Benko fotoszoba

Szentimentális búcsú Benkő Dánieltől, a bogaras lantművésztől

2019.12.16. 15:33

A Velvettől kissé szokatlan, személyes cikkben emlékezünk meg Benkő Dánielről:

Őszintén szólva, mikor reggel hallottam, hogy elhunyt, először az jutott eszembe, hogy ez biztos kacsa. Olyan rossz vicc, ami az ő fejéből pattant ki. Rá jellemzően, morbid és zavarba ejtő happening.  Nem tiszteletlenségből gondoltam ezt, sőt, pont azért, mert nagyon jól ismertem a kicsit őrült lantművészt. Személy szerint végtelenül szórakoztatónak tartottam mindent, amit csinált, még ha sok esetben kiakasztott, vagy zavarba ejtett is. 

 

Tavaly meghívott legújabb festményeinek kiállítására, ahol nem jelent meg, helyette telefonon csekkolt be, és fejtette ki, hogy kell egy ilyen, elsőre furcsa csavar a művészek munkájába.  Az egész életére és munkájára jellemző volt ez a kissé avantgárd hozzáállás, polgárpukkasztás, a határok feszegetése, illetve biztosra veszem, hogy őt magát az emberek döbbent reakciója szórakoztatta leginkább. Rengetegen haragudtak rá ezért, de legalább ennyien imádták. Egy skizoid szereplő volt, akinek mérhetetlen intellektusa és művészete nehezen volt összeegyeztethető a Celeb vagyok, ments ki innen hímtag-lóbáló naturalizmusával. De mégis valahogy párhuzamba állt, működött a dolog!  Sokan azzal vádolták, hogy eladta magát vagy, hogy agyára ment a rengeteg lantjáték, pedig a bulvár-szereplések valójában, saját bevallása szerint, csak egy újabb alkotói korszak szokatlan, de sikeres részei voltak.   

Az egyetemen volt egy lakótársam, aki bizonyos alkoholmennyiség után, meztelenül, állatbőröket aggatott magára és úgy gitározott a csajoknak, mint később kifejtette, Benkő adta számára az ihletett hasonló produkciójával. Így hallottam róla először. Aztán az RTL műsorának, a Benkő feleséget keres apropóján találkoztam vele hűvösvölgyi otthonában. Bevallom, akkor még csak annyit tudtam róla, hogy szerepelt párszor a Budapest Tv műsoraiban, a fentebb említett, meztelenkedős, állatbőrös lantozásaival.  Egyik akkori beszélgetésünk alkalmával fejtette ki, hogy a művészet akkor válik unalmassá, ha az ismert és elvárt keretek között mozog, épp ezért mindegy, hogy hol, és hogyan készül el a produktum, akár a bulvárlapok oldalain, akár egy kertévé csatornáján, a lényeg a hatás. Ehhez ragaszkodott mindig, és hozott zavarba vele mindenkit.

Ha már a zavarkeltésnél tartunk... 

Pár éve egy fotózásra mentem hozzá, nem sejtettük kollégámmal, hogy mire számítsunk, pontosabban nem értettük a koncepciót, mivel csak annyit mondott, hogy a szexualitás a téma.  Fiatal barátnőjét fehérneműre vetkőztette, majd belekezdett lant-freestylejába, amire Bazsarózsa (akkori barátnője) táncolt. Teljes nonszensz volt, de nagyon szórakoztató. Közben megmutatott egy szobát, ami több száz vaginafestménnyel volt tele. Mikor kérdeztem, hogy ezzel mi a célja, kiröhögött. Ennyi. Azóta sem láttam zavarba ejtőbb dolgot, kísérteni fog amíg élek. 

Idén év elején beszéltünk hosszabban utoljára, akkor azért hívott fel, hogy segítsek neki legújabb könyvötletének megvalósításában. Egy orosz/ukrán írónő regényét szerette volna lefordítani és saját ötleteivel, gondolataival dúsítani. A könyv, miről másról, mint a szexualitásról szólt volna. Szerette volna megreformálni az irodalmat is, legalábbis azon részét, ami a testiséggel foglalkozik. Sajnos idő hiányában nem tudtam segíteni. Remélem a kézirat megmaradt valahol. Elolvasnám.