Már az ókori görög filozófusok is leírták, hogy a rosszul illeszkedő szandál hogyan okozza a láb betegségeit. Szókratész például nem ok nélkül ragaszkodott a mezítláb járáshoz. Az 1800-as években az európai orvosok és tudósok már kutatásokat is publikáltak a lábbelik okozta problémákról: a „Miért szorít a cipő” vagy „A láb bántalmazása” című írások mind azt részletezték, hogyan függ össze a cipő és a lábfej deformitása.
Napjainkban az amerikaiak körülbelül 77 százaléka számol be fájdalmas lábproblémákról. A dél-afrikai johannesburgi egyetem kutatói a különböző populációkból származó modern emberek lábát 2000 éves csontvázak lábához hasonlították, és arra a következtetésre jutottak, hogy a cipők előtt az embereknek egészségesebb és erősebb volt a lába. Egy másik tanulmány dél-afrikai és német gyerekek lábfejét hasonlította össze, és azt találta, hogy
a rendszeresen mezítláb járóknak egészségesebb a lába – magasabb a lábboltozata és egyenesebb a nagy lábujja –, mint az európai gyerekeké.
Sőt, kevesebbet szenvednek lúdtalptól, deformálódott nagylábujjaktól, valamint rugalmasabb, hajlékonyabb lábfejjel is rendelkeznek. A rendszeres mezítláb járás pozitív hatással lehet a testre és annak mozgására is: egy tanulmány szerint a mezítlábaskodó gyerekek jobb egyensúlyt és motoros készségeket érnek el, mint cipőt viselő társaik. A tudósok azt is megállapították, hogy az általános viselkedésünk és közérzetünk is javulhat, ha kilépünk a cipőből.
A Bournemouth Egyetem egy évtizedes tanulmánya arra is rámutatott, hogy a cipők levétele az osztályteremben segített a gyerekeknek jobban koncentrálni, viselkedni és jobb tanulmányi teljesítményt nyújtani.
Több mint 2 ezer idegvégződés
A mezítláb járás mondhatni reneszánszát éli: egyre több mezítláb túrázó csoporttal találkozni és sorra alakulnak a különböző mezítlábas ösvények is. Itthon az eddigi leghosszabb a Mogyoródi-patak és a Csíkvölgy forrásvidékén fekvő mezítlábas ösvény: itt fenyőkéreg, faapríték, fenyőtoboz, farönk, fadeszka, homok, folyami kavics, gyöngykavics, betonelemes-burkolat, hőálló és kisméretű tégla, agyaglapok, valamint különböző agyag felületeken haladhatunk végig. Mészáros Zoltán jógatanár, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, a Mezítlábas jógi, ha csak teheti, mezítláb jár. Miután megdöntötte az egymérföldes bombaruhás futás Guinness-rekordját 2014-ben, megsérült az Achilles-ina. Noha az orvosok emelt sarkú cipők hordására biztatták, Mészáros végül arra a következtetésre jutott, hogy a sarokemeléstől csak még jobban megrövidül az Achillese, így inkább elkezdett mezítláb járni. Egy idő után a fájdalma is megszűnt és egyre jobban élvezte, hogy a talpain keresztül kapcsolódhat a földdel. Azóta mezítlábas workshopokat is tart, amelyeken alap anatómiai ismereteket ad a lábfejről, beszél a mezítláb járás akupresszúrás oldaláról, a cipők okozta problémákról, és mezítlábas túrákra is elviszi túrázni az embereket.
„Ha mezítláb vagy, automatikusan jön, hogyan járj rendesen, hiszen ha rosszul rakod le a lábadat, a fájdalom azonnal jelez. Nem fogod a talajhoz úgy odaverni a sarkadat, mint egy cipőben, elkezdesz szépen, puhán talpközépre érkezni. A cipők a talp érzékelésének legalább 80 százalékát elveszik. Amint leveszed a cipőd, egyből finomabban rakod le a lábadat”– magyarázta a jógaoktató, aki szerint a mezítláb járás azért is biztonságos, mert a talp idegeinek jelzései gyorsabban érnek fel az agyba, mint a bokáé. „Mezítláb ezek az idegek időben tudnak jelezni, így sokkal hamarabb korrigál az izomrendszer, és kevesebb eséllyel fog kimenni a boka például egy egyensúlyvesztésnél” – hívta fel a figyelmet.
