Nádai Anikó: nem lehetek az első hősi halottja ennek a műsornak

Július 3-án kezdődik Nádai Anikó első, önálló műsora, az Anikó #Show az RTL Gold-on. A villalakóból lett műsorvezetőnek ez egy új, eddig egészen szokatlan élethelyzet lesz - a naponta jelentkező show-ban civil emberek a hétköznapi, családi problémáikat osztják meg a világgal, amelyeket a műsorvezető moderálásával kívánnak egy életre megoldani. De nemcsak dráma várható.

Nádai az előkészületekről beszélt már, akkor ki is derült, hogy izgul, ugyanakkor teljes extázisban van a forgatásoktól, amikre rengeteget készült. Nem csoda: akadnak, akik nem hisznek a képességeiben, ott van például a hasonló tematikájú Mónika Show-t éveken át vezető Erdélyi Mónika, aki nemrég azt mondta, nincs meggyőződve arról, hogy egy ilyen sovány lány, mint Nádai, helytáll majd egy efféle szerepben. Ezzel arra utalt, hogy a műsort fizikailag is bírni kell, és aki ilyen csontrendszerrel rendelkezik, az nem biztos, hogy végig tud állni egy többórás forgatást. 

Akkor most végre rántsuk le a leplet: ülsz vagy állsz? 

Állok, és bírom is. Abban igaza van Erdélyi Mónikának, hogy a forgatás nagy fizikai erőt kíván, de én mindent megteszek annak érdekében, hogy legyen hozzá erőm. Mindennap lovagolok, ami rettentő sokat lendít az állóképességemen.

És a lelkierő megvan hozzá?

Az emberek már megszokhatták, hogy elég emocionális, érzékeny típusú ember vagyok, úgyhogy talán nem véletlen, hogy lelkileg sokkal nehezebben élem meg a forgatásokat, mint fizikailag. Már kilenc epizódot leforgattunk, és nagyon sokszor kerültem szembe olyan történetekkel, amik megviseltek. Ahhoz, hogy ezeket kezelni tudjam, volt, aki azt tanácsolta, hogy képzeljek magam köré egy üvegburát, és ne engedjem be a negatív érzéseket. Na, ez az, ami egyelőre nem nagyon megy, ezért gyakran haza is viszem a rossz érzéseket. 

Azért felmerül a kérdés, hogy ehhez a feladathoz elég-e az az élettapasztalat, amivel egy fiatal nő rendelkezik. Elég?

Annak ellenére, hogy csak 28 éves vagyok, nagyon sok mindent megéltem már az életben, és ezek segítenek abban, hogy bele tudjam élni magam, és képes legyek azonosulni a műsorban elhangzó történetekkel. Persze ettől még nem lehetek az első hősi halottja ennek a műsornak. Meg kell keményednem. 

Tehát akkor egyelőre még nem klappol minden úgy, ahogy szeretted volna. Ennek ellenére biztos vagy abban, hogy alkalmas leszel erre a feladatra?

Mindig is nagyon érdekeltek az emberi történetek, sőt, a barátnőim is mindig tőlem kérnek tanácsot, és tudok is nekik segíteni. Persze az, hogy idegen emberek lelkét ápoljam, még nagyobb felelősség, és náluk először azt is el kell érnem, hogy megnyíljanak. Itt egyfajta moderátor-szerepet töltök be, és nem az a feladatom, hogy igazságot tegyek. Csak segítek. És meg fogok vele birkózni, meg is kell.  

Milyen személyiségű műsorvezetőnek tartod magad? 

A koncepcióm az, hogy önmagam legyek. Ez az első olyan műsor, amiben tényleg meg tudom mutatni önmagamat, ahol úgy reagálhatok, ahogy azt a valódi életben tenném, amikor nem egy betanult szöveget mondok fel. És így legalább az is kiderülhet, hogy van vicces oldalam. Sokan nem is tudják, hogy egy humoros lány vagyok. 

Előképzettség híján hogy készültél fel erre a munkára? 

Volt egy mentorom, egy nagyon kedves barátnőm, aki dolgozott már hasonló műsorokban. Vele nagyon sok ilyen adást végignéztünk, és rengeteg hasznos tanácsot adott. Ilyen például, hogy ha bejön egy ember a műsorba, de én nem tudok róla semmit, akkor nézzem meg, hogy van-e az ujján jegygyűrű. Az ilyen apró információkból már könnyebben el lehet indulni.  

Amíg a Való Világot vezetted, rengetegen támadtak téged, semmi nem volt jó, amit csináltál, ahogy kinéztél, amit mondtál, semmi. Fel vagy készülve arra, hogy most sem bánnak majd veled finomabban a kommentelő nézők?

A Való Világ hatalmas kihívás volt a számomra, igazi mélyvíz, pláne A Farm után, ami inkább gyakorlásnak volt jó. Akkoriban rengeteg negatív kritikát kaptam, amiket meg is próbáltam megfogadni, de akkor meg egyszer csak átestem a ló túloldalára, az meg megint nem volt jó.

Olvasol kommenteket?

Mindig elhatározom, hogy nem fogok, de aztán mégis.

Megérintenek? 

Nagyon rosszul tudnak esni, de már elfogadtam, hogy akármit csinálok, mindig mindenbe bele tudnak kötni. Ezért inkább csak azoknak a tanácsaira hallgatok, akik számítanak: a főnökeim, családom, anyukám, nagymamám, aki egy igazi kritikus: ha rajta múlna, én nem bíznám el magam soha! Életem első paprikás krumplijára is azt mondta, hogy egyszer meg lehet enni. Azóta nem szeretek főzni. 

Azzal viszont mindig számolnom kell, hogy az emberek gonosz dolgokat írogatnak, de amíg Liptai Claudiát is szétcincálják, addig én sem várhatok mást. Persze azért sajnos a mai napig, ha álmomból felkeltenek, akkor is vissza tudom idézni a legeslegszörnyűbb kommentet, amit valaha kaptam. Nem tudom elfelejteni. Talán majd egyszer. 

Az ominózus kritikai hozzászólás nem alkalmas arra, hogy szó szerint idézzük, de annyit elárulunk, hogy etnikai- és frizurakérdéseket is feszeget, de szó van benne Nádai Anikó születésének körülményeiről, anyukájáról és még sok másról. Az illető kifejezte vágyait, és tanácsokkal szolgált. Legyen ennyi elég.