Az X-aktákból megismert Gillian Anderson súlyos depressziója egészen fiatalkoráig nyúlik vissza, csakhogy eddig nem kürtölte szét a nyilvánosság előtt. A betegsége most mégis arra sarkallta, hogy egy önsegítő könyv megírásával küzdelemre motiválja a hozzá hasonló beteg, önértékelési zavarokkal küzdő embereket.
Ehhez persze az is kellett, hogy leírja, ő maga milyen problémákon ment keresztül fiatal lány korától kezdve, és hogy végül mi volt az a pillanat, ami a gyógyulás útjára segítette.
A problémái 14 évesen kezdődtek, az osztálytársai akkoriban csak úgy emlegették, mint a lányt, akit egyszer úgyis le fognak csukni. Hiába kezdett terápiára járni, ez végül valóban bekövetkezett, amikor betört az iskolába a végzős bál estéjén, amiért le is tartóztatták.
Később leginkább azzal küzdött, hogy minél jobban elzárja magát a külvilágtól.
Túl sokszor éreztem azt, hogy képtelen vagyok kilépni az utcára.
Ez alighanem az önértékelési problémáinak volt köszönhető elsősorban, manapság azonban már nem hajlandó a külsején rágódni. Azt állítja, ebben a meditáció segített neki a legtöbbet, azzal ugyanis abszoltút elégedettséget és örömöt képes átélni.
De van, amin mégsem tud, de talán nem is akar segíteni, ilyen például az, hogy elég gyakran nem emlékszik bizonyos dolgokra.
Egy barátom azt mondta, hogy talán diszlexiás vagyok, de nem merem kivizsgáltatni magam. Félek, hogy valami olyan problémára derül fény, amivel nem lennék képes felvenni a harcot. Ráadásul, ha tudnám, hogy esetleg egész életemben szenvedni fogok tőle, azt a tudatot képtelen lennék elviselni.