Mindenkinek vannak botlásai az életében, a legtöbb kínos dolgot pedig nyilvánvalóan mindenki tinédzserkorában követi el. Például olyanokért rajong, akikért felnőtt fejjel már nem feltétlenül lenne oda.
Josh Hartnett a Pearl Harborból, róla, volt poszterem is az áltisiben. Na meg Justin Timberlake örökké, akkoriban Britney Spears miatt, de ez szerencsére maximum tízéves koromig tartott.
Ryan Gosling és még mindig tart. Viccet félretéve imádtam a Harmadik műszakból Jimmy Doherty-t, azaz Eddig Cibriant. Rendőrt játszott és csodaszép volt.
Nekünk a gimiben annyira sok volt mindig a matekházi, hogy a madonnarajongásom mellé sok egyéb crush már nem fért bele a délutánokba, de Richard Griecóra valamiért nagyon emlékszem.
Én még mindig tinédzser vagyok: Péterfy Bori, Gubík Ági, Balsai Móni, Gregor Bernadett mindenképpen – pedig nincs anyakomplexusom, és MILF-fétisem sem, de ők örök szerelem. És persze Natalie Portman. Szépek, szakmailag tök jók, és el tudom őket képzelni anyának. Próbáltam mindig a lehetőségekhez mérten feldolgozni a dolgot, ami még elérhető számomra, ezért a sok magyar.
Görög Zita, de ezt nem tudom indokolni. Mármint, alap. Ami magyarázásra szorul az a Britney-imádat, de szerintem ezt az első klipjével meg lehet indokolni, hogy miért. Tizenkettő voltam, ízlésem meg egyéniségem pedig egy deka sem. Kirsten Dunst-ot is imádtam, és rohadtul irigy voltam Peter Parkerre, hogy fejjel lefelé lógva smacizhatott vele a Pókemberben. Na meg Alicia Silverstone. De nem a Spinédzserek miatt, hanem az Aerosmith Crazy klipje miatt!!!
'97-ben reménytelenül imádtam Liam Gallaghert, mentségemre legyen, hogy tizenhárom éves voltam, és megfertőztek Angliában.
Mark Hamill :(((( Még rajongói levelet is írtam neki Amerikába, de sajnos nem válaszolt, így aztán gyorsan váltottam Harrison Fordra. Neki már nem írtam levelet.
Tinikoromban egy barátnőmtől kölcsönkaptam a HIM második kaziját, és nagyon tetszett az énekes hangja, rögtön odalettem érte. Az más kérdés, hogy hónapokig nem tudtam, hogy néz ki a fickó (Ville Valo), mert nyilván nem volt internetünk, a Metal Hammert meg drágán adták. Aztán a Viván elcsíptem egy-két klipet, és jöhetett a rajongás. Végül Valo elkezdett inkább csak sikítozni meg csukladozni minden dalban, amik amúgy is tök ugyanolyanok lettek, ő maga meg egyre püffedtebb az alkoholtól, úgyhogy kiábrándultam belőle. Ugyancsak a hangjával ejtett ámulatba Peter Steele, a Type O Negative énekese, de utólag róla is kiderült, hogy egy szép ember. Benne zeneileg sem kellett csalódnom. Peter, a mai napig hiányzol mindannyiunknak – ő sajnos 2010-ben elhunyt.
MINDIG régi filmeket néztem tizenévesen, és Gregory Peck meg Sean Connery volt számomra az úriember megtestesítője. Nem csoda, hogy bazi nehezen találtam megfelelő embert magam mellé, ha ennyire konzervatív elvárásaim voltak. Vikidál Gyulával és Görög Llászlóval együtt dolgoztam, ők voltak a nagy színészek, én meg a statiszta, de szerintem mindenki más is szerelmes volt beléjük a tanodából. Görög egyszer kérdezett tőlem valamit, de a kérdést sem tudtam felfogni, sokkot kaptam és nem válaszoltam, úgyhogy kb. legyintve hagyott ott a folyosón, mint a filmekben a lúzer csajokat szokták. életem baklövése pedig Gary Barlow, tele volt a szobám a posztereivel, de igazából azért imádtam, mert volt egy srác a suliban, aki hasonlított rá. Olykor meg is pusziltam a posztert.
Én büszkén vállalom, hogy hatéves korom óta töretlen szerelemmel vagyok Tom Selleck iránt és még mindig reménykedem, hogy egyszer engem választ. Előtte kis ideig David Hasselhoffra voltam rákattanva, de nem volt elég szőrös az arca, ezért dobtam Tomért. Később Kevin is tetszett a Backstreet Boysból, de mivel állandóan sírásra biggyedt a szája, rájöttem, hogy a kapcsolatunk tévedésen alapul, így hamar szakítottam vele.
Hogy őszinte legyek, tinédzserként a legminimálisabb mértékben sem voltam popkult-fogyasztó, tizenkétéves koromtól fogva nagyjábol az életemet a környékbeli általános iskola előtt töltöttem sokadmagammal (ott lehetett deszkázni), majd pár evvel később emellé bejött az egyik haveromék pincéjéből kialakított kvázi szívó-barlang. Szóval én ebben az időszakban azt sem tudtam, hogy egyáltalán kire kéne rakattanni. De most valami beugrott, halványan remlik, hogy 6-8 éves koromban valamiert tökre rá voltam kattanva Sara-ra a Váratlan utazásból. Még valami olyan is rémlik, hogy egyszer kivágtam a képét az RTV-bol, vagy, hogy hívták akkor azt az általános TV műsorújságot.
Rám Erika Eleniak baywatch-os szereplése gyakorolt mély benyomást. Ahogy bizonyára mindenki sejti, nem a párbeszédeinek mélysége miatt. Úgy tudott fürdőruhában szaladni, mint senki más!
Daphne Zuniga a Melrose Place-ből, Scully ügynök az X-aktákból és persze Sharon Stone!
Nekem két poszter jutott eszembe ami kint volt akkoriban: az egyik Marky Mark, az első korszakából, amikor még Prince Ital Joe-val énekelt, a másik Axl Rose. Mindig rosszul voltam, amikor megláttam a barátnőimnél a Backstreet Boys, Hip-Hop meg ilyen-olyan Boys posztereket. Mentségükre szóljon, azóta rendes emberek lettek és voltunk számtalan jó koncerten is.
