Az első lépés a lelki egészség útján, ha felismerjük a problémánkat. A depressziós lelkiállapot sokszor egyáltalán nem jellemezhető azokkal a sztereotípiákkal, amelyekkel a társadalom a betegséget azonosítja. Továbbá azok, akik depresszióval küzdenek, hajlamosak letagadni az állapotukat és annak tulajdonítani a tüneteiket, hogy rossz időszakon mennek át.
Ha ön is úgy gondolja, hogy a depressziós emberek mindig rosszkedvűek, fáradtak és nem foglalkoznak eleget a higiéniával, akkor jó úton jár afelé, hogy saját magán se ismerje fel a betegség jeleit. Az alábbi hat tünet felismerésével ugyanakkor rájöhetünk, hogy az életünk megragadt-e egy ponton, és ha igen, akkor mielőbb elindulhatunk a változás útján.
Nem érzi többé fontosnak az életcélját
Az ember az élete során folyamatosan változik: más hobbijaink, barátaink, munkáink lesznek. Ettől függetlenül mindig szem előtt kell lennie egy életcélnak, amely motivál bennünket a mindennapok során. Ha már úgy érezzük, semmiben sem találunk örömöt, akkor nem meglepő, hogy nem látjuk értelmét annak sem, amit csinálunk.
Nagy különbséget érez aközött, hogy ki szeretne lenni és hogy jelenleg kinek tartja magát
Ilyesfajta különbségek valószínűleg mindig lesznek az életünkben és szükségesek is. Általánosságban ezek motiválnak minket, hogy többet elérjünk és ezáltal boldogabbak legyünk. Ha azonban nagy mértékű eltérést tapasztalunk, akkor stresszesebbé, ingerültebbé válhatunk, hosszútávon pedig úgy érezhetjük, hogy megrekedtünk az életünkben.
Gondolatait és testi-lelki érzéseit mindig valósnak és fontosnak tekinti
A saját reakcióira minden ember elfogultan tekint. Hajlamosak vagyunk bizonyos szituációkat, érzéseket túlreagálni, ezért sokszor meg kell állnunk egy pillanatra és átgondolnunk, hogy a pillanatnyi gondolatunk reális-e. Az elménk például alkalomadtán azt súghatja, hogy az élet nem bánik velünk tisztességesen, amiért nyomorultul érezhetjük magunkat. Az efféle gondolatokat érdemes elhessegetni és a kezünkbe venni az irányítást. Ha egyedül nem megy, ne szégyeljünk felkeresni egy szakembert, aki segíthet megérteni problémánk gyökerét.
A legkülönfélébb módokon próbálja elkerülni a szorongást
Ha önmagunkkal konfliktusba kerülünk, a szorongásunk felerősödik. Hogy ezt elkerüljük, arra mindnyájunknak megvan a magunk sajátos módja. A tipikus módszerek közé tartozik például, ha győzködni próbáljuk magunkat, esztelen szórakozásba kezdünk, problémáinkat vásárlásba, szerencsejátékba, túlevésbe, alkoholba, drogokba, cigarettába vagy gyógyszerekbe, akár egyéb önkárosító tevékenységekbe fojtjuk, miközben fokozatosan begubózunk és elkezdjük kizárni a külvilágot.
Csak rövidtávú megoldásokban gondolkodik
A Netflix, a szex, az alkohol és egy szelet sajttorta ugyan segíthet abban, hogy pillanatnyilag jobban érezzük magunkat, de amint elmúlik ez az állapot, ismét lelombozottak, kedvtelenek leszünk. Azok a dolgok, amelyeket a szorongás elkerülése érdekében teszünk, hosszú távon csak rosszabbá teszik az életünket: időnkbe, pénzünkbe és az egészségünkbe kerülhetnek, mindennek pedig később az emberi kapcsolataink láthatják kárát.
Folyamatos kontroll alatt akarja tartani az életét
Sokan feltételezzük, hogy az a normális, ha folyamatosan boldognak érezzük magunkat. Ha azonban ez nem így van, akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy valami baj van velünk. Éppen ezért úgy érezzük, hogy szüntelen irányítanunk kell a gondolatainkat és érzéseinket, és meg kell szabadulnunk a negatívaktól, mielőtt továbblépnénk. Ez a gondolkodásmód egy örök körforgást teremt, amely során soha nem jutunk el az áhított boldogsághoz. Az élet rosszabb és jobb napokból, órákból és percekből áll, ezek folyamatos váltakozása pedig az élet egyik legtermészetesebb velejárója.
(Borítókép: Illusztráció: )