Kanye West január 11-én, a Madison Square Gardenben, egy nagyszabású bemutatón tárta a nagyközönség elé harmadik kollekcióját, amelynek a Yeezy Season 3 címet adta. Egészen szép összművészeti produkció volt ez, hiszen a ruhák mellett az új lemezét is befogadhatta az értő közönség, amelynek soraiban természetesen a családja is helyet foglalt, a maguk kotlósizált stílusában.
A Jezebelnek az ott átéltekről egy nem nevesített statiszta (nő) beszélt. Mint beszámolójából kiderült, nem erre a konkrét munkára jelentkezett, hanem online választották ki - feltételezhetően egy castingügynökséggel van szerződése. Egy nappal a bemutató előtt sms-ben értesítették, hogy statiszta lesz Kanye West showján, aztán közölték az elvárásokat: se körömlakk, se ékszer, se smink, se frizura, rendes öltözet, farmer és tornacipő.
A tíz órányi munkáért száz dollárt kapott. Ez 27689 forintnak felel meg.
Reggel nyolcra kellett a helyszíne érni, a nap folyamán pedig a gyártásvezető cég emberei irányították a statisztákat és a modelleket. Egy rendező volt, de Kanye West személyesen nem vett részt ezekben az előkészületekben. Háromnegyed órát vártak a mínusz hét fokos hidegben, hogy aztán a tizenöt busz valamelyikével New Jerseybe szállítsák őket. Ott leadták a mobilijaikat, igaz, ez sokaknak furcsa volt, mert nem mondták meg nekik, hova viszik őket. Hát, sorban állni.
New Jerseyben egy hatalmas csarnokban álltak sorba, a helyiség tele volt ruhaállványokkal. Az egyes szakaszoknál a statisztáknak ruhákat, illetve hozzájuk illő kiegészítőket és cipőket adtak, majd lefotózták őket, és vissza a buszba. Mindenki Adidas cipőket kapott, illetve valószínűleg egyenszínekre festett, használt ruhákat.
- emelte meg szemöldökünket az ismeretlen statisztanő beszámolója. A buszról leszállva szendvicseket kaptak, aztán sminkbe küldték őket, ami vagy hajolajat vagy kókuszolajat jelentett, esetleg valamilyen sálat.
Aztán megkapták a magaviseletre vonatkozó szabályokat (a fentebbi képen olvashatók), amelyek lényegében arról szólnak, hogy senki se essen ki a szerepéből, ne mosolyogjon, vagy tegyen hirtelen mozdulatot.
Aztán az is kiderült, hogy a hivatalos elvárás: keltsék egy ruandai menekülttábor benyomását. Íme, egy ruandai menekülttábor.
Íme, a bemutató.
A statiszta elmondása szerint a színpadra is jutottak a statisztákból. A show első harminc perce volt a legjobb, akkor nagyon ügyelt, nehogy az izgalomtól elmosolyodjon, vagy önkéntelenül táncoljon. Persze az egyhelyben állás is fárasztó volt.
Aztán mindenki hazament, és sokaknak ez egy egész életre szóló, jó élmény lett, másoknak meg nem.
