Amikor olvasóinktól megkérdeztük, hogy a VIASAT3-on futó Feleségek luxuskivitelben c. műsor melyik szereplőjére a legkíváncsibbak, a szavazásban Csősz Boglárka nyert. Így hát neki tettünk fel néhány kérdést, köztük azokat, amelyeket olvasóink küldtek.

Most, amikor beszélünk, te Isztambulban vagy. Mennyi időt töltesz ott, és mennyit idehaza? Melyikre helyre tekintesz inkább otthonodként?

Az, hogy Magyarországon mennyit tartózkodom, attól is függ, hogy hány projektben veszek részt. Idén kétszer forgattuk a Feleségek luxuskivitelbent, egy TV2-es produkcióm is volt, szóval sokat voltam otthon, ráadásul elkezdtük a saját fejlesztésű vírusmaszkunk gyártását is, Magyarországon tartva a gyártósort, emiatt is sok időt töltök mostanában ott.

TV2-es szereplésed a Nicsak, ki vagyok?-ban volt. Egyből igent mondtál a felkérésre?

Azonnal. A produkciós és a reality műsorok teljesen más műfajok, de mivel nagyon sokat voltam a színpadon, és gyerekként is sokat foglalkoztam az előadóművészettel, szeretem és mondhatni a zsigereimben van a színpad világa. A Nicsak?-ban azt az oldalamat is meg tudtam mutatni, amit eddig csak a barátaim, a családom ismert. Érzelemdús, mély gondolkodású ember vagyok, a realityműsorban inkább a vidámabb, furfangosabb, szarkasztikus oldalamat láthatják a nézők.

Sokat adsz a megjelenésedre, ezért felmerült a kérdés, hogy nem féltél-e, hogy amikor lehúzod a fejedről a maszkot, hogy fogsz majd kinézni?

Tudtam, hogy borzasztóan le leszek izzadva, de

felvettem a fülig érő mosolyom, és azt gondoltam, ennyi elég is lesz.

Elengedtem, hogy nézek ki a leleplezés utáni pillanatokban, inkább a produkcióra koncentráltam.

Van valami bevett szépségápolási trükköd? Mitől lesz szép egy nő szerinted?

Hiszek benne, hogy a gondolataink, érzelmeink befolyásolják a kisugárzásunkat, az pedig a külsőnket. Az, hogy mennyire ereszkedik meg az arcbőrünk, attól is függ, hogy milyen érzelmeink vannak. Ha egész nap mérgesek, frusztráltak, szomorúak vagyunk, az az arcunkra is kiül. Próbálok odafigyelni rá, hogy ne legyenek negatív érzéseim, ha pedig mégis vannak, igyekszem megoldani őket, sokat meditálok, jógázok. Nem szégyen, ha valaki foglalkozik magával. A hidratálás is fontos a szépségünk megőrzésében és az is, hogy mit eszünk. Én például mellőztem a fast foodot és az előrecsomagolt üdítőket az étrendemből. Sokat sportolok, minőségi kozmetikumokat vásárolok.

18 éves korom óta kozmetikushoz járok,

nagyon nagy fontosságot tulajdonítok annak, hogy professzionális arckezelést kapjak.

Magabiztos, határozott nőnek tűnsz. Mit tanácsolsz azoknak, akiknek több önbizalomra lenne szüksége?

Álljanak ki magukért minden olyan helyzetben, amikor úgy érzik, rosszabbul kezelik őket, mint ahogy megérdemelnék. Minden alkalommal, amikor hagyjuk, hogy hozzánk nem méltóan bánjanak velünk, és úgy érezzük, csorbulnak a jogaink, megkeseredünk, visszahúzódunk. Az önbizalomhoz ki kell vívni a függetlenségünket mind a szakmai, mind a magánéletben. Fontos, hogy tiszteljék a véleményünket és a gondolatainkat, amiket akkor is fel kell vállalni, ha esetleg konfliktushoz vezet.

Mi volt a legfontosabb dolog, amit valamelyik luxusfeleségtől megtanultál a műsorban?

