Lakatos Márk a Coca-Cola plakátjainak lecseréléséről: „kicsit elhibázott PR-lépés volt”

Lakatos Márk nélkül elég nehezen tudnánk fesztivált elképzelni: a Balaton Soundon egyenesen ő tervezte meg a VIP-részleg berendezését. Most a Szigeten is rögtön az első este összefutottunk vele, és éppen ekkor érkezett a hír, hogy a Coca-Cola lecseréli a nagy visszhangot kiváltott, melegpárokat ábrázoló plakátjait olyan képekre, amik a szivárvánnyal díszített palackokat ábrázolják.

Lakatos Márk a saját bőrén tapasztalta nemrég, hogy milyen érzés kiadni egy kampányt, amiről az egész országnak nagyon sarkos véleménye van, így muszáj volt a Coca-Cola sokak szerint botrányos reklámjait is kitárgyalnunk. A beszélgetés a következőképpen hangzott.

Mielőtt a most nagy visszhangot kiváltott kampányra rátérnénk: te úgy általánosságban mit gondolsz a Coca-Coláról, mit cégről?

A Coca-Cola egy világmárka, talán a legerősebb brand a világon, akiknek sok sara van abban, hogy a bolygónk milyen állapotba jut...hat. Azért mondom, hogy jutHAT, mert ezeknek a nagy multinacionális cégeknek most jött el az utolsó pillanat, hogy átgondolják, hogy ők hogyan szennyezik a környezetet. Ez persze nem csak az élelmiszercégre vonatkozik, sőt, például az én szakmámra, a divatiparra még jobban érvényes: részben a fast fashion cégeknek köszönhetően elharapózott az értelmetlen fogyasztás, már egy pizza áráért ruhát vehetünk. Ugyanilyen a kóla is az élelmiszeriparban.

És akkor ettől a cégtől jött a melegekkel szembeni előítéletek ellen harcoló kampány. Azt láttam a körúton, hogy egyik plakátra a #loveislove felirat mellé odagraffitizték, hogy #profitisprofit. Te problémásnak tartod, ha egy multicég egy ilyen nemesnek tekintett cél felhasználásával próbál hírverést csinálni magának?

Nem. Attól még, hogy valaki profitot szeretne elérni, attól még megszólalhat hitelesen társadalmilag. Számomra az az érdekes ebben, hogy ezek a cégek hogyan reagálnak saját magukra, a saját termelésükre, és ezzel hogyan járulnak hozzá ahhoz, hogy az embereket érzékenyítsék az akcióik során arra, hogy mit lehet ezzel a Földdel kezdeni. Ha egy ilyen cég kiad egy olyan kampányt, ami a szeretet szabadságáról szól, az persze nagyon pozitív, és én ennek nagyon örülök. Természetesen ez egy marketingtevékenység, és ne gondoljuk azt, hogy a Coca-Cola egy emberi jogi szervezet – nem az ENSZ-ről beszélünk, hanem egy kőkeményen kapitalista, multinacionális cégről. Ezek a cégek, akik ilyen nagy hatalommal rendelkeznek, abszolút megnyilvánulhatnak abban a kérdésben, hogy a Földön lévő egyenlőtlenségek-aránytalanságok hogyan változtathatók meg, hogyan gondolkodhatunk abban, hogy az új generációknak a világ egyenlőbb és arányosabb legyen. Nekem ez volt az első benyomásom erről.

„Az első”...? Mert aztán…?

Aztán megláttam azt a hatalmas ellenállást, amit ebben az országban ez kiváltott, és azt gondoltam, hogy a pride hónapja alatt a gay pride megrendezése kapcsán sokkal nagyobb hullámok csaptak föl. Azt gondoltam, hogy ez biztos emiatt is egy átgondolt dolog – merthogy a menekültek után a melegeket ekézni most egy téma lett Magyarországon. Viszont szerdán a szivárványos palackok kerültek a párokat ábrázoló plakátok helyére, és ez szerintem egy kicsit elhibázott PR-lépés volt, mert most mindenki azt gondolja, hogy ezzel a Coca-Cola megfutamodott, hogy sarokba szorították, kénytelen volt a plakátokat levenni. Pedig ez a marketingprojekt valószínűleg abszolút így volt tervezve, de a sajtóban most mégis kvázi kudarcként jelent meg, mert mindenki azt gondolja, hogy azért cserélték le a plakátokat, mert politikai nyomás alatt voltak. Érdemesebb lett volna fordítva kitenni: először a szivárványos üvegekkel kondicionálni az embereket, és a Szigetre kellett volna időzíteni az úgynevezett botrányos kampányt a melegpárokkal.

Egy reklámkampány célja, hogy az emberek figyelmét felhívja a termékre. Ha innen nézzük, a nagy felháborodás biztosan jól jött a Coca-Colának, nem?

Az, hogy felháborodtak, az biztos jól jött, de ha fordítva csinálják, és ezen a héten jelennek csak meg a melegpáros plakátok, ugyanígy felháborodtak volna, viszont akkor nem az lett volna a kicsengése a dolognak, hogy le kellett venniük a plakátokat, és le kellett őket cserélni a szivárványos üvegek képeire.

Felidézett benned korábbi jó emlékeket ez a Coca-Cola-kampány? Vannak hasonló, korábbi reklámok, amik nagyon a szívedhez nőttek?

A társadalmi érzékenyítésen alapuló kampányoknak számomra a legfontosabb időszaka a Benetton-kampányok időszaka volt, amikor például egymás mellé tették a fehér farkast és a fekete bárányt. Olyan provokatív, vizuálisan fantasztikusan erős képeket csinált a Benetton, amik pont arról szóltak, hogy sokszínűek vagyunk, de egymás mellett élünk, és hogy nem mindenki az, aminek látszik.

Neked mi volt egyébként a véleményed a Coca-Cola melegpárokat ábrázoló fotóiról?

Számomra az volt a legérdekesebb, hogy a heteró párban is sokan melegeket láttak – és ez egy nagyon izgalmas Z és Y generációs jelenség, hogy a férfi és női jegyek mennyire keverednek. Csúszunk bele egy androgün és genderfluid korszakba, ha tetszik bármilyen politikusnak, ha nem: ez van. A tizenéves fiatalok között a férfi és a női karakterjegyek igenis mosódnak el az öltözködésben, a hajviseletben, rengeteg mindenben.

Ez újdonság még? Hiszen már a '70-es és főleg a '80-as évek is nagyrészt a két nem egymáshoz közelítéséről szóltak!

Persze, a hippikorszakban ez már megvolt, a '90-es években a Calvin Klein kampányaiban is megvolt. De azt mondják, hogy csak most, a 2000 után születettekkel léptünk át abba a korszakba, ahol a nemek közötti harc, az erőltetett férfi és női szerepek sokkal lazábban vannak kezelve. Nagyon bízom benne, hogy ezek a fiatalok már ebben fognak felnőni.