Ha ön kíváncsi, hogy milyen egy fél nyarat Olaszországban tölteni, akkor ez a poszt remélhetőleg érdekes lesz önnek. Nekem ez a tizedik nyár, aminek a felét családi okok miatt Olaszországban töltöm, azon belül is északon, bő két éve ugyanis a Lago Maggiore partján lakunk itt kint egy párezer fős kisvárosban, ahol télen mintha kevesebben lennének, ilyenkor nyáron viszont megsokszorozódik a létszám, köszönhetően az elsősorban német és svájci turistáknak.
Na de ez a nyár abban más, mint az előző kilenc, hogy most rendszeresen osztok meg képeket róla a Velvet mindenki számára ajánlott Instagramján, és hogy minden héten írok róla pár dolgot itt a Nyár blogban. Ezúttal elsősorban alkoholról lesz szó, plusz egy elkínaiasodott régiségpiacról, plusz mutatok egy bazi nagy varangyot.
Sörért bor – mindenkor!
Van egy belga ismerősünk, aki annak idején pár évig itt dolgozott Olaszországban. Most a menyasszonyával eljött meglátogatni minket Belgiumból, és mit hozott? Természetesen sört, és talán elég annyit mondani, hogy éppen nem abból a kategóriából, amit nemrég teszteltünk a Velvetben.
Nem mi voltunk az első állomás az útjukon, és hozzánk már úgy érkeztek, hogy a sörük egy részét elajándékozták, viszont megjárták Piemontnak a Langhe nevű vidékét, ahol a barberát, barolót, barbarescót és egyéb világhírű borfajtákat készítik. Na a belgák itt szó szerint televásárolták az autót.
És a képen nem is látszik minden, mert a hátsó ülésen is volt még bor. Hát ezek szerint ezt teszi az emberrel, ha jobban megismerkedik Olaszországgal: ha egyszer elmegy, akkor sem fog tudni többet meglenni enélkül a helyek és ízek nélkül.
Aperitívó
Ha az ember Olaszországban van olaszokkal, akkor elég hamar átveszi az aperitívózás szokását. Nagyjából arról van szó, hogy az ember vacsora előtt megiszik egy pohár valamit, de természetesen úgy, hogy van mellé egy kis harapnivaló is, mert a cél nem az, hogy üssön, hanem hogy az ember élvezzen egy finom italt. Annyira a hétköznapok része itt az aperitívózás, hogy bár három hete csinálom ezt a sorozatot, csak most vasárnap este jutott eszembe lefényképezni az aperitívónkat. Ez egy Caldé nevű helyen volt, a tó partján, a kikötőben egy bárban. Az aperitívóról és a kategória Milánóban legdivatosabb italáról, az Aperolról egyébként ebben a cikkben foglaltam össze a lényeget pár éve egy budapesti esemény kapcsán.
A piac, ami régen szuper volt
A Lago Maggiore keleti, azaz Lombardiához tartozó partján az egyik legnagyobb település Luino, ami kb. az utolsó városka a svájci határ előtt. Itt nagy hagyománya van a szerdai régiségpiacnak, ahol a legenda szerint mindent, de tényleg mindent lehet kapni. Vagy legalábbis lehetett. Régen valamikor. A szerdai luinói piacból ugyanis az utóbbi évekre teljesen kiveszett az, ami annak idején különlegessé tette. Nagynak még mindig nagy, és nyáron döbbenetesen zsúfolt is, Luino teljes belvárosa le van zárva, és az utcákon a standok között hömpölyög a tömeg, néha még amerikai tinilányokat is lehet látni, akik szelfibottal videózzák azt az eseményt, hogy feltehetőleg életükben először vannak piacon.
A fő probléma lényege a fenti képről is látszik: a luinói piac standjainak túlnyomó többsége ázsiai gyártmány ruházatot árul. Régiség alig-alig akad, és helyi élelmiszereket is csak elvétve lehet beszerezni. Én bő két éve élem itt az életem felét, és az a tanácsom, hogy ha a környéken jár, mindenképpen jöjjön Luinóba, mert szép a település maga is, ráadásul egy fantasztikusan szép környéken van.
De ne a piac miatt jöjjön, sőt, ha teheti, ne szerdán jöjjön, mert ez a piac egy azon kevés olaszországi nevezetességek közül, amiket érdemesebb kihagyni. Aki véletlenül mégis Luinóban van egy szerdán, az szóljon, és megmutatom, hol van a kb. egyetlen értelmes zöldséges meg sajtos-olajbogyós. A többit inkább hagyjuk.
Egy indoklás nélküli béka
Sajnos annak ellenére nagyon szeretek állatokat fotózni, hogy nem vagyok egy különösebb fotóstehetség.
Na de inkább az alábbi képpel érjen véget ez a poszt, ezt Sáfrány Aleska Emese is lájkolta, szóval nagyon büszke vagyok rá!
Ezen a héten megint megyünk a tengerhez és Toszkánába is átruccanunk majd. Ezt csak azért mondom, mert hátha ezzel kedvet csinálok önnek, hogy figyelje hét közben a Velvet Instagramját, illetve a Nyár blogot!
Egy belga ismerősünk nem tudta türtőztetni magát az egyik leghíresebb olasz borvidéken. Valószínűleg nem is akarta. Viszont hozott sört, hurrá!
18 · Jun 26, 2017 08:34pm Tovább a kommentekhez