potyogni a könnyeim, hogy „jaj de jó volt, sikerült neki!” Így aztán azt válaszoltam, persze, hogy lenne kedvem indulni, ha van egy jó dal. Harmath Szabolcs zeneszerző, akivel az előző albumomon, a Mozijegyen dolgoztunk együtt, írt nekem egy dalt, a Why-t.

Nagyon tetszett, de rögtön meg is ijedtem, hogy ezt hogy fogom elénekelni, tekintve, hogy alapvetően egy klasszikusan képzett énekes vagyok. Biztattak, hogy ne féljek, hanem énekeljem fel, és így is lett, 1-2 nappal a határidő lejárta előtt stúdióba vonultunk. Aztán másnapra egy új koncepciót találtunk ki, egy másik stílusban is, utóbbit küldtük be.

Ez mikor volt?

November végén, amikor indult az adventi turném. Ezidő alatt csak a koncertekről szól az életem, szóval szinte meg is feledkeztem az egészről. De egyszer csak kaptunk egy telefont decemberben, hogy meghívnak A Dal sajtótájékoztatójára. Nem árultak el semmit előre, csak azt kérték, hogy menjünk el. Ott rögtön egyértelművé vált, hogy csak azokat hívták el, akik bejutottak, nagyon meglepődtem, de nagyon örültem.

Kezdettől fogva benne volt a koncepcióban, hogy a Why-t nem szopránként énekeled, csak a legvégét?

Nem, több verziója is volt a dalnak, próbálgattuk, hogy hogyan a leghatásosabb. De az volt a megérzésem, hogy a közönség úgyis tudja, hogy férfiszoprán vagyok, akkor most legyen ez a meglepetés, hogy van úgymond „férfihangom” is, azaz mélyebb hangszínnel is tudok énekelni.

Ez A Dalra igaz, viszont ha megnyered A Dalt és kijutsz az Eurovízióra, akkor meg a külföldi tévénézők többségének éppen, hogy a szoprán lesz a meglepetés...

Őszintén szólva ez a gondolat, hogy mit fognak majd szólni a külföldiek, ha esetleg kijutok, meg se fordult a fejemben. Szeretek arra a feladatra koncentrálni, ami éppen előttem van, ami most egyelőre az elődöntő, aztán, ha ott továbbjutok, akkor még lesz középdöntő, stb. Én azt szeretném, hogy ez a dal találja meg a közönségét.

Azért most tegyük fel, hogy megnyered A Dalt és kijutsz Stockholmba. Szerepeltél már hasonlóan nagy tévéközönség előtt?

Rómában voltam egyszer egy énekversenyen, aminek a döntőjét a Vatikánban rendezték és az egészet a Vatikáni Televízió élőben közvetítette. Ez elvileg 160 millió emberhez jutott el – televíziós közönségem eddig ez volt a legnagyobb.

Mikor derült ki rólad, hogy ilyen különleges tehetséged van?

Az, hogy muzikális vagyok, viszonylag korán, már általános iskolában kiderült. Egyik napról a másikra át akartak rakni ének-zene tagozatra, kisgyerekként ez a változás nem volt könnyű.

De ekkor még szopránról nem volt szó?

Nem. 18-19 éves voltam, amikor egy buliból mentünk hazafelé egy olyan ismerősömmel, aki akkor a zeneművészeti főiskolára járt Debrecenben. Az egyik reklámban benne volt az Éj Királynőjének áriája a Varázsfuvolából, és én elénekeltem. Pont egy zebrán mentünk át, az ismerősöm megállt, megdöbbenten visszafordult, és azt mondta, hogy „Ez mi?! Még egyszer!” Megcsináltam még egyszer, erre ő másnap elvitt a mesteréhez, mert ez az ária még a nőknél is irgalmatlanul magasnak számít.

A tanárnőnél elkezdtünk skálázni, mentünk egyre feljebb és feljebb és feljebb, én meg láttam az arcán, hogy egyre jobban megdöbben. Egyszer csak a tanárnő lezárta a zongorát, hogy jó, ő ilyet még nem hallott, azonnal menjek el egy fül-orr-gégészhez, mert csak akkor hajlandó velem foglalkozni, ha papírom van róla, hogy egészséges vagyok. Az orvosi vizsgálaton minden rendben volt, így elkezdtünk a tanárnővel dolgozni. Innentől kezdve szépen lassan derült ki, hogy az hangom nem kontratenor, hanem még annál is magasabb, férfiszoprán. Ez akkor nagyon újnak számított Magyarországon, sok külföldi meghallgatásra is eljutottam. Egy francia karmester egyszer azt mondta, hogy „André, maga tudja, mekkora kincs van a torkában?” Ő magyarázta el, hogy ez mennyire ritka és hogy erre születni kell... Innen indult ez az egész.

Kanyarodjunk vissza A Dalhoz! Előny lehet a műsorban, hogy rád a nézők emlékezhetnek a Csillag születikből?

Az, hogy már ismernek, azt jelenti, hogy a közönségnek vannak elvárásai velem szemben. Egy kezdőnek lehet, hogy elnéznek még ezt-azt, de ismert előadóktól azt várják, hogy hibátlan legyen a produkciója. Amikor kezdő énekes voltam, én is könnyen kritizáltam másokat, de amióta ebből élek, tudom, hogy túl könnyű ítélkezni és az emberek sose tudhatják, hogy mi lehet a háttérben. Lehet, hogy a művész hajnal óta nem evett, lehet, hogy már századszor kellett ugyanazt aznap elénekelnie, lehet, hogy egészségügyi problémája van, stb. Manapság, ha valami történik, az egy másodpercen belül a neten van, mémet csinálnak belőle, stb. Szóval nem egyszerű tapasztaltként sem, de kétségtelen, hogy legalább van már egy kis rutinom.

Azt lehet már tudni, hogy hogy fog kinézni a Why a színpadon?

Az MTVA-nak van egy nagyon jó csapata, volt velük egy látványmegbeszélésünk. Idén sok technikai újítás lesz, ami még színvonalasabbá teszi majd a műsort. Mindenesetre van nekünk is egy elképzelésünk, hogy mit szeretnénk, hogy mit közvetítsen majd a látvány és szakemberként van nekik is egy tervük, ebből a kettőből fogjuk összehozni. Van koreográfus, stylist, stb., tőlük is kaphatunk tanácsokat.