Gondolhatnánk azt is, hogy egy Kusturica-filmbe csöppenünk, de történetünk helyszíne Budapest, pontosabban Józsefváros – napjainkban. 

A rendőrök egy 17 éves fiút akartak elfogni, de valamit nem vettek számításba: a család és a kutyusok nem igazán akarták, hogy elvigyék azt a szegény gyereket: 

Az általunk mindig oly szívesen forgatott Zsaru Magazinban ma is igazi kriminalisztikai gyöngyszemet találtunk: 

Miután a rendőrség egy bizonyos rablással kapcsolatban nem jutott előbbre, felhívást tettek közzé, annak reményében, hogy a kamerafelvétel alapján valaki felismeri az elkövetőt. Mint az szerencsére az esetek többségében lenni szokott, jött is az információ a rabló kilétéről. Míg a zsaruk ennek utánajártak, kiderült, hogy számos más rablással is ugyanez a fiatalember gyanúsítható. 

Így a rendőrök kivonultak a fiú bejelentett, józsefvárosi lakcímére, hogy előállítsák, ahol: 

a gyanúsított családja üvöltözni kezdett: nem viszik sehova a fiút, majd rátámadtak a zsarukra. A küzdelembe beszállt a család egyik kutyája is, több rendőrt megharapott. 

A nyomozók erősítést kértek, támadóikat végül a Készenléti Rendőrség egységének segítségével és testi kényszer alkalmazásával fékezték meg"  –idézi fel az éjszakát az éjszakára Ficsor Karolina százados, a XI. Kerületi Rendőrkapitányság bűnüldözési alosztályának vezetője.

Szerencsénkre mindezt az egyik rendőr végig dokumentálta, ahogy azt is, ahogy végül a 17 éves fiút bilincsben, zokniban elviszik  a rendőrök. 

(A fiú egyébként végül feladta bűntársát és a kihallgatáson több rablást is elismertek)

Művészetszerető kollégánk nem bírt szó nélkül elmenni a kép, és a kompozíció mellett, ugyanis ha jól megfigyelik galériánkat, még a fotós is látszik a képeken.  

„A kép kompozíciója klasszikus mintákat követ, nem jellemző rá az avantgárd és a huszadik századi művészeti mozgalmak túlzott enigmatikussága. Kiemelt helyen szerepel benne a Gyanúsított, aki több irányból küzd a rárontó sötét (az ő értelmezésében: ördögi) erőkkel. A képnek sok művészettörténeti előzménye van, így megemlíthető Velázquez Las Meninasa, a tükör kompozícióba helyezésével, de Jan van Eyck Arnolfini-házaspárja talán még jobb példa, itt a háttérben lévő domború tükörben az alkotó is látszik, ahogy a fotón is. A fekete, sátáni kutyák sokasága egyértelműen a pokolbéli megkísértés szimbólumai, míg az ártatlan gyermek és az oldalsó baba keretbe zárják a dulakodó sokaságot, mint égi-divinális szubjektumok, értsd angyalkák."

És ha nem hisz nekünk, nézze csak meg közelebbről ezt az alkotást.

Mivel lehetne ezt még fokozni? 

A police.hu, ill. Zsaru Magazin tökéletes címadásával:

Leküzdötték az ellenállást