Marseille-ben a hétvégén meghalt egy magyar férfi egy lövöldözésben, és nagyon úgy néz ki, hogy nem véletlenül ölték meg T. László biztonsági őrt, hanem kifejezetten rá irányult a támadás.
A lövöldözésről annyit tudni, hogy vasárnap hajnalban történt, egy csapat fegyveres, köztük legalább egy Kalasnyikovval felfegyverzett férfi tüzet nyitott a turisták körében is igen népszerű öreg kikötő szomszédságában lévő O'Stop bár teraszára, ahol a magyar férfi is tartózkodott.
Francia lapinformációk szerint hirtelen felindulásból elkövetett leszámolásról lehet szó, a magyar biztonsági őr – aki egyébként egy másik helyen dolgozik, az O'Stopban csak a szintén biztonsági őrként dolgozó apját látogatta meg –, korábban összeszólalkozott a támadóival az utcán, akik a szóváltás után elmentek, majd nem sokkal később visszatértek, és tüzet nyitottak a bár teraszára, ahova egy csomó ember behúzódott éppen egy vihar elől. A magyar áldozaton kívül öt sérültje is volt a lövöldözésnek. Ezután eddig tisztázatlan okokból tüzet nyitottak egy taxira is.
Fegyver- és drogkereskedők
A magyar biztonsági őrrel valószínűleg fegyverkereskedők végeztek, és valószínűleg nem azért, mert korábban valami rendezetlen ügyük lett volna, hanem azért, mert a híradások alapján a Marseille belvárosában is flangáló fegyverkereskedők ilyenek.
Marseille Európa egyik legfontosabb kikötővárosa, évszázadosnak mondható bűnözői hagyományokkal. A közelben van a Francia Idegenlégió bázisa, ami a XIX. század közepétől kezdve a törvény elől menekülő bűnözők és kalandorok egyik fő felvevőhelye volt, a francia város Afrika irányába fontos kikötő, ezért jelentős a drog- és fegyvercsempészet, a 70-es évekre nagyon kiépült a városban a szervezett bűnözés, kéz a kézben járt, a vendetta-kultúrát a mai napig nagyra tartó, korzikai bűnözés felfutásával, sőt a kettő mára nagyjából elválaszthatatlan lett.
Csak az idei év bűnügyi híreit átnézve azt találjuk a francia lapokban, hogy január óta Marseille-ben hét emberrel végeztek lövöldözésben. Ezek csak a Marseille-ben elkövetett gyilkosságok, de ha hozzávesszük a környező települések lövöldözéseit, akkor a szám eléri az egy tucatot is.
Júniusban például volt egy eset, ami a magyar áldozatot követelő lövöldözéshez nagyon hasonló volt. Akkor egy drogkereskedő szólalkozott össze feltehetően egy másik drogkereskedővel. A kb. félórás vita vége az lett, hogy a későbbi gyilkos a helyszínre hívta két ismerősét, majd lelőtték a drogkereskedőt.
Egy hónappal korábban, májusban hasonló körülmények között öltek meg egy drogkereskedőt. A lövöldözéseknek attól függetlenül, hogy milyen felindulásból következnek be, van két közös és nagyon ijesztő tulajdonságuk.
Az egyik az, hogy általában a támadók nagy kaliberű, néha automata fegyvereket használnak. A másik, hogy a lövöldözések jó része fényes nappal a nyílt utcán történik. Ehhez képest szinte csoda, hogy eddig nem volt civil áldozat, csupán néhány sebesült. A legkésőbbi lövöldözés este 11-kor volt, de voltak olyanok is, amik a magyar biztonsági őr életét követelőhöz hasonlóan a délelőtti, reggeli órákban történtek, olyan is, amelyik egy piac mellett a piac ideje alatt. A bűnözők nem válogatnak.
