horoszkóp

Megszólalt a túsz, aki megmentette a Bataclan ablakában lógó terhes nő életét

2015.11.17. 12:28
„Segítség! Valaki segítsen! Terhes vagyok, valaki kapjon el, ha leesnék!”

– így hangzott a kétségbeesett segélykiáltás attól a fiatal francia állapotos nőtől, aki a Bataclan koncertterem egyik ablakpárkányába kapaszkodva lógott, miközben alatta a 89 ember halálát okozó kegyetlen párizsi mészárlás zajlott. Erről a Bataclannal szemben lakó Daniel Psenny, a Le Monde újságírója készített felvételt.  

Miközben a szerencsétlen nő várta, hogy mi lesz a sorsa, látta, ahogy az utcán lévő emberek pánikba esve futnak az életükért. A videón nem látszik, de szerencsére azóta kiderült, hogy a nő és a még meg nem született gyermeke túlélte az eseményeket. Ezt pedig egy csak Sébastienként megnevezett embernek köszönhetik.

A terhes nő a férfinak köszönőlevelet írt, Sébastien pedig elmesélte, hogy játszották ki együtt a halált.

A nő egy pillanatra elveszítette az erejét, miközben a párkányba kapaszkodott, a férfi pedig arra lett figyelmes, hogy a lány keservesen sír.

Két ablak volt előttem. Ő az egyiken lógott, és közben könyörgött a lentieknek, hogy ha leesne, valaki kapja el őt. Teljes volt a káosz. Kimásztam az ablakon, és a légtelenítőbe kapaszkodtam legalább öt percig, 15 méterrel a föld fölött. Aztán a terhes nő, aki már nem tudta volna tovább megtartani magát, szólt, hogy húzzam vissza az épületbe.

A támadások kellős közepén Sébastien visszamászott az épületbe, és felhúzta a nőt a párkányról. Aztán szinte azonnal elveszítették egymást.

„Kérte a lentieket, hogy kapják el, ha leesne, de hát teljes volt a káosz… Nem tudom, hova ment utána.”

Hétfőn a megmentett nő egy baráton keresztül küldött köszönőleveleket Sébastiennek. A fiatal nő barátja, Frans Torreele azt mondta, mindketten, tehát a lány és a baba is jól vannak.

Pihenésre van szüksége, és nem szeretne többet senkinek sem nyilatkozni arról, mi történt akkor, ott.

– mondta Torreele a Telegraphnak.

Sébastien elmondta, hogy percekig kapaszkodott az ablak felett lévő légtelenítőbe.

„Nem ez volt a legjobb rejtekhely. Öt perccel később egy Kalasnyikov csövét éreztem a lábamon. Az egyik terrorista pedig rám üvöltött:

Azonnal gyere le onnan! Gyere le, és feküdj a földre!

Sébastien elmesélte azt is, hogy lőtték a fegyveresek az embereket az erkélyről.

„Hallani lehetett, ahogy az emberek sikoltoznak, mintha kínoznák őket.”

„A terroristák erre ezt mondták nekünk:

Halljátok a sírást, a szenvedést? Ezt élik át az emberek Szíriában minden egyes nap. Ez háború! És csak a kezdet! Le fogjuk mészárolni az ártatlanokat.”

A La Province dél-francia lapnak adott interjújában Sébastien azt is elmondta, hogy kényszerítették a túszokat, hogy telefonáljanak a francia televíziócsatornáknak.

„Újságírókkal akartak beszélni, de mi nem tudtunk találni nekik senkit. Aztán egy ponton az egyikük tüzet kért tőlem, és megkérdezte, fontos-e nekem a pénz.

Elővett egy köteg 50 euróst, amit nekem kellett elégetnem.
 

Franciául beszéltek egymással.”

Azt is elmondta, hogy a terroristák nem voltak felszerelkezve robbanóanyagokkal, viszont fenyegetőztek vele.

„Megparancsolták nekünk, hogy ha a rendőrség betörne a helyiségbe, mondjuk meg nekik, hogy

öngyilkos merénylők, és mindent fel fognak robbantani.

De persze ez hazugság volt. Csak Kalasnyikovokat láttam náluk, azok közül is az egyik fekete ragasztószalaggal volt átkötve. Még egy táska lőszert láttam mellettük. Nem tűntek túl szervezettnek, a túsztárgyalóval az egyik túsz telefonján keresztül beszéltek. Egy kérésük volt csak hozzájuk, mégpedig az, hogy vonják vissza a biztonsági erőket.”

Azzal fenyegetőztek, hogy öt percenként megölnek közülünk egy embert, akinek a holttestét majd kidobják az ablakon. 

A túsztárgyaló megegyezett velük, hogy engedjenek be egy tűzoltót, aki kiviszi a sebesülteket. Aztán vártunk. Ezek voltak életem leghosszabb percei.

Lemondtam a reményről, hogy túlélhetem. Becsuktam a szemem, így nem láttam a Kalasnyikov csövét, ahogy az arcomba tolják.

A terroristák két túszt használtak pajzsként az ajtó előtt. A Raid-nek (a francia rendőrség speciális taktikai egysége) sikerült egy olyan lövést leadnia, hogy közben a terroristák nem sérültek meg. Aztán az ajtók egy faltörő kos segítségével kivágódtak, és egy kábító gránátlövedék csapódott a szobába. Amikor a második lövedéket is megláttam, ami konkrétan a lábam mellett ért földet, tudtam, hogy

itt az idő, hogy elmeneküljek.

Futottam, a gránát közben felrobbant, aminek az ereje valahogy a faltörő kos alá hajított. Az összes Raid-tag a tetején ment végig, gyakorlatilag rajtam tapostak, de nem bántam, a világ legboldogabb fájdalma volt ez. Tudtam, hogy megmenekültem. És hogy élek.

Sébastien közleménye azután jelent meg, hogy Frans Torreele vasárnapi, Twitterre írt üzenetében próbálta kinyomozni, ki volt a terhes nő megmentője. Több mint 1800-an osztották meg, mielőtt Sébastien testvére e-mailben válaszolt.

Torreele hozzátette:

A hölgy szeretné megköszönni mindenkinek, aki segített neki, kiváltképp annak az úrnak, aki szó szerint a kezét nyújtotta, és visszahúzta őt a házba és ezzel az életbe.

Egy ilyen helyzetben minden segítség számít. A legapróbb gesztus is. Egy kéznyújtás, vagy akár néhány kedves szó. Ezek a kis gesztusok egy ilyen őrült helyzetben a legtöbbet jelentik. Ezeknek az embereknek meg kell köszönniük ezt egymásnak és meg kell ölelniük egymást.

– tette hozzá a megmenekült nő barátja.