Mészáros tapasztalatai szerint a rendszeres, egyenetlen talajon való mezítláb járástól a cipőtől lemerevedett, egy egységként mozgó talp újra élni kezd, hiszen az összes kis izma külön dolgozik, a lúdtalp is elkezdhet korrigálódni, megerősödik a boka, a térd, sőt a talp sem fog annyira fázni, hiszen az izmok hőt termelnek. Mi több, a cipősarok hiánya, valamint a mélyen fekvő talpizmok aktivitása a testtartásunkra is jó hatással lehet, illetve az érzékelésünk is visszatér.
„Az agyunk információt gyűjt be arról, min haladunk át, hol vagyunk a térben. Ez segít a megfelelő izmok aktivizálásában. A talpunkon több mint 200 ezer idegvégződés található. A láb talajhoz való adaptálódása, az itt lévő sok kis ízület elmozdulása is információ az agyunknak. Egy vastag, kemény, merev talpú cipő nem csak a láb mozgásait korlátozza, de az érzékelését is” – hívta fel a figyelmet Kelemen Vanda gyógytornász-manuálterapeuta.
Lassan járj, tovább érsz
Ha valaki komolyan gondolkodik abban, hogy elkezdjen többet mezítláb járni, megtapasztalva annak jótékony hatásait, a jógatanár és a gyógytornász is fokozatosságra intenek, hiszen több évtized hagyományos cipőhasználat után nagyon érzékennyé válhat a talp a természetes talaj felől érkező ingerekre.
„Érdemes puhább felületeken, például füvön sétálva fél órát elkezdeni. Nagyon jó megoldás lapos kavicsokat beszerezni és azon lépdelni otthon, ezzel hozzászoktatva a lábat a különböző felületekhez. Idővel nehezíthetjük gömbölyű kavicsokkal, termésekkel, vagy hosszabb ideig kitehetjük talpunkat ezeknek az ingernek. A saját tempónkban haladjunk és figyeljünk a testünk jelzéseire. A természetes talajon gyaloglás a legjobb, lehet az földút, füves, kavicsos és egyéb felületek. Mind más kihívást jelent a lábnak. Lábpanaszt, mint a lúdtalp, bütyök és hasonlók, a mezítláb járás önmagában nem old meg, gyermekeknek azonban nagyon hasznos megelőzésként, felnőtteknek pedig jó kiegészítés a gyakorlatok, kezelés mellé” – javasolta Kelemen Vanda. Hozzátette: segíthet a mezítlábas vagy funkcionális cipők viselése is, amelyek nem, vagy csak kis mértékben befolyásolják a láb természetes mozgásait, funkcióját. Ezeknek a cipőknek nincs sarokemelése, minden irányban rugalmas a talp, és viszonylag vékony, hogy a mozgások és az érzékelés megvalósulhasson. A cipők orr része széles, a nagylábujjnál nem szűkül, így a lábujjak távolodni tudnak egymástól, elősegítve a stabilitást és a nagylábujjról történő elrugaszkodást.
„A mezítlábas lábbelik könnyűek és jól rögzíthetőek a lábon, hogy ne kelljen kapaszkodnunk bele. Mivel a mezítlábas cipő sok apró dologban különbözik a hagyományostól, jó, ha felkészítjük lábunkat és a testünket a viselésre. Érdemes ekkor lábat mobilizáló és erősítő gyakorlatokat végezni. Emellett jó foglalkozni a vádlival és a csípő körüli izmokkal is. A járásgyakorlatok végzése is szükséges lehet, hisz másképp járunk majdnem mezítláb, mint hagyományos cipőben” – hangsúlyozta a szakértő.
Ellenjavallat
Bizonyos betegségek, mint például diabétesz esetén romlik a láb érzékelése és vérellátása, ezáltal megnő a mezítláb nem észlelt sérülés esélye és a gyógyulási idő is jóval hosszabb. A gyógytornász szerint ilyen esetben az egyetlen megoldás, ha az otthonunkban erre a célra előkészítünk egy külön területet, amelyet minden alkalommal gondosan megtisztítunk, és ott végzünk gyakorlatokat puhább, tompa eszközökkel. Ha pedig csak az tart minket vissza, hogy félünk, valami felsértheti a lábunkat, Mészáros Zoltán szerint nincs ok aggodalomra, ugyanis a talpat fedő bőrréteg mélyebb rétegei egy idő után megerősödnek. A durva bőrkeményedésektől sem kell tartanunk, hiszen a talaj folyamatosan koptatja a talpunkat, ugyanakkor az emberi nemtörődömségből földre került veszélyes tárgyakra érdemes ügyelnünk.
(Borítókép: Mezítláb sétáló pár. Fotó: Getty Images)