A Glamour Women of The Year 2016-os díjátadóján jártunk, ahogy Rogán Cili is. Igen, persze, hogy meg kell szenvedni az ingyenpogácsáért, de most eláruljuk, hogy miért is ugyanolyan minden ilyen esemény, amiért talán még Jézus sem áldozta volna fel magát értünk, mert egy többállomásos szenvedéstörténet is csak egy laza wellnesshétvégének tűnik egy ilyen szuper happening mellett.
Tisztázzuk, ez nem a Glamour hibája, ez minden ilyen rendezvény rákfenéje, mélypontja, szégyene, amiért kijár a magatartás egyes. Öt pontba szedtük, hogy miért kellemetlenek ezek az események.
Anyámék és a legjobb barátomék esküvőjéből kiindulva van némi halvány fogalmam arról, hogy azért egy többszáz fős bulikát tető alá hozni nem éppen egy olcsó mulatság. Egy gála is pont olyan, mint egy jó drága lagzi: rengeteg embert kell leitatni, szórakoztatni, miközben a szervező azért önmagát fényezi.
Tehát akkor kinek is kell páváskodni? A celebek előtt kell villogni? A nagy fityiszt! A partnereknek, volt és jövőbeli befektetőknek kell megmutatni az árut, hogy milyen emelkedett hangulatú pártit tudnak összerittyenteni, ahol millió hírességgel lehet smúzolni.
A kicsit nyitott, kicsit zártkörű buli okozta anomália miatt van az, hogy tök ismeretlen, vállalkozó fizimiskájú emberek feszítenek a fehér IKEA-kanapékon egy-egy welcome drinkkel a kezükben. Itt mindenki szabadon legeltetheti a szemét a kipakolt dekoltázsokkal érkező nőkön, a legjobb pillanatra várva, hogy csöcstengerben oldalazva eljussanak a helyig, ahol a piákat mérik.
Az elefántcsontkeretes szemüvegű üzletemberek príma vadászhelye lehet ez. Van itt minden: még kiállított szponzorautó is adva van a tökéletes kapcsolatépítéshez és a maszek névjegykártya cserélgetéshez. A szép nőkről nem is beszélve, akik alkalomhoz illően, rendesen kirittyentve érkeznek.
Mindig ez van. MINDIG!!! Elmondják, hogy mi a kategória, kiket jelöltek, kibontják a borítékot, kisebb-nagyobb taps, rövid beszéd, ugyanez mégegyszer, aztán jön valami énekes, és teszi, amiért fizetnek neki, azaz letol egy rapid haknit. Úgy énekel, hogy a közönség ül. És ez nem a MÜPA, nem egy Kottáta és fúga előadás, vagy mittudoménmi, hanem egy háromperces dalocska. Ennek köszönhetően veszthettük el páran a Lola koncertszüzességünket. Más nevében nem beszélhetek, de én ennek a hártyának az érintetlenségével akartam a sírba menni, de most már mindegy. Kösz.
Persze, de ki kell állni a sort. Ismert emberek, gazdagok és szépek előre, aztán hadd játszadozzon a csőcselék. Így megy ez, meg kell mutatni mindenkinek, miként telik a hétköznap este: szét kell instázni mindent. Robbanhat a hashtagcunami a Glamour-falnál, hogy oda is eljusson a kép, ahol nincs net, mert itt hatalmas partika zajlik éppen. Én a hostess lányra is azt hittem, hogy valami szerényebb kis celebcsaj, aki csak a fal szélénél mer állni, mert attól fél, hogy beég, ha a fotósok nem ismerik fel és nem fotózzák le.
Sajnos nincs az a húgymeleg gintonic, amit ott lehetne hagyni a bárpulton, mert már elfogyott a jég, és a tonic sem valami kellemesen hideg a csutkán égetett 1000 wattos izzók miatt. Ellenben ingyen van!!! Ingyen meg még a beöntés is kell, sőt, jólesik. Kaja is van. Szintén nem kell érte egy koszos petákot se leszurkolni, így nem is érdemes fikázni, hogy a gourmet kis falatocskák amúgy lehettek volna frissebbek is...
Mindezek miatt az összes ilyen gála hangulata semmivel se különb az egyetemi heringpartiknál, csak itt más a közönség. Így az egyetlen eltérés annyi, hogy míg a puccparádék esetében inkább a piás pultok vonzáskörzetében zajlik A Nagy Társasági Élet, és a DJ egy nagy üres teremnek zenél, addig az egyetemi bulikon a tánctéren karcolják fel a parkettát a fiatalok, hisz a piabevitel már megvolt útközben egy olcsó késdobálóban, ugye.
Ehhez nem is lehet, mit hozzáfűzni, inkább álljon itt egy beszédes kép.
