horoszkóp
shazam 1.png

Shazam egy szuperhős bőrébe bújt gyerek, akin jókat lehet röhögni

2019.04.04. 13:32

Mától adják a mozikban a Shazamot, a DC legújabb filmjét, aminek sokan már láthatatlanul akkora sikert jósoltak, mint a DC legnagyobb sikerének, a Wonder Womannak. Mi, akik már láttuk a filmet, egy kicsit erősnek tartjuk ezt a jóslatot, de lássuk, mire számíthat, ha beül a filmre.

A történet szerint adva van egy 14 éves, több árvaházat és nevelőszülőt megjárt gyerek, Billy Batson, aki nem nyugszik bele, hogy az anyja magára hagyta kisgyerekkorában. Amikor újabb nevelőszülőkhöz kerül, egy olyan családban találja magát, ami még a legvadabb Benetton-reklámban is megállná a helyét. Az apuka ázsiai, ahogy Billy  egyik nevelt testvére is, de van egy új fekete hugicája, egy túlsúlyos bátyja és egy vele egyidős, de bicebóca testvére is, akit erőszeretettel szekálnak a suliban. 

Egyik alkalommal, amikor a mankóval közlekedő  srácot zaklatják, Billy (bár csak némi tétovázás után) a segítségére siet, aminek következtében végül őt kezdi el üldözni két felsőbb éves fiú. Billy egy metróba menekül, aminek az üvegei megmagyarázhatatlan okokból befagynak, a szerelvényből pedig eltűnik mindenki. Amikor az ajtók kitárulnak, Billy egy elhagyatott barlangban találja magát, ahol egy idős mágussal, Shazammal találja szembe magát, aki ráruházza a hatalmát, mivel Billynél tiszta szívűbb gyereket keresve se találni. (Márpedig az öreg varázsló több gyereket is lecsábított a barlangjába, hogy átvegyék a helyét, ám mindegyikük megbukott a teszten.) 

Miután Billy kimondja a varázsló nevét, Shazam, egy szuperizmos, ultragagyi outfitű szuperhőssé, Shazammá alakul.

A szuperhős kifejezés talán picit erős, a DC új hőse inkább emlékeztet a '90-es évekbeli Supermenes sorozat, a Lois és Clark ultra retró Supermenére. (Kár, hogy pont a jelmezen akart spórolni a DC.)

Billy ebben az alakban tér vissza a valódi világba, ahol bujkálnia kell, míg rá nem jön, hogy elég még egyszer kimondani a Shazam szót, hogy visszanyerje eredeti gyerekalakját. Innentől kezdve

a legnagyobb problémája az lesz, hogy rájöjjön, milyen szuperképessége van. 

Nincs szuperhősös film főgonosz nélkül, aki ebben az esetben egy félszemű, megkeseredett férfi, Dr. Thaddeus Sivana, akit gyerekkorában az idős Shazam szintén megtette volna utódjául, ám a fiú elbukott a próbán. Ezért Sivana bosszúból elrabolja a mágus barlangjából a hét főbűnt szimbolizáló szörnyet és Billy/Shazam nyomába ered, akit ha legyőz, ő lesz a leghatalmasabb erejű lény a földön. 

És innen lényegében egy másfél órás macska-egér játék kezdődik, amikor Billy időről időre Shazammá változik, ám amikor szembetalálja magát a félelmetes Sivanával, ismét visszaalakul Billyvé. (Milyen okos csel a DC-től: így legalább megspórolhatta a költséges akciójeleneteket.) 

 A Shazam két központi téma köré épül: 

  • Egyrészt a liberális elvek szerint értelmezi a családot (vagyis az a családot, akit szeretsz), amit mindennél fontosabbnak tart;
  • másrészt a gyerek-felnőtt, testcserés felállásra épít, amivel azért már jó pár film próbálkozott. 

A Shazam erőssége igazából az utóbbiban keresendő, abban tudott igazából újat mutatni, pedig volt pár elődje a témában.

Kezdhetnénk a példasort az 1988-as, Tom Hankses Segítség, felnőttem!-mel, vagy a három részt is megélő Tök alsó, Tök állat, Tökös csaj Rob Schneider-filmekkel, amik egyértelműen a poénra helyezték a hangsúlyt. 

A nem annyira régi Megint 17 (2009-ből) szintén a testcseréről, átváltozásról szól, csak itt éppen fordítva: az öreg Matthew Perryből egy fiatal Zac Efron válik. Vagy hogy még egy ikonikus példát említsünk még Lindsay Lohan fénykorából (ne lepődjön meg, olyanja is volt neki): a Nem férek a bőrödbe is a testcserére, generációs különbségekkel apellált. 

A fenti példákban általában a különböző életkorokból adódó értékrendeket és életmódokat ütköztetik egymással, amiből persze mindig valamilyen magvas és erkölcsi gondolat születik. 

A Shazamnál azonban nem ez a lényeg (persze cukorszirupos, zsebkendőmorzsolós pillanat ebben a filmben is van), mivel Shazamot másképpen nem is lehet értelmezni, mint egy nagyra nőtt gyereket, aki azért a film végére (nyugodjon meg, nem lőjük le a poént) egy picit azért megkomolyodik. 

Ha látványos akciójelenetekből nem is kapunk túl sokat, poénokban azért nem szűkölködik a film, igaz, a Deadpoolon azért nem tud túltenni. Ha nem lenne ez a röhejes Shazam-jelmez meg Sivana személyében egy rosszfiú, akinek a szeméből hat ijesztő lény ugrik elő, egy sima tinifilmet kapnánk, amin ugyan tudtunk nevetni, de könnyedén elfelejthető. 

Lényegében még a fenti két szereplővel sem változik sokat a képlet, egy újabb rágógumi-filmmel lettünk gazdagabbak, amit pontosan addig élvezünk, míg el nem fogy a nachosunk és felvizezett Pepsink.