Mikel Marton egyik videója egyszer csak a Tumblren jött szembe. Rögtön gyanús volt a vezetéknév, és ahogy az a website-járól kiderül, Mikel Marton tényleg magyar származású. Írtam neki egy mailt, hogy mit szólna, ha lenne róla egy poszt ebben a blogban, és benne volt. Kérdéseket is küldtem neki, amikre pár hét elteltével egy olyan csodás választ küldött, hogy azt egy az egyben ideteszem a hajtás utánra, húzás vagy kommentár nélkül – én csak lefordítottam angolról, amit Marton írt. A kérdések magyar származását, pályaválasztását, korai munkáit, modelljeit, a munkái által kiváltott reakciókat, valamit azt firtatták, hogy hogyan éli meg a szinesztéziát, amit szintén említ önmagával kapcsolatban a website-ján.

„Mindkét szülőm 1956-ban menekült el Magyarországról, édesanyám Budapestről, édesapán Sopronból. Később tizenévesen találkoztak Kanadában, egymásba szerettek és Kanada Brit Columbia tartományában hoztak világra/neveltek fel minket a bátyámmal. Gyerekkoromban gyakran játszottam kint a természetben, varázsigéket találtam ki, tündérekkel beszélgettem és széndarabokkal satíroztam át fákat. A legjobban rajzolni és festeni szerettem.

Az volt a mániám, hogy az összes lehetséges világvallásról és pogány vallásról minél többet meg akartam tudni, és gyerekkorom meséi így vagy ősi mítoszok vagy modern képregények voltak, de mindig erős nőkkel és érzékenyen, homoerotikusan ábrázolt férfiakkal. Lassanként a rajzaim is ilyenekké kezdtek válni, ahogy természetfeletti szépséggel & mágikus képességekkel megáldott, meztelen istenekből & istennőkből kezdtem felépíteni a saját mitológiám világát. Volt, hogy le is szidtak, mert amikor tizenkét éves voltam, a hetedikes rajzórán teljes, anatómiailag komplett testeket rajzoltam. Nem csoda, hogy a művészeti oktatással hamar szembeszegültem, és azóta is teljesen autodidakta vagyok.

Mivel egy nyomasztó & nagyon vallásos kisvárosban éltem, egyre nagyobb szükségem volt arra, hogy elmenekülhessek egy elképzelt világba. Amikor rájöttem, hogy különleges embereknek a valós életben nincs helye, akkor elkezdtem beleszőni magamat is a saját mitikus világomba, ahol én is természetfeletti voltam. Ezen az alteregómon keresztül tudtam csak rendesen felfedezni a saját szexualitásomat, nememet, testemet és melegségemet. 15 évesen elkezdtem magamat fotózni, hogy megtanuljam, hogyan kell fényképezni, & gyakran volt, hogy meztelen, repkénybe gabalyodó Manóhercegként vagy képlékeny nemiségű, Brit Columbia kékeszöld vizeit kísértő Ruszalkaként értelmeztem magam újra.

Még sosem voltam Magyarországon, & elég rosszul tudok magyarul, de nagyon szívesen elutaznék Magyarországra, hogy egy rövidfilm-sorozaton és egy fotókönyvön keresztül felfedezzem az őseim népszokásait & hagyományait. Most azon dolgozom, hogy összejöjjön a pénz egy ilyen projektre, mert ez egy személyes emlékmű lesz számomra a karrieremen belül.

Az én témáimhoz néha nehéz modellt találni, a modelljeim gyakran a kiterjedt baráti körömből kerülnek ki – csak néha profi modellek, akiknek tetszik a munkám, és felajánlják, hogy dolgoznának velem. Olyan modellekkel szeretek dolgozni, akiket még sohasem fényképeztek, mert így egy teljesen új dologba kezdhetünk, & együtt tanulhatunk. A legtöbb modellt, akivel eddig dolgoztam, én fedeztem fel, és sokan közülük más fotósnak nem is modellkednek. Kapcsolat épül ki a modelljeim és énközöttem, és a munkáink mindkettőnk energiáinak az összege. Fotóztam már szeretőimet, haverjaimat, lakótársnőim pasijait, srácokat, akikkel bulikban ismerkedtem össze, és csináltam pár privát megbízást is néhány híres embernek.

Nehéz lenne pontosan leírnom, hogy mi fog meg egy modellben – talán az, ha az illető szabad és fogékony szellemiségű, férfias & nőies tulajdonságokkal egyaránt, olyasvalaki, aki tetten tudja érni azt a valamit, amitől a nemiség teljesen új kontextusba kerül. Ha valaki nagyon férfias vagy izmos, akkor arra kérem, hogy nőiesen tartsa magát, hogy érzékenység ellenpontozza a durvaságát. Imádom, ha egy férfias testben van valami nőies is, mert szerintem ez így szép. Gyönyörű tud lenni, ha egy férfi érzékeny, nyitott, befogadó, nagylelkű saját magával & sebezhető. Ha manapság a társadalomban többre tartanánk ezeket a tulajdonságokat a fiúkban & férfiakban, a világ nagyon sok sebe begyógyulna.

Nem szoktak különösebben extrém reakciókat kapni a munkáim. Szerintem ez azért is lehet, mert egy szuggesztív témával is tudok úgy foglalkozni, hogy annak a szubjektivitásával meglegyen egy finom, intim egyensúly, és így az erotika egyszerre több érzékre is hat. Szinesztéziás vagyok, & gyakran a munkám sem más, mint érzések & színek érzelmi feltárása. Az igazi erogén zónáim a szemem & az agyam. Ha egy hűvös éjjelen a teliholdat figyelem, lehet, hogy attól feláll a farkam, és a virágok bonyolultsága vagy az égbolt meredeksége alkonyatkor egy pszichedelikus miniorgazmushoz hasonló érzést válthat ki a testemben, amitől a szemem, a fülem & az egész fizikai testem rezonál. Nagyon erősen kapcsolok színeket fogalmakhoz, számokhoz & betűkhöz, & nem tudom úgy szerkeszteni vagy egy koncepcióban elhelyezni a munkámat, hogy a projekt csontvázául ne zene vagy hang szolgáljon. A képzeletem borzasztóan aktív és ébren is kapcsolatban állok a tudatalattimmal, úgyhogy gyakran az álmaimból veszem, hogy miről kell egy fotósorozatot készítenem, mert nagyon erősen úgy érzem, mintha az életem múlna azon, hogy ezt a valamit a fizikai világban is megvalósítsam.”

És még két link a végére: Mikel Marton videócsatornáját itt találja, etsy.com-os webshopjáért pedig ide kattintson.

1440
1514