"Számomra Jézus rokonszenves" - jelentette ki kérdésünkre Nemere István író, aki több mint nyolcvan, javarészt bűnügyi és sci-fi regényt írt, ezúttal pedig egy sajátosan tudományos- fantasztikus műfajjal próbálkozott: interjút készített egy vallási vezetővel, aki kétezer éve halt meg.
Indulatból
Nemere István hozzátette, Jézus Krisztust érzékeny embernek gondolja, a könyv megírását megelőző kutatómunkák idején ugyanis nyilvánvalóvá vált számára, hogy a keresztény egyház alapítója impulzív személyiség, aki gyakori hangulatváltozásait követően időnként egymásnak ellentmondó tanokat hangoztatott. Mindent egybevetve úgy gondolja, elgondolkoztató, és botránygyanús könyvet sikerült összeállítania szerzőtársával.
"Már az ötlet is szokatlan. Fiatal kollégámmal, Vincze Attilával egy kávézó teraszán ültünk, amikor felvetődött, hogy manapság már mindenkit el lehet érni egy interjúra. Attila közbevetette, hogy Jézus Krisztust bizony nem lehetne elérni. Pedig fontos lehetne, válaszoltam" - mondta Nemere István, és szerzőtársával együtt elővette az Újszövetséget, és megkereste a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket mindketten szerettek volna feltenni Jézusnak.
A két szerző a könyv előszavában ugyan leszögezte, tisztában vannak azzal, hogy gyakorlatilag elkerülhetetlen a kritika, miszerint 'Jézus nem úgy értette'. A kétezer évvel ezelőtt élt mester személye azonban ennél jóval több kérdést is felvet. Még a külsejéről sem sikerült egyértelműen megállapodni, pedig ez látszólag a legkevésbé lényeges tényezők közé tartozik a személyét illetően.
Fekete-fehér Jézus víziók
Egyes, hitelesnek számító kutatók szerint Jézus sötét bőrű és hajú, arab külsejű fiatalember volt, ellenkező esetben családjával nem tudott volna Egyiptomba menekülni anélkül, hogy le ne leplezzék. A keresztényi hagyományokat jobban ismerjük, a finom arcélű, hosszú, hirtelenszőke hajú Jézus létezik a köztudatban világszerte. A fekete és kínai, pláne a nőnemű Jézus-víziókra ezúttal nem térnénk ki. A fontosabb szempontok közt Nemere István arra utalt, Jézus életrajza hézagos.
"Tudhatjuk, hogy afféle csodagyerek volt, akinek a szavait áhítattal hallgatták a zsinagógában. Majd harminc éves kora körül bukkan fel ismét az életét jegyző történetekben, és akkor már sok követője volt. De vajon mi történt a húszas éveiben?- tette fel a költői kérdést az író, amelyről az érintettet nem kérdezte a könyvében, mivel erre nem talált válaszokat a Bibliában.
Több sebből
Az interjú azonban nemcsak ebben szenved hiányt. Ha az elmúlt évszázadokat az üzenetek viszonylagos aktualitását figyelembe véve áthidalhatónak tartjuk, akkor sem beszélhetünk arról, hogy Nemere és szerzőtársa interjúja közvetlenül Jézussal készült volna. Tanításait négy evangélista jegyezte le, akik saját érdeklődésüknek, habitusuknak, stb. megfelelően értelmezték a szavait. A szerzők egyébként a mű végén röviden utalnak az evangéliumok keletkezésének sokrétű folyamatára, ezzel is védve a munkájukat.
A könyv tehát nem ígérhet újdonságot azoknak, akik ismerik az Újszövetséget, legfeljebb a tanítások tematizálásával a "klasszikusok rövidítve" típusú irodalmakhoz hasonlóan segítséget nyújt az olvasóknak abban, hogy egy adott kérdésre a keresett tömör választ mielőbb megtalálják. Felvetődik tehát, miért is jött létre a könyv.
Nemere hosszú válaszának leginkább lényeges eleme, hogy motiválni szeretné az olvasókat, hogy gondolkozzanak el Jézus személyén, majd utalt arra is, a vallásról való gondolkodást is katalizálni szeretné, és felhívni a figyelmet két lényeges gondolatra: Jézus élesen és szélsőségesen képviselte "mindazt, ami az ember", és hogy azok a gondolatok, amelyeket a követőivel tett utazásai során kinyilatkoztatott, a mai társadalomra nézve is időszerűek.
Roadshow, szponzorok, satöbbi
Minden bizonnyal ezért is választott a beszélgetésünkben ma használatos kifejezéseket Jézus cselekedeteinek megnevezésére, mint a tanítókörutakat roadshownak, az utazásokat finanszírozó, és Jézusról gondoskodó női követőket szponzoroknak, a megváltó küldetését pedig inprintingnek, amely szerint szenvedése és halála iránt érzett megrendülésünk segít az üzeneteit megérteni.
Az interjú első részének az Önmagáról, céljairól alcímet adták a szerzők. Az ebben leírtak egy tipikus email-interjúra emlékeztetnek, amelyben az interjúalany nehezen vezethető rá arra, hogy konkrétan a kérdésre válaszoljon, és a riporternek nincs lehetősége az azonnali reflektásra. Az egyházra vonatkozó kérdésekre is hasonlók vonatkoznak, de aki tartja magát az illúzióhoz, hogy interjút olvas, érezheti, az alany kezd feloldódni és partnerként kezelni az újságírót. A legérdekesebb gondolatok azonban kétségkívül a mai társadalmat érintő problémákra vonatkoznak, többek közt a család, a kisebbségi kérdés, a megjelenés, és a nagyvárosi életforma.
Életmódtanácsok
A szerzők többek közt a promiszkuitás versus házastársi hűség kérdéskörére is rátértek. "Aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el (Mát 5, 28)" - szól a válasz, néhány oldallal később pedig kvázi divattanácsot kérnek Jézustól. "Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogy nőnek, nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül (Máté 6, 28-29).
A szavait értelmezve a megváltó ugyanilyen fölöslegesnek tartotta azt, hogy a jövőnk miatt aggódjunk, vagy a hétköznapok miatt stresszesen éljünk. A fejezetben az egészséges táplálkozásról szóló részt szintén nagyon röviden lezárják a szerzők, egyetlen ide vonatkozó idézetet találnak ugyanis. "Nem szennyezi be az embert, ami a szájába került, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az ember (Máté 15, 11).
Rejtélyen szocializáltak
Végigolvasva nem találjuk provokatív könyvnek, noha Nemere István elmondta, az elkészült kéziratot egyik kiadó sem volt hajlandó megjelentetni, így az írás magánkiadásban került a könyvesboltokba. A szerzőknek ez nem kis teher volt, de a Da Vinci Kódon szocializált rejtélykeresőknek jó hír lehet, ha ugyanis ekkora az ellenállás, feltehetik, hogy sikerült leleplezni néhány titkot a kétezer éve tárgyaltak közül. Pedig a kettő közt nincs feltétlenül összefüggés.