36 milliós kikiáltási áron kerül kalapács alá Csontváry elveszettnek hitt levelezése

Durva elutasítással indult Csontváry Kosztka Tivadar pályafutása. A mára legértékesebb magyar festőnek számító művész kezdőként korának mesterétől, Keleti Gusztáv romantikus festőművésztől kért tanácsot, levelezésükből összesen 6 küldemény maradt fenn. Az irományok 36 millió forintos kikiáltási áron kerülnek kalapács alá a BÁV Aukciósház árverésén, december 8. szerdán.

Csontváry nevét ma szinte mindenki ismeri. A legértékesebb magyar festőként tartják számon, az eddig kereskedelmi forgalomba került képei egetverő összegekért találtak gazdára. Ez azonban nem volt mindig így. Kortársai nem ismerték el művészetét, csak halála után jöttek rá jelentőségére.

A fiatal Csontváry patikussegédként dolgozott, gyógyszerészetet és jogot végzett. Huszonhét évesen, egy vénycédula hátuljára rajzolta meg élete első rajzát egy ökrös szekérről 1880. október 13-án.

Hisz maga festőnek született!

– kiáltott fel a patikavezető, mikor meglátta a rajzot.

Csontváry ezen olyannyira felbuzdult, hogy meglátva magában a tehetséget, nem sokkal később tollat ragadott, és a kor ünnepelt tájfestőjétől, Keletitől kért tanácsot. Arra volt kíváncsi, hogy a leveléhez mellékelt rajzolt tájképet hogyan viheti vászonra négyszeres méretben, mindössze egy hónapon belül.

[...] Mély tisztelettel kérem Nagyságodtól, [...] méltóztassék a móddal megismertetni, mi minden szükséges ehhez, a festéket hol szerezhetem, milyen ecseteket vegyek, s hogy kezeljem, a festéket hígítsam, avagy már készen is kaphatni, milyen vászonra fessek, hogy kell és mivel annak alapot adni, használjam-e a vonalzót és milyet az éles határok húzására, avagy az egész kép szabad kézből készüljön? [...] Végül, hogy kezdjem a munkát, kifeszítsem, avagy leszögezzem, vagy felakasztva úgy fessek a vászonra?

– tette fel kérdéseit első levelében a festészethez akkor még mit sem konyító, zöldfülű művész, aki magát a Mintarajziskola igazgatóját kérte meg arra is, hogy lássa el őt a szükséges eszközökkel.

Keleti Gusztáv, aki nem kimondottan kedvelte az önjelölt, szakavatatlan festőket, első válaszában elutasító modorban szólt Csontváryhoz. Rajzairól úgy nyilatkozott, hogy azok „egy 10-12 éves gyermek első kísérleteinél nem állanak magasabb fokon.”

[...] a rajzoláshoz való kedv, mely uraságodban felébredett, magában véve még korántsem azonos oly fokú tehetséggel, mely ésszerűen arra indíthatná uraságodat, hogy ezen első zsenge kísérlet után mindjárt az olajfestészetre térjen át.

[...] a legnagyobb művészeti lángész ily eredményre csak komoly, évekig tartó gyakorlat és szakszerű vezetés mellett juthat el. És ha uraságod el is kezdi az olajfestést, csak dilettáns próbálgatás lesz az, melyet a szakférfi játszi kedvtelésnél egyébnek nem tekinthet.

[...] Mindazokra nézve, melyeket levélben tőlem kíván, [...] engedje meg, hogy minden eredmény kilátása nélkül ily munkába bele sem fogok

– fogalmazott válaszlevelében Keleti, aki egy helyi rajztanárhoz irányította Csontváryt, hogy először azon a területen fejlessze készségeit.

Csontváry harmadik levelében elfogadta a kritikát, állítása szerint szívesebben vette azokat, „mint a helybeli laikusok hízelgéseit, melyek a kezdőnél inkább ártanak, mintsem használnak”. 

Az igazgató további válaszait teljességében nem ismerjük, ám az önjelölt művész későbbi leveleiből kiderül, hogy a festéstől továbbra is óva intette őt Keleti, helyette minduntalan a rajzolási készségek fejlesztését tanácsolta.

[...] a régi jó festészek nagyobb része korán kezdte – s ha beállott segédnek, tanoncnak, azonnal szakszerű vezetés alá került. [...] Ha próbára akarja tenni képességét, rajzoljon egy téli tájképet a természet után

– írta Csontvárynak a kor elismert művésze.

Csontváry folytatta a munkát, utolsó üzenetében az első nagyméretű főművének, A Nagy Tarpatak-völgye a Tátrában című későbbi festményének elkészültét vizionálta.

Ahhoz azonban, hogy ez az alkotás elkészüljön, több mint 20 évnek kellett eltelnie, Csontváry ugyanis belátta: csupán szabadidejében nem lesz képes a maga elé tűzött célokat elérni.

Alig két hónappal a levélváltás után útnak indult Itáliába, ahol Raffaello életművét tanulmányozta. Miután visszatért, saját gyógyszertárat nyitott, hogy későbbi tanulmányait és utazásait finanszírozni tudja. Festészetet végül 41 éves korától tanult, többek között Hollósy Simon müncheni festőiskolájában.

Utazásai során járt Dalmáciában, Olaszországban, Németországban, de az 1900-as években festett Egyiptomban, Palesztinában, Szíriában és Athénban is. Az egyik leghíresebb művét, a Magányos cédrust a libanoni hegyekben alkotta meg. 1916-ban még részt vett IV. Károly koronázásán, de az erről készült képet már nem tudta befejezni, 1919-ben halt meg, 66 éves korában

– árulta el a Velvetnek Fertőszögi Péter, a BÁV művészeti igazgatója.

Halálát követően Csontváry műtermének berendezését és festményeit árverésre bocsájtották. Az értéktelennek ítélt vázlatokat, feljegyzéseket el akarták tüzelni, míg a nagyméretű feltekert vásznakat a fuvarosoknak szánták, szekérponyvának. 

Hagyatéka minden bizonnyal elveszett volna, ha a két világháború közötti modern építészet egyik meghatározó alakja, Gerlóczy Gedeon nem téved a néhai művész lomtalanítás alatti műterme felé.

– mutatott rá a művészettörténész.

A ma már felbecsülhetetlen értéket képviselő 42 darab festményt budapesti lakásában őrizte Gerlóczy több mint 50 évig. A művekből az 1930-as években, majd 1945 után is kiállításokat rendezett, ebben az időben kerülhettek hozzá a Csontváry-levelek is, amelyek a november 27. szombattól egy gyönyörű installáció részeként tekinthetők meg a BÁV Aukciósházban.

A levelek december 8-án, a BÁV 78. Művészeti aukcióján kerülnek kalapács alá, ami igazi művészettörténeti szenzációnak számít. Kikiáltási áruk 36 millió forint, ám jó eséllyel megdönthetik a saját kezűleg írt papírrégiségek eddigi rekordját, amelyet 36 millió forinttal egy, a költő által dedikált Petőfi kötet tart

– mondta Fertőszögi Péter.