Tavasszal a teljes magyar média felfigyelt egy fotójára, de ezzel nem elégszik meg. Édesanyjával, Kiszel Tündével a médiában különválnak az útjaik, azt mondja, nehéz beszélgetés volt, de megértették egymást. Évzáró-évnyitó beszélgetés Hunyadi Donatellával, aki azért dolgozik, hogy a saját nevén legyen ismert. 

Májusban kezdtek cikkezni arról a lapok, hogy bekerültél az olasz Vogue online kiadásába. De az, hogy fotóznak, nem újdonság - miről maradtunk le a köztudatba került képed előtt?

Igen, körülbelül 14-15 éves korom óta modellkedem, csak az utóbbi két évem inkább az iskoláról szólt. Mindenképpen szerettem volna megcsinálni az érettségit, egy nyelvvizsgát, jogosítványt - ezeket a rangsorban most előrébb vettem, és megvannak, az egyetemi felvételim is sikerült.

Sokáig egyébként szabadúszó voltam, különböző cégeknek modellkedtem, és utána kerültem ügynökséghez, rajtuk keresztül pedig egy nagyon jó fotós, Sándor Berill kezei közé. Nagyon tehetséges, sok fotója megjelent már az olasz Vogue internetes kiadásában, és az én képeim is annyira tetszettek neki, hogy még a fotózás napján elküldte nekik. Mire hazaértem, hívott az ügynököm, hogy „figyelj csak, küldök egy linket, nézd már meg”. Rákattintottam, és hát ott voltam.

Ez menőn hangzik, de mi a célod? Hová tartasz?

Igen, tényleg, valamennyire nagy dolog, de még ennél sokkal nagyobb dolgokat szeretnék elérni, ha lehet ezt így mondani. Az a cél jövőre - nyilván a vírus teszi majd lehetővé, vagy nem - hogy az egyetem mellett ugyanúgy csináljam a modellkedést is. Kicsit rám tört a pánik, mert a 20. életévembe fogok lépni, és azt látom, hogy a mai modellek tizenkét-tizenhárom éves lányok. Szeretném most ezt egy kicsit megnyomni, ameddig lehet, minél többféle fotózásra elmenni, ha lehet akkor külföldre is és mellette meg az egyetemet. [Szegedi Tudományegyetem, a Bartók Béla Művészeti Karon tanul zenét.]

Hosszú távra tervezel?

Ameddig lehet, mindenképpen. Ezt a dolgot kicsit elhanyagoltam, de igazából szándékosan: voltak lehetőségek, amiket elutasítottam, mert tudom, ha elvállaltam volna, vagy belementem volna egy esetleges külföldi munkába, akkor most nem lenne érettségim. Leültem a családommal beszélgetni, mérlegeltünk és úgy döntöttünk, hogy első az iskola. Na de most felvettek, így egy kicsit elkezdhetek többet foglalkozni a modellkedéssel is.

Milyen jellegű munkákban vennél részt szívesen? Valahogy kevésbé tudom elképzelni, hogy nagyon-nagyon mainstream dolgokhoz adnád az arcod, ami után egy- két éven belül már a celebműsorok jönnek a kereskedelmi tévében.

Én se annyira, igen. Volt arra példa, hogy elvállaltam celebműsorokat édesanyámmal, viszont körülbelül egy-két hónapja leültünk, és megbeszéltük, hogy a médiában külön utakat választunk, tehát együtt már nem nagyon fogunk szerepelni. Természetesen ezek alól kivételek a családi Facebook-és Instagram-posztok - egy család vagyunk, és a kapcsolatunkban ez semmit se fog megváltoztatni. Az is célom, hogy a nevemet már miattam ismerjék, ne csak édesanyám által. 

Nagyon rossz volt, mert igazából én döntöttem így, anyum nem nagyon akarta, de elmagyaráztam neki, elmondtam a meglátásaimat, és megértett.

Általában véve is ilyen határozott személyiség vagy, aki eltökél valamit, és azonnal elkezdi megtenni a lépéseket?

Igen, általában ha valamit a fejembe veszek, akkor az úgy szokott lenni. Azt is elárulhatom most már, hogy megvan az érettségi, hogy sosem voltam egy tipikusan jó tanuló, de a fejembe vettem, hogy én bizony egyetemre fogok menni, és sikerült. És nyilván nem a jegyeim, hanem a tehetségem miatt vettek fel az egyetemre.

Hogyan értékeled az elmúlt évet? Elég sok célodat elérted.

Igen, nekem ez pont egy olyan év volt, de így is nagyon sok fellépésem elmaradt, lehetett volna sokkal több fotózásom, munkám, de alapvetően nem panaszkodom. 

Milyen fellépések?

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába jártam, az érettségi után maradtam még egy évet, ezután kaptam egy OKJ-papírt. Azzal mehetek ide-oda fellépni, esetleg tanítani - igen, ezt érdemes volt megcsinálni.  Volt egy nagy fellépésem, egy jótékonysági gálán, a Kongresszusi Központban – erre büszke vagyok.

2021-re mit tervezel, szerinted milyen év lesz ez neked? 

Ha csúnyán fogalmazva csak magamra gondolok, akkor a célom még jobbnak lenni abban, amit csinálok, hogy talán 2021 végére már legyenek olyan emberek, akik tudják a nevemet önmagában is, ne csak édesanya miatt. Remélem, a koronavírus nem fogja ezt az évet is tönkretenni.

Csalódott vagyok, mert úgy gondolom, hogy oltás nélkül nem lehet majd utazni. Nagyon remélem, hogy ez nem így lesz, de sok helyen ezt látom - külföldi barátaimtól is hallottam, hogy Spanyolországban már alig lehet valahova menni oltás nélkül.

És te nem akarod beadatni?

Várok szerintem egy pár hónapot, aztán ha nem derül ki semmi rossz, akkor lehet, hogy be fogom adatni. Nyilván nem szeretnék emiatt lemaradni külföldi útról.Magyarországon is szeretnék tevékenykedni, remélem, ezt lehet majd jövőre.

Hosszú távon mi szerez neked több örömöt most? Ha arra gondolsz, hogy zenével foglalkozhatsz vagy arra, hogy modellként leszel ismert?

Fú, nem tudom, ez örök kérdés, még a családban is mindenki megkérdezi. Sokat gondolkodom rajta, de nekik sem tudok mit válaszolni. Most mindkettő boldoggá tesz és még nem jutottam el arra a pontra, hogy esetleg választani kelljen közülük. Remélem, nem is fogok. 

Hosszabb távon ott van a zene, viszont ami meg most van, most kell megragadni, az a modellkedés. Amikor énekfellépésem van, mindig nagyon boldog vagyok, sikerélményem van, és amikor látom a képeket magamról, akkor mindig nézek, hogy úristen, ilyeneket ki tudnak belőlem hozni.