A Blikknek egy magyar férfi mesélt a pénteki vérengzésről, aki kislányával és feleségével a megtámadott Hotel Riu Imperial Mahraba melletti szállodában lakott, és ugyanazon a partszakaszon strandolt, ahol egy 23 éves terrorista 38 embert megölt és további 36 embert megsebesített.
„A fürdőruhánkat vettük volna át, és mentünk volna fürdeni, de amikor kinéztünk az erkélyen, a partról egyre többen rohantak a szálloda felé. Hallottuk a dörrenéseket, de akkor még nem tudtuk, hogy lőnek. A rémült arcokat látva viszont éreztük: baj van" - mesélte a férfi, aki családjával a szálloda előterébe ment, és onnan menekült a többi turistával.
„Nem tudtuk, hogy elölről vagy hátulról támadnak. Az életünkért futottunk. A szálloda külső bejáratáig jutottunk, ahol a hotel személyzetéből páran azt hajtogatták: No problem, no problem! Valószínűleg akkor még fogalmuk sem volt arról, mi történt az épület túloldalán, a tengerparton."
A család tagjai végül a szállodai szobájukban húzták meg magukat, és ahogy lehetett, hazajöttek Magyarországra.
ABorsnak egy fiatal nő mesélte el rettenetes élményeit.
„Tanakodtunk a hotelszobában, hogy menjünk-e mi is a partra. A Jóisten tartott ott, mert a kulcsot kerestük. Egyszer csak veri az ajtót a barátnőm, ordítja: terrortámadás. Hallottunk lövéseket, durranásokat, de annyi program volt a parton, azt hittük, tűzijáték szól, vagy gyerekeknek szerveztek valamit. Nem hittük el" - nyilatkozta Andrea.
„Azonnal leszaladtunk a recepcióra, ott már tudtuk, mi történt. Azt mondták, senki nem halt meg, de ezt nyilván nem hittük el. Az egész part tele lett rendőrökkel, lovas rendőrökkel, helikopterekkel. Nem tudom leírni azt a látványt. A szomszéd hotel lakói csurom véresen szaladtak át a hotelünkbe. Az ágyakat elkezdték az ablakoknak támasztani, ha lőnek, akkor fogja meg a golyót."
A fiatal nő emlékei szerint ezután a szállodát teljes blokád alá vonták.
„Nagyon komoly biztonságot teremtettek úgy fél órán belül. Lövészeket állítottak a hotelek tetejére. Nagy volt a kétely bennünk, nem lőnek-e le bennünket a hazaúton. Nem mertünk elindulni. Aztán már úgy pakoltunk össze hatkor, hogy csomó cuccunkat ott is hagytuk. Nem érdekelt már semmi."