Évtizedek óta húzódó leszámolások
Egy szintén májusi, szintén fényes nappal elkövetett lövöldözésben egy Korzikáról származó egykori bűnözőt öltek meg. Az 50 éves Bernard Fischetti mostanában futárként dolgozott a polgármesteri hivatal egyik osztályánál, de 1992 óta többször ült börtönben, a rendőrség jól ismerte. A korzikai, marseille-i bűnbandák egyik tagja volt. A lelövését egyértelműen egy évek óta húzódó leszámolásnak tekintették.
Ilyen leszámolások folyamatosan vannak, és lassan 50 évre nyúlnak vissza. Hiába érezhette úgy a francia rendőrség, hogy az elmúlt években talán egy kis lélegzetvételhez juthatnak, a leszámolások száma nem akar csökkenni, sőt az utóbbi 3-4 évben nőni kezdett.
Néhányan már arról beszélnek, hogy ott tartunk, mint a 70-es években Tany Zampa, egy marseille-i maffiavezér uralma idején. De hogy megértsük, miről is van szó, egy gyorstalpalóval végig kell szaladnunk a XX. századi dél-francia szervezett bűnözés történetén.
A francia kapcsolat
Az egész az 1900-as évek elején kezdett kialakulni a prostitúció körül, mármint akörül, hogy kinek a kezében összpontosuljon a dolog. A helyzet szépsége az volt, hogy Marseille-en belül a polgármesteri hivatal mögött volt az a türelmi zóna, ahova a kikötőbe érkezők elmehettek kurvázni, vagyis a hivatalos városvezetéshez fizikailag elég közel formálódott az az alvilági élet, ami a mai napig rányomja a bélyegét a városra.
A 20-as évekre a helyi bandák kitermelték a saját vezéreiket, a prostitúció mellett beindult a Francia kapcsolat néven elhíresült drogkereskedelmi útvonal, ami az Egyesült Államokba juttatta el a drogokat, akkoriban főleg heroint.
Közben elkezdték váltogatni egymást a marseille-i, illetve korzikai illetőségű bandavezérek a maffia élén. A 60-as évek közepén az addigra mai szemmel nézve romantikusnak tűnő maffiaviszonyoknak Tany Zampa vetett véget, aki minden korábbi környékbeli bűnözőnél véresebben szerezte meg, illetve tartotta fenn a hatalmát. Végzett gyakorlatilag mindenkivel, aki a korábbi rendszereket szolgálta ki, majd bő tíz évre a marseille-i maffia élén ragadt. A hatóságok gyakorlatilag teljesen tehetetlenek voltak ellene. Ezért emlegetik néhányan a mostani helyzetben Zampát, hogy gyakorlatilag annyira követő üzemmódban vannak a hatóságok, mint akkoriban.
Zampa bukását két helyettese okozta, akik utána gyakorlatilag a kétezres évek elejéig a kezükben tartották a helyi maffiát. A Belga becenévre hallgató Francis Vanverberghe 16 éven keresztül vezette a bűnözőket, 2000-ben viszont Párizsban meggylikolták, és ezzel új fejezet kezdődött a marseille-i maffia életében.
Visszatértek a korzikaiak, de szép lassan a Marseille külvárosaiban formálódó bandák is szerették volna megszerezni a hatalmat. Ez a folyamat játszódik mostanában, a régóta a színen lévő bűnözők más, hozzájuk hasonló régi motorosokkal akarnak végezni régi, akár több évtizedes sérelmek miatt, a szó szerint kintről, a külvárosokból érkező új generáció pedig mindenkit le akar nyomni, hogy hatalomra kerüljön. Az elmúlt hét évben ez az átrendeződés legalább 170 gyilkossággal járt együtt.
„Az apám volt az utolsó a nagyok közül. Egész életemben Marseille-ben éltem, és mostanra sokat változott, sokkal erőszakossabb. Fiatal, 15-25 évesekből álló csoportok kezében van a hatalom, olyan emberekében, akik azt sem tudják, mit akarnak. Az apámhoz hasonló emberek egymás között igyekeztek lerendezni a problémáikat, nem irtottak volna ki soha egész családokat, nem öltek volna gyerekeket” – mondta még tavaly az aktuális helyzetről Tany Zampa lánya.
