horoszkóp
000 DV2163311

Még mindig rettegnek a gyerekek a svéd iskolai mészárlás óta

2015.11.24. 11:07

Négy héttel a támadás után még mindig rettegnek a svéd kisváros, Trollhattan egyik iskolájának diákjai, a város vezetői pedig azon fáradoznak, hogy minél hamarabb visszaállítsák a nyugodt légkört és a város békés hírnevét.  

Október 22-én egy álarcos férfi rontott be a Kronan nevű kilencosztályos iskola kávézójába, ahol karddal meggyilkolt egy tanársegédet és egy 15 éves gyereket. Az ügyben nyomozó Thord Haraldsson nyilatkozata szerint egyértelműen rasszista indítékból támadt a 21 éves helyi lakos, Anton Lundin Petterson, aki a helyiek körében szélsőjobboldali nézeteiről volt hírhedt, ezt pedig a házkutatás során több bizonyíték is megerősítette: a Youtube-os előzményei között Hitlerről szóló és iszlámellenes videókat találtak, de a férfi a náci Németországgal kapcsolatos filmeket is előszeretettel nézegetett. Ezen felül Petterson csatlakozott egy csoporthoz, amely azért küzd, hogy Svédország ne fogadjon be több bevándorlót.

Sisakot és maszkot viselve sétált be az iskolába, a gyerekek először azt hitték, a Halloween miatt öltözött fel így, többen még fotózkodtak is vele. Utána rontott rá a tanársegédre, majd egy 11 és egy 15 éves fiúra. A 11 éves kisfiú súlyos sérüléseket szenvedett, de végül túlélte az esetet. Petterson a támadást követően a kiérkező rendőrökre is rátámadt, ők pedig fegyverrel szerelték le – a kórházban a férfi életét vesztette.

Az eset óta az eddig békésnek vélt település lakóinak megváltozott az élete. Félnek, nem tudják feldolgozni a történteket. A helyzet azonban nemcsak emiatt kényes, hanem azért is, mert igen sok bevándorló menekült a Göteborghoz közeli kisvárosba, legtöbbjük háborús övezetből érkezett. Mia Jansson, a Lexington Fritidsgard nevezetű, fiatalokat segítő klub vezetője nyilatkozott arról, milyen módszereket alkalmaznak arra, hogy a diákok újra jól érezzék magukat környezetükben.

„Minden nap beszélni kell a gyerekekkel, szükségük van rá."

Sokuknak háborús tapasztalatai vannak, és ezeket az emlékeket az iskolában történt események csak újra előhozták.

– mondta Jansson.

Az egyik szíriai diák, akit a támadó súlyosan megsebesített (a szúrások a hasnyálmirigyet, a lépet, a bal tüdőt és a beleket érték), egy éve jött csak Svédországba.

„Wahid minden nap itt van.

Rettentően fél, azóta sem enni, sem aludni nem tud.”

– tette hozzá.

Az áldozat, a 20 éves tanársegéd, Lavin Eskandar is a klub csapatának tagja volt, azóta mindenki hősként és példaképként tekint rá, a falat pedig a náluk eltöltött időről összeállított montázs díszíti.

Jansson könnyeivel küszködve azt is elmondta, hogy gyerekkora óta ismerte Lavint, és hogy

Ő volt a legkedvesebb, legaranyosabb ember, akivel valaha találkoztam.

A Svéd Iskolai Felügyelőség szerint Svédország 10 legrosszabb iskolája közül a Kronan az egyik, ugyanis tavaly a diákoknak csak a 16 százaléka nem bukott meg egyetlen tárgyból sem, ami a 400 iskolást számláló intézmény tekintetében nem túl pozitív adat. A tanárok körzeti szervezetének elnöke, Larz Blomquist azt állítja, a gyerekek magaviselete nem a legjobb, és ez erősen befolyásolta, sőt, megnehezítette a tanítást. Ennek azonban nem sok látható jele van, a gyerekek teljesen nyugodtan, jól nevelten jöttek ki az iskolából, néhányan még nyilatkoztak is.

Az egyik tanuló, a 12 éves Ahmed tökéletes angolsággal mesélte el, hogy kellett bujkálniuk órákon keresztül az egyik osztályteremben, és hogy mekkora volt a pánik. Ilyenkor elszabadul a pokol, és azonnal pletykák indulnak meg, ahogy ebben az esetben is. Többen azt állították, hogy tűz van, mások pedig úgy tudták, hogy egyszerre több támadó is van az iskola falain belül.

„Mindenki teljesen ki volt borulva, ugráltak, sikoltoztak, legalább az osztály fele zokogott...”

