Ez a cikk nem arról szól, hogy milyen film a Batman Superman ellen - Az igazság hajnal, úgyhogy nyugodtan olvasson tovább, mert nem lesz spoilerveszély. Ez a cikk ezzel szemben arról szól, hogy a külföldi sajtó már arról cikkez, milyen szerencsétlenül próbálja népszerűsíteni a filmet a két főszereplő, Ben Affleck és Henry Cavill.

A Redditen éppen nagyon pörög az alábbi videó, amely jól összefoglalja a lényeget: ha másra nincs ideje, ezt nézze meg. A riporter azt kérdezi Affleckéktől, hogy egyébként olvasták-e a kritikákat, mert hogy nagyon megosztó a filmjük. Ekkor Cavill magyarázni kezd, a többi pedig magáért beszél.

De mi itt a baj? Van egy film, amit a kritikusok nem fogadnak jól - hát volt ez így máskor is. Most inkább az a furcsa, hogy a két főszereplő, miközben éppen a világot járják a filmmel, egyáltalán nem tűnnek úgy, mint akik éppen a filmkészítés leglazább velejáróját élik meg: hogy csak utazniuk és mosolyogniuk kell, miközben elejtenek néhány szót arról, mennyire bombasztikus volt együtt dolgozni, sosem volt még ilyen jó. Ehhez képest feszengenek, kínban vannak, pont úgy néznek ki, mint akik maguk sem értik, hogy kerültek oda.

Affleckről még megértjük, neki a lehető legrosszabbkor kell rendkívül gondtalannak lennie. Körülbelül egy éve kiderült, hogy válnak a feleségével, aztán, hogy  valamiféle kapcsolatban volt a gyerekei dadusával - és azóta folyamatosan dolgozott, mostanában kellett nyilvánosság elé állnia. Szóval rá most mindenki úgy néz.

De mi van Cavillel?

Hát, vele az van, hogy csupa olyan nyilatkozatot tesz, amibe viszonylag könnyen bele tudnak kötni az olvasók, és nyilván a kukacoskodóbb típusú újságírók (ebből szép csokrot közölt a Jezebel). Például, hogy a 32 éves Cavill folyamatosan a 19 éves barátnőjéről áradozik, bár ennél kétségkívül visszásabb az, hogy őszintén elmondta: különösebben nem foglalkoztatja a színjátszás művészete, főleg azt élvezi a színészlétben, hogy marha jól keres vele.

Kicsit óvatosan mondom ezt, mert rosszallást válthat ki, főleg azokban a körökben, amelyekben mozgok, és más körökben is, de én ezt nem csak a művészet kedvéért csinálom. A pénz fantasztikus, márpedig nekem ez - és most megint jön a homlokráncolás - nagyon fontos.

Szerinte az életet élvezni kell, és ha ő pénzt keres, akkor azt jó dolgokra költi, akár fényűző utazás az, a barátaival, akár csak annyi, hogy meglát valamit a kirakatban, megtetszik neki, és megveszi. Szereti megvendégelni a barátait, mindenkit meghívni egy körre.

Aki ezt olvassa, majd pöcsnek tart emiatt, de utazni nagyon jó, amíg az első osztályon teszed. Mármint, Új-Zélandra utazni turistaosztályon elég rossz. Főleg, ha 180 centinél magasabb vagy. De első osztályon? Sosem fogom ezt elszemérmeskedni. Imádom.

Képmutatás nélkül nehéz ezzel vitatkozni. Biztosan megütközést kelt, hogy valaki nem sumákol arról, hogy ha éhen halna, akkor is Thália Papja lenne, de ha ez az igazság, akkor minek titkolózni? Ja, hogy így nem olyan könnyű eladni a produkciót? Hát, ez van.

Az már kicsit visszásabban sült el, amikor arról kérdezték, mit gondol arról, hogy nem jelöltek fekete színészeket idén Oscar-díjra. Hát azt szólta, hogy 

Talán az a megoldás, hogy sokkal diverzebbé tesszük a filmakadémiát. De ez azt jelenti, hogy ha több fekete tag lenne, akkor több lenne a fekete jelölt? Ez nem rasszista így?

Végül, amikor egy interjúhelyzetben szóba kerültek a nőket érő, verbális zaklatások, azzal reagált, hogy hát bizony, ez egy kétélű dolog, neki is szoktak obszcén dolgokat kiabálni, bár neki legalább nem kell fizikailag fenyegetve éreznie magát.

Hát így.

Na jó, de ez igazából semmi!

- gondolhatja ön, és ez szíve joga. Csakhogy most ért véget a díjiosztószezon, úgyhogy a celebvilágban nemigen vannak hírek. Okos pr-osok ilyenkorra szerveznek mindenféle eseményeket és megjelenéseket, mert egyéb dolgok híján úgyis erre fognak figyelni az emberek. Csak ez most nem sült el olyan jól, mert nem feltétlenül megfontolt és okos dolgok hangzanak el a néma csendben - és ezek az emberek láthatóan nem érzik valami jól magukat együtt.