Jönnek a magnumok
A francia hatóságok idén februárban elégelték meg végleg a helyzetet, legalábbis nyilatkozatok szintjén.
A francia miniszterelnök, Manuel Valls és a belügyminisztere, Bernard Cazeneuve idén februárban Marseille-ben járt, hogy megköszönjék a helyi rendvédelmi erőknek az erőfeszítéseiket, elismerjék a sikereiket, meg hasonlók. A látogatás rosszabbul talán nem is sülhetett volna el. Miközben a miniszterelnök és a belügyminiszter a város egyik részén volt protokolleseményen, Marseille egyik északi külvárosában, Castellane-ban, ahol a legtöbb, hatalomra vágyó banda tanyázik, komoly tűzharc alakult ki a rendőrök és a bűnözők között.
Legalább két, 5-10 fős csoport támadt Kalasnyikovokkal a rendőrökre. Szerencsére nem volt halálos áldozata a támadásnak. Az első lövések után a helyszínre sietett a marseille-i rendőrkapitány, Pierre-Marie Bourniquel is, rá is lőttek néhányat, őt sem találták el.
A beszámolókból egyértelműen látszott, hogy megváltozott a helyzet. Korábban nem volt jellemző, hogy a bűnözők így fel merték volna vállalni a harcot a rendőrökkel, ahogy az sem, hogy ekkora csoportokban támadtak volna. Ráadásul most is jól felszerelt, Kalasnyikovokkal tüzelő bűnözőkról volt szó.
A francia kormány ezután az incidens után mondta azt, hogy eddig és ne tovább, mindent megtesznek azért, hogy a Marseille-ben burjánzó szervezett bűnözést valahogy felszámolják. Hogy mennyire kiterjedt problémáról van szó, jól jelzi, hogy csak a castellane-i bűnözők havonta nagyjából 100 ezer eurónyi (kb. 31 milió forint) kábítószert értékesítenek. A helyzet megváltoztatására irányuló első jól látható lépés az volt, hogy júniusban nagyszabású rendőri akció keretében próbálták szétzilálni a castellane-i drogkereskedői hálózatot.
Nagyjából 400 rendőr rohamozta meg a külvárost, minden betűszóval ellátott francia különleges egység (GIPN, BRI, CRS, Raid) egy-egy egysége jelen volt az akcióban, egy nap alatt közel 40 embert tartóztattak le.
A magyar biztonsági őr életét követelő lövöldözés után pedig a belügyminiszter, Bernard Cazeneuve azt mondta, globális és nagyon agresszív harcot fognak indítani azért, hogy a drog- és fegyverkereskedelmet felszámolják a régióban. A miniszter azt ígérte, 6 héten belül ismertetik a pontos stratégiát. Nagy vonalakban arról van szó, hogy a durván felfegyverzett bűnözői csoportokat le kell fegyverezni.
A francia hatóságok évente nagyjából 6000 lőfegyvert foglalnak le a bűnözőktől, ebből nagyjából 1200 nagy kaliberű lőfegyver. Az akció célja, hogy teljesen lefegyverezzék a bűnözőket.
Hogy nem viccel, azt a kormány azzal is érzékelteti, hogy szeptember elején bejelentették, hogy a rendőrök új, nagyobb teljesítményű fegyvereket .357-es Magnumokat kapnak. Így már elég komoly arzenállal rendelkeznek majd. A rendőröknél a pisztolyon kívül van sokkoló, valamint nagy teljesítményű, gumilövedéket lövő fegyver, ún. Flash Ball is. Emellett kamerákkal is még jobban megszórják a várost, ahol már eddig is jónéhány térfigyelő működött. Azt mondják, nem arról van szó, hogy fegyverkezési versenybe kezdtek volna a bűnözőkkel, csupán arról, hogy egyáltalán helyzetbe akarják magukat hozni.