D. Tóth Kriszta Elviszlek magammal c. websorozatának legutóbbi részében Jakupcsek Gabriella volt a vendég, aki természetesen a nagy vihart kavart kirúgásáról is beszélt.

Na meg arról, hogy szerinte

az ember nem ül be mások műsorába, mondjuk ezt ki! [...] egy olyan műsorba, ahova karizmatikus személyiség kell, oda nem ízléses, nem etikus – az én értékrendemmel nem összeegyeztethető beülni.

– Jakupcsek ezzel nyilvánvalóan nem csak volt munkaadójának, de volt műsorának, a Ridikül új műsorvezetőjének, Dióssy Klárának is üzent.

Jakupcsek Gabriella D. Tóth Krisztának azt a napot is részletesen elmesélte, amikor kirúgták:
 

D. Tóth Kriszta: Mi volt ez? Elrontottak valamit? Vagy ez így volt kitalálva?

Jakupcsek Gabriella: A bíró melléfújt. Befújt a bíró egy bundát.

D.T.K.: Tehát véletlenül kirúgtak?

J.G.: Igen, azt hiszem, igen.

D.T.K.: Hogy lehet valakit, a Jakupcseket véletlenül kirúgni?

J.G.: Ez a jelenlegi állapot, hogy ilyen előfordulhat.

December 21. volt, mindenki a végét járta már, mert abban a hónapban mi már felvettük a januári adásokat is, tehát egy hónapban felvettünk 50 talkshowt. Mindenki készült már a karácsonyra, és ez volt az a hétfői nap, amikor már olyan boldogsággal, de olyan fáradtsággal mentünk be, hogy tudtuk, holnap már az 500. adást fogjuk felvenni. Mindenki készült arra, hogy ünnepelni fogunk, és akkor reggel jött egy telefon, hogy fáradjak fel az irodába. A főnököm hívatott, akivel három évig nem találkoztam. Felmentem, benyitottam a szobába, ahova hívtak, és ahol ült számomra két ismeretlen férfi. Bemutatkoztam, mondtam, hogy kit keresek – a főnökömet, mondták, hogy ő nem fog idejönni, de foglaljak helyet, majd kitették a papírokat és elindult egy hivatalos szöveg arról, hogy mi zajlik az épületben, csoportos létszámleépítés... stb.

Olyan szinten nem fogtam fel, hogy mi történik, hogy azt nem tudom elmondani.

Mondták, hogy ők nem válaszolhatnak a kérdéseimre, kérdeztem, hogy felhívhatom-e az ügyvédemet, mire mondták, hogy ha én kilépek a szobából akkor sajnos jegyzőkönyvet kell felvenniük. Abban a pillanatban volt egy érzésem, hogy én azt a papírt, akármi van benne, alá fogom írni, mert én innen ki akarok lépni, én innen el akarok menni, ha ez velem most megtörténik. Hívtam egy taxit és elindultam hazafelé, úgy, hgy közben a stábom zokogott a folyosón.

Ez abszurd történet volt, személytelen és megalázó.

Három óra múlva jött egy telefon, hogy ez tévedés volt. Kértem, hogy valaki üljön le velem, és beszéljük meg, hogy ez mi volt, de mondták, hogy ez nem fog megtörténni, és soha többet nem hívott fel senki.