A pszichológus D. Tóth Kriszta műsorában mesélt új könyvéről, A harcosról. Így került szóba Csernus gyerekkora és az apja.
Halottak napja előtt eszembe jutott apám. Lassan két és fél éve halt meg. Köszöntem neki, hogy „szia, Tati”. Csak úgy jött, jó volt. Tudom azt, ő hogyan élt, és nem szeretnék olyan életet élni, mint ő. Nem teljesedett ki, de ezért nem is tett meg mindent. Orvos lett, de nem született orvosnak. Racionális beállítottságú ember volt, racionális dolgokkal akart foglalkozni
- mondta, majd DTK rákérdezett, hogy a traumatizált gyerekkora mennyiben határozta meg a kapcsolatát az apjával.
Azok az emberek, akik nem tudják, hogy miért fontos érzelmi szempontból is felnőni, legtöbbször a nevelést racionális szempontból közelítik meg. Számukra az egy matek. Ha a gyerek illedelmes, akkor jól viselkedik, nincs vele gond. Ha nem illedelmes, akkor azt racionális szempontból kell megoldani. Éppen ezért nem vonom kétségbe, hogy ő jót akart, csak nem voltak meg az eszközei. Azt hitte, ezt így kell csinálni
– majd Csernus azt is elárulta, hogy az ő apját is verte az apja, tehát ezt a mintát látta, eszerint nevelte őket is. Ma már nem haragszik apjára a múltban történtekért, de ehhez az is kellett, hogy pszichológus segítségéhez fordulva egy olyan kemény kérdést kapjon, amitől két órán át sírt.
egy kérdésével úgy szétdurrantott, hogy atomjaimra estem szét.
- írja a könyvében.
(Bors)