A Nagy Duett tavalyi partyállatja adott már tippeket az idei versenyzőknek, hogy nem a tehetség, hanem a kitartás a lényeg, de most egy szereplő is elmondta, hogy miként áll majd a műsorhoz.
Győrfi Pált ritkán látni ilyen szerepben, bár tény, hogy nem idegen neki ez a terep sem. Mi is láttuk a saját szemünkkel táncolni a Story Gálán, és fergetegesen ropta. De most több százezer ember is nézheti vasárnap esténként azt a frenetikus mozgáskultúrát. Az ő esete azért is érdekes, mert az Országos Mentőszolgálat szóvivőjeként nem ilyen minőségben szokhatta meg őt az ember. Ezt is figyelembe vette, amikor igent mondott a felkérésre.
Nagyjából érzelmi döntést hoztam, bár igyekeztem mérlegelni az észérveket is. Azt is próbáltam átgondolni, hogy a műsor mennyiben veszélyezteti az alapfeladataimat, hogy a forgatások alatt mi lesz a szóvivői kötelességeimmel. Azon is gondolkodtam, hogy ez a mentőszolgálatról kialakult képet miként befolyásolja. Arra jutottam, hogy ennyi lazaság belefér, mert ez megengedhető, ha az ember hittel és szeretettel csinálja azt, amit csinál. Továbbá az sem mellékes, hogy nagyon sokan nézik a műsort, ami lehetőséget ad arra, hogy valami üzenetet eljuttassak a közönségnek.
Akár rosszul is elsülhet a dolog és lejárathatja magát, nem?
Az, hogy hülyét csinálok magamból, az több mindenen múlik. Gyanítom a többiek jobban tudnak énekelni nálam. Bár gyerekkoromban énekeltem, sőt zenekarom is volt, a Madártej, amivel komoly koncert turnéink voltak ilyen kis klubokban.
Melyik kritikától tart inkább? Attól, amit a zsűri mond vagy attól, amit a mentő kollégái fogalmaznak majd meg?
Nekem nagyon fontos az, hogy a kollégáim mit gondolnak rólam, így azon leszek, hogy ne hozzak szégyent rájuk, sőt, hogy valami hasznot hozzak nekik.