– mesélte el Ahmed, és azt is elmondta, hogy amióta XVI. Károly Gusztáv svéd király és felesége, Szilvia királyné meglátogatta őket, azóta nyugodtabbak egy kicsit.

Ez után úgy éreztem, biztonságosabb lett a környék. De azért az éjszakák még mindig kicsit veszélyesek, nem is mehetünk sehova a szüleink nélkül.

Miközben Ahmed beszélt, egy Elledin nevű kisfiú futott ki az épületből, és azonnal az anyja karjaiba ugrott. Elledin is bevándorlónak számít, családjával körülbelül négy éve költöztek Koszovóból Svédországba. Ő nem látta a történteket, sőt, először csak azt hitte, azért van felfordulás az iskolában, mert valaki ellopott valamit.

„Kicsit ideges vagyok mostanában... Az a férfi azért jött, hogy megtámadja az iskolát” – mondta Elledin.

Szeretjük ezt a várost, de azért most elég stresszesek vagyunk itt. Mit mondhatnék? Nem tudom elfelejteni. Nem lehet.

 – tette hozzá a kisfiú édesanyja.

A Kronan iskola környezetében élők érthető módon nem érzik magukat biztonságban. A környék kifejezetten szegény, a programlehetőségek is korlátozottak, csak a helyi pizzériába és az újságoshoz lehet betérni, amiket egyébként mind helyi bevándorló családok működtetnek.

Az iskola melletti ifjúsági klubon kívül az egyetlen jelentős épület egy nagy asszír templom, amire azért van szüksége a városnak, mert 2011 óta a szír menekültek megérkezésével Trollhattan lakosságának a 19 százaléka külföldön született emberből áll, ez pedig arányaiban nézve három százalékkal magasabb, mint az országos átlag. Ez a munkanélküliségre is igaz, ami körülbelül 12 és fél százalékot jelent Svédország egyéb városaival szemben, ahol átlagosan nyolc százalékos a munkanélküliség. Ennek hátterében egyébként nagy valószínűséggel az áll, hogy a Saab, a nagy svéd autógyártó cég, ami a régió legnagyobb munkaadójának számított 2011-ig, csődbe ment.

A város szociáldemokrata polgármestere, Paul Åkerlund a következőképpen kommentálta a helyzetet:

„Ilyen esemény, mint ez, még sosem történt Svédországban. Mindenkit sokkolóan érintett.”

Noha az iskolai támadóról tudvalevő, hogy náci gyökerei voltak, és azért ment az iskolába, hogy a kisebbségi diákokat mészárolja le, Åkerlund elutasítja mind a svéd, mind pedig a globális médiában azokat a feltételezéseket, amik arról szólnak, hogy a szélsőjobboldali eszmék egyre erősödnének városukban.

Ez teljesen véletlenszerű volt... Svédország bármelyik másik részén is megtörténhetett volna. A legjobb, amit tehetünk, hogy megpróbálunk továbblépni, amilyen gyorsan csak tudnunk.

Azt is hangsúlyozza, hogy a bevándorlók egyre jobban és jobban integrálódnak, és hogy ő is támogatja a kormány ígéretét, miszerint továbbra is segítik a menekülteket, továbbá azon dolgoznak, hogy „igazságosan” lehessen őket elosztani szerte Európában.

Azt hiszem, minden tőlünk telhetőt megteszünk, és ahogy csak tudunk, segítünk azoknak az embereknek, akik a háborútól menekülnek. Ez a véleményem. Ha minden Európai Uniós ország felelősségének érezné ugyanezt, akkor azt hiszem, meg tudnánk csinálni.

A szociális jóléti tanács vezetője, Anitta Into megtámogatta Åkerlund szavait, azt tette még hozzá, hogy szerinte ez az egész esemény inkább összehozta az embereket, ami abból is látszik, hogy a tanács tagjai szeretetükkel és segítségükkel támogatták az embereket a támadást követő napon. A helyi nyugdíjasok süteményt sütöttek, néhány dán zsidó férfi pedig megosztotta az év eleji tapasztalatait a Koppenhágában történt antiszemita támadásokkal kapcsolatban.

Egy 14 és egy 17 éves szíriai fiú szintén a skandináv életet választotta, mint sok más, hasonló sorsú társuk. Az idősebbik, Morasem, egy héttel a támadás után érkezett Svédországba. Egy közeli faluban él 28 éves testvérével, aki két éve igényelt menedékjogot az országban.

„Nagyon jó ez a hely, kellemes és csöndes” – jegyzi meg mosolyogva Morasem.

Arról álmodik, hogy tanulmányait majd a Kronan-ban folytathatja, dacára az iskola jelenlegi rossz hírének.

Reménykedem, bár most éppen nincs szabad hely. Talán majd jövőre. Megvárom.

– tette hozzá.