Mivel a kezelést visszautasította, mindig hazaengedték a kórházból azt a férfit, aki tavaly februárban aztán egy „tölcséren keresztül parancsot kapott″ és egy adóellenőrt halálra késelt, egy másikat pedig életveszélyesen megsebesített. Pedig húsz éves korától többször is bekerült a pszichiátriára, legutoljára 2012-ben diagnosztizáltak nála paranoid skizofréniát.

A kispesti férfi ügyének tárgyalását pénteken kezdte el a Fővárosi Törvényszék, ahol először szólalt meg az a NAV-ellenőr, aki túlélte a támadást. Többszöri felszólítás után, 2015. február 23-án azért mentek ki L. Péterhez, mert a férfinek nem volt társadalom- és egészségbiztosítása,

a folyamatos pszichiátriai kezelésekért éppen ezért fizetnie kellett volna. Nem tette, ezzel csaknem félmillió forintos tartozást halmozott fel.

Az ellenőröket a férfi egy teljesen lesötétített szobában fogadta, rövid huzavona után először kihajította egyikük táskáját, aztán szúrt.

Ahogy elhaladt mellettem, melegséget éreztem itt, a bal oldalamon. A kollégám csak annyit mondott, hogy 'kés van nála megszúrt'.

Az ellenőrök a kertbe még kijutottak, de az utcai kapu kulcsra volt zárva. Fogságba estek. Miközben L. Péter az egyik férfit ott szúrta, ahol érte, a másiknak odaszólt, hogy ő egy „delta kommandós és várjon egy kicsit, mert mindjárt ő következik″. Akkor már két szúrást kapott, társát huszoneggyel végezte ki a tomboló férfi.

A kukák mögé bújtam, és újra hívtam a főnökeimet. Mondtam, hogy a kollégám meghalt, és kértem, hogy siessenek, mert én sem bírom sokáig.

L. Péter aztán valamiért mégis leállt, az ellenőr pedig megszerezte a férfi anyjától a kapukulcsot, kijutott az utcára és összeesett. Két liter vért vesztett, hat órás műtéttel mentették meg az életét és ma is rehabilitációra szorul. Bár azóta újra dolgozik, terepre nem engedik – csak irodai munkát végezhet.

Egy Delta Force-nál szolgáló skizofrén

A 36 éves férfit a pénteki tárgyalásra is az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetből (IMEI) hozták a bíróságra. Előzetes letartóztatása óta kényszergyógykezelést kap, mivel tudathasadásos pszichiátriai beteg, paranoid skizofréniában szenved, és szenvedett akkor is, amikor megtámadta az ellenőröket.

Akkor éppen delta force-os zsoldos tengerészgyalogosnak hitte magát, aki parancsra öl. De korábban dolgozott atomfizikusként Avignonban, New Jersey-ben pedig még akadémiára is járt, de azokra az évekre kevésbé emlékszik, mert sokáig hibernálva volt.

Az, hogy L. Péter teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal, már azokból a vallomásaiból derült ki, amiket a bíró olvasott fel a pénteki tárgyaláson. A gyilkosság után arról is többször beszélt a nyomozóknak, hogy milyen akciókban vett részt, amelyekhez a parancsot mindig

mobil készüléken, egy ezüst Motorolán kapta. Felülről jött a hang, egy tölcséren, ami megahertzcel volt levédve.

A navosokra is parancsra támadt és mint mondta, bármikor megtette volna. Nem nagyon értette ugyanis, hogy miért kellett volna adót fizetnie, amikor nem vett, és nem is örökölt semmilyen lakást.

Hazaküldték a kórházból

A férfi először 2000-ben került be a pszichiátriára, és 2001-ben, 2009-ben majd 2012-ben is kezelték zárt osztályon. Általában akkor vitték be, amikor az apjára támadt, vagy indokolatlan dührohamai támadtak. Volt, hogy napokig benntartották, de előfordult, hogy pár óra után újra otthon volt. Hazaengedték.

Németh Attila, a Nyírő Gyula Kórház-OPAI főigazgatója a Velvetnek azt mondta, hogy Magyarországon hét éve hiába sürgetik az ilyen betegek kötelező ambuláns kezelését.

Nyugaton jogszabály írja elő, hogy ezek pácienseknek havonta egyszer megjelenjenek a szakellátásban. Ha ezt felszólítás után sem teszik meg, a hatóság feladata közbelépni. Itthon erre nincs törvény, így ezeket a betegeket csak addig lehet a kórházakban benntartani, amíg fennáll az úgynevezett veszélyeztető magatartás, azaz, amíg még önmagukra vagy környezetükre veszélyes állapotban vannak. Ha viszont ez megszűnik, és a beteg nem írja alá az önkéntes belegyező nyilatkozatot a további kezelésére vonatkozóan, akkor haza kell bocsátani.

És bár a férfi szülei tudtak L. Péter betegségről, az anya állítása szerint tehetetlenek voltak. Mivel gyerekük nagykorú volt, az orvosok a titoktartásra hivatkozva semmilyen adatot nem adtak a betegség súlyosságáról. A zárójelentéseket pedig állítólag azért nem látták, mert a férfi eldugta vagy kidobta azokat.