Tanulni nem nagyon lehetett, erre nem nagyon adott lehetőséget a műsor, nem ismerhettük meg a másik valódi életterét, nem voltunk a családjaik társaságában vagy az otthonukban.

Nem feltétlenül tudtuk a legnagyobb mélységekig megismerni egymást, ebből sokszor konfliktusok alakultak ki.

Mennyire voltatok önazonosak a sorozatban?

Sokan hiszik, hogy megjátszott volt a műsor, pedig mindenki azt hozta, ami alapvetően benne van. Ha a műsornak az interjús-beszélgetős részét vesszük, itt mindenki őszintén elmondta a saját véleményét és gondolatait. Sok olyan helyzet volt, amikor rá kellett jönnöm, hogy nem mindenki egyforma, nem mindenki kezeli jól a kamerák jelenlétét. Lehet, hogy valaki csak azért, hogy nagyobb ismertséget kapjon, rájátszott erre vagy arra. Kerültem olyan szituációba, amikor nem tudtam, mi kezdjek a helyzettel, érdemes-e elmondanom a valós véleményem. Ezt rengetegszer megteszem, de némely szituációban tartottam attól, hogy esetleg kiforgatják majd a szavaim.

Több szereplőcsere is volt a műsorban, te el tudod képzelni, hogy még sokáig a sorozatban maradj?

Ebben az évadban volt néhány olyan pillanat, amikor néhányan átléptek egy bizonyos erkölcsi határon,

ami nekem már nem annyira fér bele. Szeretem, ha elegánsan viselkedünk, és ez az eleganciát most arra értem, hogy hogyan fejezzük ki a véleményünket, hogyan viszonyulunk egymáshoz. Volt két-három ember, akivel nem lehetett feloldani a konfliktusokat.

Mi a legértékesebb tárgyad?

Ha materiális dologra gondolsz, az isztambuli házunk. Nagyon sok energia és szeretet van benne. Bár volt segítségem, alapjában véve én varázsoltam ezt a helyet otthonná, három évig foglalkoztam vele.

Kerültél hátrányos helyzetbe a gazdagságod miatt?

Sokszor. A jómódúakat nagyon sokszor kiközösítik.

Az emberek nem tudnak a saját fájdalmaikkal, nehézségeikkel szembenézni, ezért rád vetítik,

nem is adnak lehetőséget ahhoz, hogy közeledjetek egymáshoz. Azt hiszem, ezzel meg kell tudni barátkozni, azzal nem tudok foglalkozni, ami soha nem fog változni.

Szerintem ez az emberi irigység, amiről beszélsz.

Lehet annak is nevezni, de ez sokszor túlmegy az irigységen egy nagyon mélyről fakadó gyűlölet, ami nem tudom, honnan táplálkozik. Néhányan úgy gondolnak a jómódúakra, hogy elítélendőek, megkövezhetőek. A Feleségek luxuskivitelben-ben is azért vettem részt, hogy megmutassam, a jómódú embereknek is ugyanolyan problémáik, lelki gondjaik vannak, mint bárki másnak. És hogy mik is a valódi értékek, mert nem mindig az a luxus, amit annak gondolunk. Remélem, hogy voltak, akik amellett, hogy szórakoztató műsort kaptak, megértették a mögöttes tartalmakat is. Azoktól az emberektől, akik sokat dolgoztak, sok kockázatot vállaltak, aminek eredményeként sikeresek és gazdagok lettek, lehet inspirálódni. A férjem, sok üzlettársam és én is az üzleti életünkben többször kockáztattunk, volt, hogy nem sikerült egy projekt, de mentünk tovább. Sokan nézik rossz szemmel, ha valaki nagyon vágyik valamire, pedig szerintem határozottan segíti a fejlődést, épülést, ha van bennünk egy olyan álomvilág, aminek eléréséért dolgozni szeretnénk. Nem szabad kipusztítani magunkból ezeket a vágyakat, ezek ösztökélhetnek minket a munkára, sikerre. Ezek nélkül a motivációk nélkül nem lennénk egyediek,

egy szürke, egyforma társadalomnak pedig törvényszerűsége, hogy unalmas.

Én azt üzenném a világnak, hogy merjünk egyediek és bátrak lenni!